Faji háború, Beatles és horogkereszt – piti bűnözőből lett sátáni hippi Charles Manson

1969 augusztusában Charles Manson követői hét szörnyű gyilkosságot követtek el, amelyek sokak szemében többet jelentettek egy hippi szektavezető által kitervelt kegyetlen gyilkosságsorozatnál. Úgy tűnt, ezzel véget ér a „béke és a szeretet” kora, amely két évvel korábban, a San Franciscó-i Summer of Love rendezvényen letaglózta Amerikát. Ki volt Charles Manson, a sorozatgyilkos, aki saját kezével sohasem ölt?

Szex, LSD, gyilkosságok

Manson édesanyja, a hajadon Kathleen Maddox mindössze 16 éves volt, amikor fia 1934-ben megszületett. A fiú biológiai apját (aki az anya által benyújtott gyermektartási kereset alapján egy Walter Scott nevű férfi lehetett) feltehetően sohasem ismerte. Az anya nem tudta a nyugodt gyermekkor feltételeit megteremteni Charlie számára, ezért egy ideig a nagyanyja, valamint nagybátyja és nagynénje nevelte. Manson nem volt egy könnyen kezelhető gyerek, iskolatársai és unokatestvérei nem szerették, mert mindig hazudott, átverte őket, és folyton másokat hibáztatott. Tudta, hogyan kell „őrülten viselkednie”, hogy magára vonja a figyelmet.

A gyermekkora óta piti bűnözőként tevékenykedő, zenészként és költőként is megbukott Manson már számos alkalommal megjárta a börtönt, mielőtt 1967-ban, San Franciscó-ban, a hippimozgalom egyik első, egyben legnagyszabásúbb rendezvényén, a mintegy 100 ezer embert megmozgató Summer of Love-on hosszú hajú, bibliai részleteket és Beatles-dalszövegeket idéző guruként több követőt is szerzett magának. Mansonra nagy hatással volt a szcientológia, valamint az önmegvalósítás pápája, Dale Carnegie Hogyan szerezzünk barátokat és befolyásoljuk az emberek című munkája. Mindkettő hozzájárult ahhoz, hogy követőket szerezzen magának, akiket aztán a saját akaratának vetett alá.

Pár tucat hívével, akik között sok fiatal, kétségbeesett,magát a társadalomból kitaszítottnak érző lány volt, Kaliforniában, Los Angeles megyében található farmjára költözött, ahol a kommunaként működő csoport a szex, a drogok és a zene köré szervezve élte az életét. A Spahn-tanya azonban nem a szabadság otthona volt, a szektavezért ugyanis igyekezett minél kevesebb menekülési útvonalat hagyni „családja” tagjainak. A nőknek például nem engedte, hogy pénzt hordjanak maguknál, mivel így egy esetleges szökés esetén esélyük sem lett volna messzire jutni.

A csoport legfiatalabb tagja, Leslie Van Houten szerint Manson agymosást hajtott végre követőin azzal, hogy folyamatosan felolvasásokat tartott a Bibliából, egész nap a Beatles The Beatles című, „Fehér albumként” is ismert korongját hallgatták, előadásokat tartott a forradalom kirobbantásának szükségességéről, valamint a sok szex és LSD-fogyasztás is megtette a hatását.

A család rémtettei 1969 nyarán kezdődtek. Július végén vélt örökségére áhítozva meggyilkolták egy ismerősüket, Gary Hinmant, az igazi rémtettek azonban két hét múlva következtek. Augusztus 9-én és 10-én Manson elérte, hogy néhány követője két, egymást követő napon két kegyetlen gyilkosságot is elkövessen Los Angeles gazdag kerületeiben. A Tate-LaBianca-gyilkosságok során a Manson-klán tagjai megölték Roman Polanski filmrendező várandós, terhessége kilencedik hónapjában lévő feleségét, Sharon Tate-et, valamint négy, a színésznő otthonában tartózkodó ismerősét. A rendező éppen Angliában forgatott a gyilkosság idején. A bejárati ajtóra távozáskor az áldozatok vérével a „pig” (disznó) feliratot festették. Az áldozatok többségét, a Folger kávévállalat örököséhez, Abigail Folgerhez hasonlóan, leszúrták. Manson gondolkodására jellemző, hogy úgy vélte, a gyilkosság nem volt elég hátborzongató, ezért visszament a helyszínre, az amerikai zászlót közelebb helyezte el a testekhez, és a bútorok elrendezését is módosította.

