Egy napórán sétál, ha a milánói dómban jár
Kevesen tudják, hogy a milánói székesegyházban nem egyszerűen szép a kövezet, de funkciója is van.
1768-ban két brerai csillagász, Giovanni Angelo de Cesaris és Guido Francesco Reggio az osztrák-magyar kormány megbízásából a francia rendszerhez igazította az időmérést, hogy rendet teremtsen a különböző olaszországi helyi idők káoszában. Ezért aztán Lombardia régió székhelyének katedrálisában napórát építettek. Ez a templom egyébként a második legnagyobb Olaszországban – sőt egész Európában –, a Szent Péter-bazilika után.
A padlózat titka
De nem a klasszikus szerkezetet kell keresniük! A dóm belsejében, dél-északi irányban, a padlón egy 45 méter hosszú sárgaréz és márvány sáv található, amelyen az állatöv csillagképei és más csillagászati jelzések láthatók. Ez maga a székesegyház napórája.
Napnyugta helyett: délidő
Működéstét tekintve: az első hajó boltozatából speciális lyukon keresztül egy fénysugár jut be, amely a sávon jelzi a déli időt. A francia rendszer 24 egyenlő hosszúságú órát írt elő, a déli órát pedig abban a pillanatban állapították meg, amikor a Nap áthaladt a helyi meridiánon, azaz déli irányban. Az addig érvényben lévő rendszerben, az olasz időszámításban az órákat napnyugtától számították.
Ez is érdekelhet
Add tovább!
Az is érdekes, ahogyan a delet a város polgárainak tudomására hozták: a dóm napórája által jelzett időt egy őr észlelte, aki jelezte egy másiknak a Palazzo della Ragione tornyán, majd az továbbította egy tüzérnek, aki a Castello Sforzesco tornyából ágyúlövést adott le. Vagyis nyugodtan kijelenthetjük, hogy Itáliában a dél mindig csúszott egy kicsit. Talán ebből alakult ki az olaszok bájosan bosszantó, ám mindenki által elfogadott szokása, a késés is.
