Egy elfeledett költőnő története: Leoba és az angol irodalom kezdetei 

A középkori angol irodalom kiemelkedő alkotói közé tartozott Leoba – más néven Leofgyth vagy Leobgytha –, akit kiváló állapotban fennmaradt latin nyelvű verse miatt joggal tekinthetünk Anglia első (általunk is ismert) női költőjének. A Wessexben született, óangol anyanyelvű apáca életműve egyértelműen alátámasztja: a kora középkorban az apácák a latin nyelvű irodalmat is rendszeresen tanulmányozták a régióban.

Leoba írásai közül egy latin nyelvű levél is fennmaradt, amelyet rokonának, a misszionárius Szent Bonifácnak címzett. A levélben Leoba arra kéri Bonifácot, hogy imádkozzon elhunyt apjáért és beteg édesanyjáért, majd csatol egy négysoros, latin nyelvű, hexameteres teremtéshimnuszt írásához.

A szerénykedés retorikája

Leoba levelében bocsánatot kért Bonifáctól latin stílusának „parasztos” jellege miatt, és arra kérte őt, küldjön neki egy példát elegáns latin írásai közül, hogy tanulhasson belőle. Cserébe felajánlotta saját versét, amelyet – mint írja – „csupán gyakorlásképpen” készített. Ez a fajta önkritikus hangvétel a középkori retorika egyik jól ismert eszköze volt: a szerzők gyakran azért szerénykedtek, hogy ezzel elnyerjék olvasóik jóindulatát.

Leoba fennmaradt verse

A levélben szereplő vers így kezdődik:

Arbiter omnipotens, solus qui cuncta creavit,
In regno patris semper qui lumine fulget,
Qua iugiter flagrans sic regnet gloria Christi
Inlesum servet semper te iure perenni.

Ezt magyarul így fordíthatnánk:

„A mindenható Bíró, aki egymaga teremtett mindent,
aki örökké ragyog az Atya országának fényében,
aki által Krisztus dicsősége szüntelen lángol,
őrizzen meg téged mindörökké sértetlenül.”

A vers metrikája arról árulkodik, hogy Leoba ismerte Aldhelm műveit, aki a kora középkori Anglia egyik legjelentősebb latin költője volt. Aldhelm a latin verselésről útmutatót is írt, ami a korban nagy népszerűségnek örvendett. Az, hogy Leoba Aldhelm metrikai formáit használta, egyértelműen jelzi: bizonyos apácakolostorok nagy figyelmet fordítottak a költészet tudományának művelésére.

Leoba halála után életét Rudolf von Fulda örökítette meg. Rudolf beszámolója szerint Leoba a wimborne-i kolostorban tanulta meg a latin nyelvű költészet alapjait, majd a kenti Minster-in-Thanet kolostorában tökéletesítette tudását.

Egy elfeledett költő öröksége

A korai angol irodalom értékelésekor Leoba alakja sokszor méltatlanul háttérbe szorul, pedig élete és munkássága azt mutatja, hogy a kora középkori kolostorok női szerzetesei szellemi teljesítményben gyakran egyenrangúak voltak férfi társaikkal. Az, hogy írásainak csak töredéke maradt fenn, nemcsak az irodalom számára jelent nagy veszteséget, hanem a kora középkori női tudományosság és műveltség megértését is megnehezíti.