Egy bizánci aranyérme titokzatos útja a norvég hegyekbe

A norvég hegyekben egy detektoros kutató bukkant rá egy ritka, sértetlen bizánci aranyérmére. A több mint ezeréves lelet nemcsak numizmatikai ritkaság, hanem izgalmas kérdéseket is felvet arról, miként kerülhetett Konstantinápolyból a skandináv vidékekre.

Egy bizánci aranyérme Norvégiában

Magasan a norvég hegyekben, az Innlandet megyei Vestre Slidre régióban egy váratlan felfedezés keltett szenzációt: egy ritka bizánci aranyérme került elő. A tárgy olyan hibátlan állapotban csillogott, mintha frissen verték volna, pedig valószínűleg több mint ezer éve veszett el.

A leletet Innlandet fylkeskommune hivatalosan is megerősítette, és a norvég történelem egyik legkülönlegesebb numizmatikai felfedezésének nevezte. Az érme egy histamenon nomisma, amelyet a Bizánci Birodalomban a 10. század végétől használtak hivatalosan. Norvégiában eddig még soha nem bukkantak hasonlóra.

A kincs Kr. u. 977 és 1025 között készült, II. Baszileiosz és VIII. Konsztantinosz közös uralkodásának idején. Az egyik oldalon Krisztus látható, amint a Bibliát tartja, a másikon a két császár portréja, latin és görög feliratokkal. A távolság és az idő, amit az érme bejárt, legalább olyan figyelemreméltó, mint maga az arany.

Harald Hardráde és a bizánci aranyérme

A kutatók egyik feltételezése, hogy az érme Harald Hardrádéhoz köthető. Harald Sigurdsson, a későbbi norvég király, fiatal korában a bizánci császárok szolgálatában állt a híres Varangiai Gárda tagjaként. Részt vett kis-ázsiai, szicíliai és szentföldi hadjáratokban, és mesés vagyonra tett szert.

A krónikák szerint a császár halála után a Varég Gárda tagjai szokásjog alapján kárpótlásként részesülhettek a bizánci császár kincstárának gazdagságából. Harald szolgálati ideje alatt három uralkodó is elhunyt. A zsákmány egy részét Kijevbe küldte, hogy megnyerje Ellisiv hercegnő kezét. II. Baszileiosz, akit az érmén is ábrázoltak, Ellisiv nagybátyja volt. Könnyen lehet, hogy az érme egy ilyen ajándék vagy személyes kincs volt, amely később Norvégiában veszett el.

Sóutak és püspöki utak

Más elméletek a korabeli kereskedelmi és egyházi útvonalakhoz kapcsolják a leletet. A Vestre Slidre vidéket átszelte a püspöki út, a Bispevegen, amelyen papok és zarándokok közlekedtek. Az érme lehetett egy pap ereklyéje vagy ajándéka is.

Ugyanakkor a sóutak kereskedői is magukkal hozhatták. Az Atlanti-óceán felől só és hal érkezett, a belső vidékekről pedig vas, prém és agancs. Egy bizánci aranyérme ebben a közegben egzotikus kincsnek számíthatott: amulettként vagy státuszszimbólumként is hordhatták.

Az érmét hegyvidéki ösvényen, vízpart közelében találták, ami arra utal, hogy utazás közben veszhetett el. Hibátlan állapota lenyűgöző: mintha az idő megállt volna körülötte.

A felfedezés emlékeztet arra, hogy a történelem sosem teljesen lezárt. Ez a bizánci aranyérme kontinenseket és évszázadokat köt össze. Harcosok, királyok, kereskedők és papok története fonódik benne egybe. Nem csupán pénz, hanem tanújele annak, hogy Bizánc és Skandinávia sorsa ezer éve is összekapcsolódott.

Ma az érme biztonságos helyen nyugszik, miközben a régészek további nyomok után kutatnak. Egy apró tárgy, amely mégis óriási ablakot nyit a középkor világára.