Radioaktív maradt az elsüllyedt szovjet atom-tengeralattjáró

A kutatócsoport távirányítású merülőeszközökkel vizsgálta meg és vett mintákat a mintegy 1700 méteres mélységben nyugvó roncs környezetéből. A mérések szerint a tengervíz stroncium-90 izotóp-koncentrációja köbméterenként elérte a 400 ezret, míg a cézium-137 izotópé a 800 ezer becquerelt. Összehasonlításképpen: az ezen a tengerszakaszon megszokott természetes radioaktivitási érték mindössze 1 becquerel köbméterenként.

A legmagasabb koncentrációt a torony egyik szellőzőcsövénél, valamint egy közeli fémrácsnál észlelték. Noha az iszapban és a roncs felszínén élő tengeri élőlények (lágykorallok, tengeri rózsák és szivacsok) szervezetében is kimutattak megemelkedett céziumszinteket, a szakemberek hangsúlyozták: az erős óceáni áramlatok gyorsan felhígítják a szivárgó anyagot, így a térség gazdag halállománya jelenleg nincs veszélyben.

A kutatás megállapította, hogy a torpedóvető csövek és a hajótest egyéb nyílásainak 1994-es, még orosz szakemberek által elvégzett titánlemezes lezárása alapvetően továbbra is sértetlen. A sérült orr-rész környezetében nem találtak a nukleáris torpedók robbanófejeiből származó plutóniumot. A most észlelt sugárzás a sérült atomreaktorból, illetve a benne maradt nukleáris fűtőelemek bomlásából származik.

A számítások szerint a reaktor eredeti, 29 billiárd becquereles aktivitása a radioaktív felezési idők elteltével napjainkra mintegy 3 billiárd becquerelre csökkent. A tudósok a roncs folyamatos monitorozását javasolják, rámutatva, hogy a növekvő globális geopolitikai feszültségek és a katonai tengeri aktivitás erősödése miatt a Komszomolec sorsa kritikus adatokkal szolgálhat a jövőbeli nukleáris balesetek tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatásainak felméréséhez.

A Komszomolec katasztrófája

A hidegháború utolsó éveiben, 1989. április 7-én a szovjet flotta egyik legkorszerűbb, mélymerülésre tervezett titánötvözet hajótestű atom-tengeralattjárója (K-278 Komszomolec) a Norvég-tenger vizein teljesített szolgálatot. A mintegy 400 méteres mélységben haladó jármű farokrészében tűz ütött ki. A felszínre emelkedés érdekében a legénység nagynyomású levegőt pumpált a ballaszttartályokba, ám a feltételezések szerint egy meghibásodott vezeték miatt a levegő a hetes számú rekeszbe tódult, ami robbanásszerűen felgyorsította a lángok terjedését.

Bár a tengeralattjáró még képes volt a felszínre emelkedni, a tűz okozta súlyos szerkezeti sérülések és a beáramló víz miatt az edény végül elsüllyedt. A 69 fős legénységből mindössze 27-en élték túl a katasztrófát; a legtöbb áldozatot nem maga a tűz, hanem a fagyos, alig néhány fokos tengervíz okozta gyors kihűlés követelte. A tengerfenékre süllyedt nukleáris meghajtórendszer és a fedélzeten maradt, két nukleáris robbanófejjel felszerelt torpedó azóta is az egyik legjelentősebb víz alatti potenciális sugárzási kockázatot jelenti az észak-európai vizeken, amelynek sorsa és állapota évtizedek óta a norvég és nemzetközi környezetvédelmi hatóságok kiemelt figyelmének középpontjában áll.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­tél
Múlt-kor magazin 2020

• Zsófia főhercegné és Sisi
• Mátyás király anyja és feleségei
• Özvegysorsok a XVIII. században
• Elizabeth Taylor 40. születésnapja Budapesten
• Hét híres diktátor gyermekei
• A brit királyi család rettegett anyósai
• A Roosevelt-ház asszonyai
• Az utolsó cárnék
• A trompe l’oeil, a megtévesztés művészete