Darwin lánya titokban fontos szerepet játszott apja sikereiben

Kosárral és bottal járta az angol erdőket, hogy összegyűjtse és elégesse a fallikus alakú szömörcsöggombákat, amelyek szerinte veszélyeztethették a szolgálólányok erkölcsét. Henrietta Darwin különös szokásán családja is jókat derült, ám „Etty néni” jóval több volt excentrikus viktoriánus hölgynél: Charles Darwin egyik legfontosabb szerkesztője és szellemi segítője lett.

Az 1900-as évek elején Henrietta Darwin rendszeresen járta az angliai Gomshall környéki erdőket. Kosárral és bottal kereste a kellemetlen szagú, fallikus alakú szömörcsöggombákat, majd hazavitte és elégette őket. Unokahúga, Gwen Raverat visszaemlékezése szerint „Etty néni” azzal tréfálkozott, hogy így védi meg a szolgálólányok erkölcsét. A család szeretetteljes különcségként tekintett szokatlan hobbijára.

Henrietta azonban fontos szerepet játszott apja tudományos munkásságában is. Charles Darwin tíz gyermekének egyikeként olyan családban nőtt fel, ahol a tudományos kérdések és az új elméletek mindennapos beszédtémának számítottak. Huszonéves korától rendszeresen olvasta és szerkesztette apja kéziratait, különösen Az ember származása és a nemi kiválasztás című művet, amelyben Darwin evolúciós elméletét az emberre is alkalmazta.

Darwin leveleiből kiderül, milyen nagyra értékelte lánya munkáját. 1870-ben azt írta neki: „Valódi szolgálatot tettél nekem; de az ég szerelmére, milyen keményen dolgoztál, és mennyire alaposan sajátítottad el a kéziratomat.” A könyv megjelenése után pedig elismerte, hogy a kritikusok által dicsért világos és erőteljes stílusért jelentős részben Henriettának tartozik.

Különös gombavadászata szintén saját korának kulturális világába illeszkedett. A Phallus impudicus, vagyis a közönséges szömörcsög fallikus alakjához Európa számos vidékén szexuális, termékenységi és babonás képzetek kapcsolódtak. Egyes helyeken afrodiziákumnak tartották, máshol az ördöggel, betegségekkel vagy közelgő halállal hozták összefüggésbe. Raverat szerint Henrietta elsősorban szórakozásból űzte különös „sportját”, amelyen a család sokat nevetett.

Henrietta később Charles Darwin önéletrajzának szerkesztésében is közreműködött, valamint kötetbe rendezte édesanyja leveleit. Tudományos műveket terjesztett, fiatal nőkkel osztotta meg ismereteit, és egész életében kapcsolatban maradt a tudományos gondolkodással.

Henrietta Darwin története arra is emlékeztet, hogy a viktoriánus tudomány eredményei mögött gyakran olyan nők munkája állt, akiknek szerepe sokáig háttérben maradt. A Darwin családban a nők aktívan részt vettek a tudományos vitákban és a szövegek formálásában, még akkor is, ha munkájuk ritkán kapott önálló nyilvános elismerést.