Eltitkolta rabszolgatartó múltját Samuel Pepys

Rendszeresen és tudatosan szerkesztette hivatalos és magánjellegű levelezését Samuel Pepys (1633–1703) híres angol naplóíró és tengerészeti tisztviselő, hogy eltüntesse vagy számára kedvező színben tüntesse fel a rabszolga-kereskedelemhez fűződő mély kapcsolatát – derül ki a Cambridge-i Egyetem (Jesus College) történészének legújabb, levéltári forrásokra támaszkodó kutatásából.

Bár eddig is ismert volt, hogy Pepys élete során legalább két rabszolgát tartott londoni háztartásában, az eddig feltáratlan dokumentumok rávilágítanak, milyen kiterjedt hálózattal rendelkezett az afrikai emberkereskedelemben, és miként próbálta megőrizni politikai imázsát. Dr. Michael Edwards a Cambridge-i Egyetem Pepys Könyvtárában, az oxfordi Bodleian Könyvtárban és a brit Nemzeti Levéltárban vizsgált át több száz iratot, bebizonyítva, hogy Pepys és írnokai gondosan "kurálták" az irathagyatékot.

A kutatás egyik legmeglepőbb lelete egy 1675-ös vesztegetési kísérlet dokumentációja: John Howe tengerésztiszt, miután Pepys (az Admiralitás titkáraként) megerősítette őt egy rabszolgákat szállító hajó parancsnoki posztján, hálából egy Afrikából hozott rabszolga kisfiút kínált fel neki ajándékba.

A levelezésből kiderül, hogy Pepys felháborodottan utasította vissza az "ajándékot", hangsúlyozva, hogy döntéseit nem befolyásolják a kenőpénzek. William Hewer, Pepys írnoka úgy rendszerezte a hivatalos iratokat, hogy a korrupció visszautasításának ténye hangsúlyos maradjon, míg a vesztegetés tárgya, a rabszolga gyermek szinte teljesen eltűnt a hivatalos feljegyzésekből.

Dr. Edwards szerint Pepys motivációja nem morális természetű volt: a rabszolgatartás intézményét nem kifogásolta, mindössze a saját hírnevét védte egy olyan időszakban (1675 körül), amikor a parlamentben folyamatos politikai támadások érték, elsősorban feltételezett katolikus szimpátiája és a haditengerészet hatalmas költségvetése feletti ellenőrzése miatt.

Korrupció és rabszolgaság a 17. századi Angliában

Samuel Pepys a 17. századi angol történelem egyik legfontosabb krónikása, akinek az 1660 és 1669 között vezetett, titkosírással írt magánnaplója a restauráció korának, a nagy londoni pestisjárványnak (1665) és a londoni nagy tűzvésznek (1666) a legfontosabb primer forrása.

Ugyanakkor Pepys a brit haditengerészet egyik legbefolyásosabb bürokratája is volt, aki az 1670-es és 80-as években az Admiralitás vezetőjeként logisztikai támogatást – többek között hadihajók kölcsönadását – biztosított a Királyi Afrikai Társaság (RAC) számára. Ez a monopóliummal rendelkező kereskedelmi társaság bonyolította le az angol rabszolga-kereskedelem jelentős részét Nyugat-Afrika és a karibi angol gyarmatok között.

Bár Pepys a hivatalos iratokban gondosan ügyelt a korrupciómentes tisztviselő látszatára, a magánlevelezése más képet mutat. Miután 1679-ben korrupció és hazaárulás (pápistaság) vádjával rövid időre a londoni Towerbe zárták, szabadulása után Pepys egy barátján, John Wyborne kapitányon keresztül gondoskodott egyik saját háztartási rabszolgájának eladásáról az észak-afrikai Tangerben. Egy 1679 végi magánlevélben – amelyet dr. Edwards tárt fel – Pepys arra kérte a kapitányt, hogy az eladott rabszolgáért kapott pénzből hozzon neki jó minőségű spanyol sherryt és téli fogyasztásra szánt csokoládét.