Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából XII.
„Láttam a nagy csapást, a zűrzavart, a sereg pusztulását. Láttam a kegyetlenségeket, tehetetlenséget, fejvesztettséget. (…) Nem, nem lehet hűen leírni a szenvedéseket, melyek halálhörgéseikkel beterítették a harcteret és az ég felé kiáltoztak!” – írta műve bevezetőjében vitéz Erdélyi Béla, aki hadnagyi rendfokozatban, embereiért felelős tisztként élte végig a magyar 2. hadsereg katasztrófáját a Donnál a 108/2. század kötelékében. Január 30-áig tartó sorozatunkban az ő Vér és acél – Keleti frontnapló – Don, 1942/43. címen megjelent visszaemlékezéseiből szemlézve emlékezünk a 80 évvel ezelőtt történt borzalmakra.
1943. január 23.
I.
Fél 9 órakor parancs érkezett új zászlóaljamtól:
„Hadnagy úr, mint a 108/2 század parancsnoka, ma végeztessen felderítést tiszt által vezetett egységgel, s állapíttassa meg, hogy vannak-e orosz csapatok Belij Kolodesben?
Ma 21 óráig tegyen jelentést e felderítés eredményéről.
Szűcs százados
Melléklet
9. sz. melléklet
.sz/23.k.ho. 1.o. 43. 1. 23. Szügyi ezredes parancsnokságának
Intézkedés Nowy Oskol védelmére
Stary Oskol 1:300.000
Nowy Oskol védelmét a VII. hadtestparancsnokság rendeletére 43. 1. 22-én 14h-tól v.[itéz] Matláry ezredestől átvettem.
…....................................
b. Északi védőkörlet parancsnoka: Szűcs András százados.
Szügyi ezredes csoportja a védpállás elfoglalását 1. 23-án 15h-ig fejezze be.
Szűcs százados az állások teljes megszállását, a védőállás kiépítésének mértéke szerint hajtsa végre.
…....................................
Nowy Oszkol, Tokaji u. 16. /30.43./
Vargyassy vezérőrnagy
23.k.[önnyű] hadosztály pk. [parancsnok]
A tisztek előtt ismertettem a parancsot!
A feladatot nem látták nagynak, mert a falu keleti peremén ott van 12 emberünk az ügyes szakaszvezetővel.
Ki vállalja?
–Parancs! – szólt Lőrincz Győző. –Szíveskedj megadni az erőt, az indulás időpontját, és a lebonyolításhoz szükséges utasításokat!
–Az erő 10 géppisztolyos katona! Három szánt fogsz kapni, mert az őrsöt is haza kell hozni! Indulás 13 óra 30 perckor! Felvételezel egy liter 4 deci rumot, mert összesen 27-en lesztek. Rád bízom, hogy az italt mikor adod ki az embereknek! Felvételezel még a géppisztolyokhoz 3-3 tárat, valamint fejenként 6-6 gránátot!
–A lebonyolítás?
–Nagyobb méretű akcióba ne sodródj! Csak olyan tüzet alkalmazz, amely a feladat megoldásához elégséges!
Hazaérkezéskor a hadapród beszámolója:
Embereimmel már 15 órakor a falu közepén voltunk, a fogatokat a falu előtt egy kilométernyire hagytuk.
A helység közepén fellőttem a piros rakétát, jelezve, hogy saját erő közelít. A formák után jelentette Kerekes szakaszvezető, hogy Sosznából század erejű ellenséges gyalogság közeledik a falu felé. Az út közeli elhajlásától nem lehet őket látni.
Két katona ott figyel!
Néztem az utat a kanyarig!
Kilométernyi távolság lehetett!
A szakaszvezető már kiáltott is:
–Ott! Ott jönnek az embereim!
Sokáig nem tanakodhattunk!
Határoztam:
–Az utat a körvédő állásokból az őrsparancsnok vezetésével az őrs fogja védeni! Jobbról, balról, a kertekből 5-5 fő tüzel! A szakaszvezető őrséből egy ember hírvivőnek velem marad!
Perceken belül minden ember fedezékben volt! A tervet értették!
–Az esetleges visszavonulás? – kérdezte Kerekes.
–Utasításomra lépcsőztessen! Ahogy a helyzet követeli!
II.
Esteledett. Az ellenséges csapat feltűnt a kanyarban. Nem láttam értelmét a felesleges lövöldözésnek, de amikor 500 méternyire lehettek, tüzet nyittattam!
25 fegyver fél óráig ontotta a tüzet. Az ellenséges csapat gyér tűzzel válaszolt, az út két oldalához simultak. A hófalak egyenetlensége takarta őket.
Lassan 100 méterre szűkült a látótávolság, erőszakoltam a lehetőséget, hogy sötétedésig űzzük el a támadó csoportot, nekünk az éj nem kedvezett, Átkarolástól féltem. Ismét tüzet vezényeltem!
Az oroszok is fokozták a tüzet, sőt az útról legalább 100 emberük lőtt!
Sötétedett!
A szakaszvezetőnek az volt a véleménye, hogy nem az úton fogja előreküzdeni magát az ellenség, hanem annak két oldalán, jobbról és balról. A kertek irányába. Igaza lett, mert a két szélső csoport 60-70 méterről igen erős tüzet kapott. A támadók két szárnya, mint két acélkar nyomult előre, hogy átkarolásával összeroppantson bennünket. Ezért az őrsöt a falu közepére rendeltem, utána nyomban a két csoportot is.