Bűntudat nélkül

Másnap a „család” tagjai egy kaliforniai kisboltos házaspárt, Leno és Rosemary LaBiancát gyilkolták meg. Manson ezúttal a helyszínen személyesen "irányította" a gyilkosokat, akik először a férjet ölték meg, majd a hálószobába cipelt asszonyt. Leslie Van Houten szorította Rosemary LaBianca fejére a párnát, miközben egyik tettestársa megkéselte az áldozatot. A halott feleségbe Van Houten még tizenhatszor belevágta a kést.  A halott LaBianca mellkasára ezt követően rávésték a „háború” szót. A városlakókon rettegés lett úrra. A Los Angeleshez közel fekvő, zenészparadicsomnak számító Laurel Canyonban mindenki igyekezett megerősíteni a biztonságát.

Manson zavaros elmélete keresztülvitele érdekében rendelte el a gyilkosságokat. Azt remélte ugyanis, hogy azok egy általa kívánatosnak vélt, apokaliptikus faji háborút robbanthatnak ki. Elméletét a Beatles Helter Skelter (jelentése: zűrzavar, fejvesztettség) című slágerének meglehetősen egyedi értelmezéséből vezette le. A háború azonban nem tört ki, Mansont és a család számos tagját pedig nem sokkal később letartóztatták. Perük 1970 júniusában kezdődött. Bár Mansont  1971-ben több társával együtt halálra ítélték, mivel Kaliforniában 1972-ben eltörölték a halálbüntetést, a szektavezér végül megúszta életfogytiglannal.  A család egy másik tagja, Lynette „Squeaky” Fromme a Tete-LaBianca-gyilkosságokban nem vett ugyan részt, 1975-ben megkísérelte meggyilkolni Gerald Ford amerikai elnököt. A fegyver nem sült el, és Fromme-ot végül 2009-ben, 34 év után feltételesen szabadlábra helyezték.

Mansonnak több gyermeke is született, akik közül legalább hármat ismerünk. Amikor egy alkalommal megkérdezték tőle, hogy pontosan mennyi, csak annyit válaszolt: „Uhh, nem tudom” – jelezve, hogy már számon tartani is nehéz utódait. Első, Rosalie Jean Willisszel kötött házasságából született fia, a nevelőapja nevét felvevő Jay White az 1990-es években öngyilkosságot követett el, feltételezések szerint azért, mert nem tudta elviselni, hogy biológiai apja milyen szörnyűségeket követett el. Bár Matthew Robertsről a DNS-vizsgálatok alapján sem derült ki, hogy Manson biológiai fia-e, a férfi erről meg van győződve, és amint meghallotta, hogy beteg, azonnal szerette volna meglátogatni. „Ha a halálos ágyán van, szeretném neki elmondani, hogy szeretem, mert ez az igazság” – mondta a férfi, aki hozzátette, mindenki különleges kapcsolatot ápol a felmenőivel, akkor is, ha azok esetleg „szörnyetegek”. 

Mivel Manson – aki a börtönben egy horogkeresztet karcolt bele a homlokába – saját kezűleg sohasem ölt, egy 1980-as interjúban kijelentette, nincs ok arra, hogy bűnösnek érezze magát, mivel nem tett semmi olyat, ami miatt szégyenkezhetne. A bűnöző az évek során nem sokat változott, legalábbis erre utal, hogy 2013-ban, egy, a Rolling Stone magazinnak adott interjúja során Manson a riporternek, Erik Hedegaardnak kijelentette:  „Ha meg tudlak érinteni, meg is tudlak ölni”. Fizikailag azonban már ekkor sem volt a régi: az újságíró szerint az ősz hajú Mansonnal rossz volt a hallása, nem működött megfelelően a  tüdeje, és a fogsora sem volt a régi, és már botot kellett használjon ahhoz, hogy járni tudjon.

Manson egészségi állapota megromlása ellenére még a börtönben is számos követővel bírt. 2014-ben még ahhoz is közel állt, hogy elvegyen feleségül egy húszas éveiben járó nőt, ám a házasság végül meghiúsult. 2017. január 3-án a 82 éves Mansont a Corcoran Állami Börtönből ismeretlen betegséggel kórházba szállították, ám három nappal később visszatérhetett cellájába.