Egyszer madarak állították meg a Big Ben óráját

A Big Ben-torony nemcsak mutatja az idő múlását, hanem maga is részese a történelemnek. A 2. világháborúban megrongálódott, az időjárás vagy komolyabb madárraj megtelepedése megállította az óraszerkezetet, a belsejében lévő cellák szolgáltak börtönül.

A tornyot a Westminster-palotát elpusztító tűz után tervezték meg, mint az épületegyüttes részét. A szerkezet megvalósítása sokszor nehézségekbe ütközött, a nagy harang kétszer is eltört az üzembe helyezés első hónapjaiban. Sajnos nem ez volt az egyetlen eset, amikor az óra megrongálódott, a háború nem kímélte az ikonikus tornyot sem.

Fények nélkül

Az első világháború szörnyűségeiből kijutott London lakosainak is. Nagy-Britannia fővárosa távol volt a frontvonalaktól, a németek mégis megtalálták a módját pusztításnak. A zeppelinek több tucat támadást hajtottak végre a város ellen.

A Big Ben kiváló tájékozódási pontot jelentett a bombázó léghajók számára, ezért 1916-tól kezdve az óralapok nem kaptak megvilágítást és a harangok is némák maradtak. A vérontás befejezésének hírére, 1918. november 11-én szólalt meg ismét ünnepélyesen a jól ismert dallam.

Az első világégés során szerencsére nem rongálódott meg, a második világháborút viszont nem úszta meg sértetlenül. Bár fényeit ekkor is lekapcsolták, ez már kevés volt ahhoz, hogy épségben maradjon. A német bombák egyike ezúttal eltalálta a számlapját és a torony egy részét is. A kár nem mutatkozott súlyosnak, később hamar kijavították.

Amikor megállt az idő

A Big Bent a világ legpontosabb órájának tervezték, ennek ellenére számos esetben jegyezték fel a késését. Az órát általában a szélsőséges időjárási viszonyok akadályozták meg abban, hogy a londoniaknak a valós időt mutassa. Már 1878-ban feljegyezték, hogy az intenzív havazás miatt megálltak a mutatók.

A 20. század során ez több esetben is előfordult, például 1927-ben és 1968-ban is. A precíz szerkezet működésében a túlzott meleg is kárt tehet, 2005-ben a hőség miatt hagyott fel a szolgálattal. 1944-ben egy madárraj pihent meg a percmutatóján. Bár együttes tömegük az idő örök áramlását nem, de az óra járását sikeresen késleltette.

Az óra foglyai

Az óraszerkezet és a harangok mindennapi működéséhez szükséges szerkezetek és lépcsők mellett egy egészen furcsa szoba is kialakításra került a toronyban. Az épületben helyet kapott egy börtöncella is, amelyben a parlament alsóházából eltávolított személyeket zártak be. Charles Bradlaugh volt az utolsó ember, aki ezeknek között a falak között rostokolt.

A Northampton képviselőjévé választott férfi vallási nézetei miatt került a rácsok mögé. Pontosabban ezeknek a hiánya miatt, ugyanis meggyőződéses ateista volt, a képviselői esküjét viszont istenfélő mondatok itatták át. Bradlaugh olyan szöveggel akart hűséget fogadni Viktória királynőnek, amelyben nem szerepel Isten neve.

A nem mindennapi eset megoldására a Parlament különbizottság felállítását javasolta, akik arra a döntésre jutottak, hogy aki nem ért egyet az esküvel, az nem is teheti azt le. A politikus a határozat ellenére megpróbálta érvényesíteni jogát a képviselői pozíciójára, és nem volt hajlandó elhagyni a döntéshozók termét, amíg nem jár sikerrel.

A brit honatyáknak végül nem volt más választása, mint erőszakkal eltávolítani őt a teremből. Bradlaugh mindössze egy éjszakát töltött 1886-ban az ominózus cellában, később pedig hűségesküjét is letehette.

Egyes városi legendák szerint még Emmeline Pankhurst is raboskodott itt, ennek azonban semmilyen írásos bizonyítékát nem találták meg eddig a kutatók. A Big Ben így több, mint száz éve csupán harangjaival és óraszerkezetével szolgálja London lakóit.