A faluvéget hamar elértük.
A szakaszvezetőt azzal a paranccsal hagytam ott 5 géppisztolyossal, hogy a faluvéget elérő orosz éket állítsa le tűzzel, utána csatlakozzanak hozzánk.
Az oroszok nagy vigyázattal, biztosítással jöttek előre, meglepetéstől tartottak. Mi pedig már a szánakhoz értünk.
Kifújtuk magubkat, megittuk a rumunkat. E pillanatban prüszkölni kezdtek a szakaszvezető csoportjának géppisztolyai, majd 10 percnyi idő elteltével 15-20 gránát fénye villant.
A Kerekes-csoport dicséretet érdemel!
Az órámon ekkor néhány perccel múlt 17 óra. Negyed óra múlva mind a hatan hozzánk érkeztek.
Sebesülés nem történt, veszteségünk nincs! Az ellenség veszteségeit nem ismerem – fejezte be szóbeli jelentését a kadét 19 óra 35 perckor.
Azonnal megszövegeztem a jelentésemet. Szárazon, katonai stílusban írtam. Az őrsről, a létszámról nem tettem említést.
Íme:
108/2 század
Hápomon [harcálláspontomon] 1943. január 23. 19:40h
Szűcs százados úrnak
Hápján
Parancsa értelmében tiszti felderítést végeztettem Belij Kolodesben. Amint a felderítő-csoport a falu keleti peremét elérte, 15h 30 perckor század nagyságrendű orosz gyalogság közeledését észlelte. A el egy és negyedórás harcot vívtak.
A túlerő kiszorította erőinket a faluból, s az orosz csapat a falu megszállását 17h tíz perckor befejezte.
Feltételezhető, hogy az ellenség támadása Novij Oszkol ellen ebből az irányból addig nem várható, míg a Belij Kolodest megszálló csapathoz további erőket nem vezényelnek.
A tiszti felderítés vezetője Lőrincz Győző hadapród őrmester volt.
Erdélyi hadnagy
századparancsnok
Beszélek Novij Oszkollal.
Az értelmes Turi zászlós van a telefonnál. Készségesen tájékoztat arról, amit tud:
–Ma az Oszkol menti csapatokkal 10 kilométer szélességben, 10-15 kilométer távolságig keleti irányba tiszti-távolsági felderítést végeztettek.
–A századomtól is indult ilyen távolfelderítő egység!
–Találkoztak orosz csapatokkal?
–Igen!
–Hol? Milyen távolságban?
–A 14 kilométerre lévő Belij Kolodesben!
–Orosz csapatok vannak ott?
–Igen, ma 17 órakor foglalták el a falut!
–Úgy tudom, hogy a felderítő egységek nemleges jelentést adtak!
–Ezek ellenére így van!
–Ki adott parancsot a távolfelderítésre?
–Vargyassy vezérőrnagy úr!
–De itt a városban közvetlenül Szügyi ezredes úr szervezi az ellenállást!
Megtudtam még, hogy ideérkezett a Cramer hadtest, és a tábornok parancsnoksága alá kerülnek a körzetben lévő magyar csapatok!
A parancsnokok úgy tudják, hogy a hadsereg maradványai az Oszkol völgyébe beérkeztek.
Hátraszállításukat 10-12 000 fős csoport fogja biztosítani. Ezeket az utóvédharcokat Vargyassy Gyula vezérőrnagy, a 23. könnyű hadosztály parancsnoka vezényli. Meg Cramer.
Éjfél előtti információ:
A vitéz Szügyi Zoltán e.e. [ejtőernyős] ezredes által 1943. január 23-án 19h-kor készített „Novij Oszkol védelmi helyzete” vázlatból ismertté váltak a várost védő csapatoknak védelmi pozíciói, és parancsnokaik.
Északon: Szüle főhadnagy.
Keleten: Schwoy hadnagy, Erdélyi hadnagy, Györgypál százados.
Délen: Makray százados, Strauss főhadnagy.
A nyugat-közép részeken:
Rácz százados, Gyurka százados, Szirányi főhadnagy.
Egy felháborító mai értesülés:
Kovács vezérőrnagy, a magyar hadsereg vezérkari főnöke, a doni csaták negyedik napján Sondenstern tábornoknak [német vezérkari tiszt] azt javasolta, hogy nemcsak a magyar hadsereget kell a felmorzsolódás elől hátravonni, hanem az egész arcvonalat!
A németek nem engedték! Utóvédeknek kellettünk!
Erdélyi Béla hadnagy egy e napokban írt verse:
Üz a hóvihar
és
temet
Megemésztette tartásomat
a nehéz ágyuk szigora,
szemem se lát, nézni fáj,
meggörbedtem mint koldus
a könyörtelen markok előtt,–
érzem, nincs tovább
alázatot csikar ki lelkemből
a mindennapok félelme;
utálom az állapotot,
hogy büszkeségem-bátorságom,–
melyeket irigyeltek tőlem,–
e harcmezőkön megkopott
Ez is érdekelhet
vesztett csaták szaggatják hitem,
fülemben harsog a haldokló
katonák nehéz sikolya;
nincs üteme versemnek-léptemnek,
hadseregünket üzi, temeti
a Szarmata gyilkos hóvihara
Verho Soszna, 1943. január 21.
Az utóvéd harcok peremén
