Eretneknek bélyegezve – egy tanító kivégzése

Cayetano Ripoll tanító sorsa szimbolikus határvonal a spanyol történelemben. 1826-ban ő lett az utolsó, akit vallási bűnök miatt kivégeztek, noha az inkvizíció hivatalosan már megszűnt. Halála Európa-szerte felháborodást keltett, és egy korszak végét jelezte.

A vallási üldöztetés utolsó áldozata

„A vallási és politikai őrjöngés áldozata” – így jellemezte a La Iberia 1864-ben Cayetano Ripollt, a tanítót és a függetlenségi háború veteránját. Negyven évvel korábban vallási nézetei miatt akasztották fel Valenciában. Ő volt az utolsó ember Spanyolország történetében, akit eretnekség miatt kivégeztek, akkor, amikor az inkvizíció hivatalosan már megszűnt.

A lap három oldalon bírálta az ítéletet, megjegyezve: „Senki sem értette, hogyan lehet egy becsületes ember életét elvenni vallásról szóló szavak miatt, amikor bűnözők, tolvajok és gyilkosok szabadon káromkodnak.”

Az inkvizíciót többször is eltörölték, először 1812-ben a cádizi Cortesben, majd 1820-ban a Liberális Triennium idején. Az abszolutizmus 1823-as visszatérésével azonban újra erősödött a vallási elnyomás.

A megszüntetett inkvizíció helyét a Juntas de Fe vette át – látszólag modern intézmény, valójában ugyanazt a szerepet töltötte be. Ezért tekintik Ripollt gyakran még mindig az inkvizíció utolsó áldozatának, noha helyesebb: ő volt az utolsó, akit vallási bűncselekmény miatt halálra ítéltek.

A tanító letartóztatása

Ripoll gyermekként és fiatalon hűséges katolikus volt Solsonában (Lérida). A függetlenségi háborúban gyalogos katonaként szolgált, Franciaországban fogságba is esett. Ott találkozott a kvékerekkel és a protestantizmussal, később a deizmushoz csatlakozott.

1824-ben Ruzafában, ahol tanítóként dolgozott, egy nő feljelentette: nem vitte tanítványait misére, nem térdelt le a szentség előtt, és óráin az „Ave María purísima” helyett a „Dicsértessék az Isten” kifejezést használta. Ez elegendő ok volt a letartóztatására.

A börtönben két évig raboskodott. Teológusok és katekéták sorra próbálták visszatéríteni a katolikus hithez – fenyegetésekkel is –, de Ripoll hajthatatlan maradt. Saját nyilatkozatai alapján bűnösnek találták eretnekségben.

A La Iberia később így emlékezett rá: „Szelídsége és gondossága a tanításban rendkívüli volt. A parasztgyermekeket ingyen tanította, és életét az emberiség szolgálatának szentelte.” Börtönben is segítette rabtársait: megosztotta velük a saját ételét, ruháját, és mindenki tisztelte jóságáért.

Az ítélet és a kivégzés

A halálos ítéletet 1826. március 20-án mondták ki. Eszerint „akasztás és elégetés” várt rá, vagyonelkobzással. A rituális égetést festett lángokkal helyettesítették: a holttestet egy lángokkal díszített hordóba tették.

Ripoll nem kapott védelmet, ügyvédet, sem felülvizsgálati lehetőséget. Még az apostoli nuncius is XII. Leó pápához fordult, hangsúlyozva: a vádak írástudatlan szomszédoktól származnak, miközben a tanítóról számos jó tanúságtétel létezett.

Ripoll 1826. július 31-én egy szamár hátán vonult a vesztőhelyre. A tömeg szidalmazta és kövekkel dobálta. A kivégzés után testét a festett hordóban a folyóba dobták, majd profán helyen temették el. Ripoll mindössze 48 éves volt.

A kivégzés óriási felháborodást váltott ki Európában. VII. Ferdinánd király dühös volt, mert a törvény szerint az ő jóváhagyása kellett volna az ítélethez, de a végrehajtás enélkül történt. A hivatalos spanyol lapok nem számoltak be az esetről, ám a közvélemény tiltakozása erős volt.

Ripoll halála után Spanyolországban soha többé nem végeztek ki senkit vallási okokból. A Juntas de Fe-t 1834-ben megszüntették.