Dokumentumfilm mutatja be az Sz-178-as tengeralattjáró tragédiáját
Egy idén májusban bemutatott orosz dokumentumfilm a szovjet haditengerészet egyik évtizedekig elhallgatott balesetét, az Sz-178-as tengeralattjáró 1981-es elsüllyedését tárgyalja. Ahogy az a Jegor Kitajev rendezte, Elfeledett katasztrófa című alkotásból kiderül, az állami vezetés a tragédia után szigorú hírzárlatot rendelt el. A film a túlélők megszólaltatásával dokumentálja a hidegháborús flotta belső viszonyait és az ügy történelmi utóéletét.
- A Szpektr stúdió idén májusban bemutatott dokumentumfilmje részletesen feldolgozza a szovjet csendes-óceáni flotta 1981-ben elsüllyedt Sz-178-as tengeralattjárójának történetét.
- A civil hajóval történt, harminckét tengerész életét követelő ütközés tényét és a mentési műveletet a szovjet vezetés évtizedekig titokban tartotta.
- A film a túlélők visszaemlékezésein keresztül mutatja be a legénység helytállását és a katonai cenzúra működésének korabeli mechanizmusait.
A szentpétervári tengerészeti filmfesztiválon is díjazott alkotás a csendes-óceáni flotta dízel-elektromos hajójának utolsó útját rekonstruálja. 1981. október 21-én a vlagyivosztoki bázisra tartó Sz-178-as tengeralattjárót a felszínen haladva egy civil hűtőhajó rongálta meg. A jelentések szerint a kivilágítatlanul közlekedő kereskedelmi hajó szolgálatot teljesítő legénységéből többen is alkoholt fogyasztottak, így nem észlelték a haditengerészeti járművet. Az ütközés nyomán a tengeralattjáró súlyos léket kapott, és mindössze két perc alatt harmincnégy méteres mélységbe süllyedt. A balesetben harminckét tengerész vesztette életét.
A produkció a huszonhat túlélő, köztük Szergej Kubinyin másodkapitány személyes visszaemlékezéseire épít. Az ütközéskor a parancsnoki hídon tartózkodó tisztek, köztük Vlagyimir Dajneko politikai tiszt, a tengerbe zuhantak. A hajótestben rekedt tengerészek a hetedik rekeszbe szorultak vissza.
A film bemutatja, miként tartották a kapcsolatot az elzárt részleg tagjai a vízzel elárasztott rekeszekben rekedt társaikkal egészen azok haláláig. Kubinyin irányításával a túlélők csaknem három napot töltöttek a sötét, hétfokos hidegben. A fegyelem fenntartása érdekében a másodkapitány megtiltotta a Valerij Zibin mechanikus által megtalált két mentőruha használatát, elkerülve a pánikot és azt a látszatot, hogy a tisztek menekülni próbálnak.
A balesetet követően a szovjet vezetés azonnal titkosította a katasztrófa részleteit. A hivatalos vizsgálat a tengeralattjáró parancsnokát, Valerij Marango harmadosztályú kapitányt tette felelőssé, akit tíz év börtönbüntetésre ítéltek. A mentést irányító Kubinyint bár felterjesztették a Szovjetunió Hőse kitüntetésre, az elismerést negyvenöt év elteltével sem kapta meg.
Nyikolaj Cserkasin tengerészeti író, a Krasznaja Zvezda egykori tudósítója a filmben felidézi, hogy a baleset után engedélyezték számára egy cikk megírását, de a katonai cenzúra arra kötelezte, hogy a cselekményt a 20. század közepére, a második világháború idejére tegye, és módosítsa az érintettek nevét.
Ez is érdekelhet
Az Sz-178-as esete szervesen illeszkedik a 20. század második felének szovjet haditengerészeti történetébe, amelyet a katonai titoktartás és a feszített működési tempó határozott meg. A flotta a korszakban számos súlyos, technikai meghibásodásra vagy emberi mulasztásra visszavezethető balesetet szenvedett el. Ezeket a civil áldozatokat is követelő eseményeket a pártvezetés a nyilvánosság elől szigorúan elzárta. Az információk feletti kontroll csak az 1980-as évek legvégén lazult fel.
A Szpektr stúdió filmjének alkotói az elhallgatott nevek és a hivatalos elismerés nélkül maradt tengerészek utólagos rehabilitációját kísérelték meg a történelmi tények rögzítésével.
