Dan Jones új történelmi regénye leszámol a Shakespeare által teremtett V. Henrik-mítosszal

V. Henrik (1386–1422) angol király valós, a történelmi források alapján rekonstruált, a shakespeare-i sztereotípiáktól mentes alakját állítja fókuszba Dan Jones népszerű brit történész és műsorvezető legújabb, a százéves háborút feldolgozó regénytrilógiájának zárókötete.

Dan Jones, az egyik legismertebb brit televíziós történész, aki eddig több mint kétmillió példányt adott el könyveiből, új regényében a középkori Anglia szerinte "legjobb és legigazságosabb uralkodójának" felemelkedését és tragikusan korai bukását dolgozza fel. A szerző a kötet madridi bemutatóján a sajtónak hangsúlyozta: művének kifejezett célja, hogy deszakralizálja és a történelmi tényekhez igazítsa azt a torz képet, amelyet William Shakespeare drámái és az azokra épülő modern filmadaptációk (például a The King című film) ültettek el a közgondolkodásban.

Míg Shakespeare a fiatal Henrik herceget (Hal herceget) iszákos, felelőtlen, kicsapongó és nőfaló kocsmatöltelékként ábrázolta, aki csak a koronázása után válik felelős államférfivá, a történelmi valóság egészen más képet mutat. Dan Jones kutatásai rávilágítanak: Henrik a Lancaster-ház szigorú neveltetésében részesült, idejét a keresztes hadjáratok és az Arthur-mondakör tanulmányozásával, valamint zeneszerzéssel töltötte. A tivornyázó trónörökös képe csupán egy utólagos mítosz, amelyet – a történész szerint – Henrik öccseinek valódi viselkedéséből merítettek, hogy "színesítsék" a történetet.

A fiatal herceget valójában már 13 évesen Walesbe küldték katonai kiképzésre, 16 évesen pedig már a shrewsburyi csatában harcolt, ahol egy nyílvessző fúródott a koponyája alapjába. Jones szerint ez a majdnem végzetes sebesülés és a csodával határos túlélés formálta ki Henrik mélyen vallásos, fatalista küldetéstudatát, amely uralkodását jellemezte. Szintén mítoszromboló a szerző azon állítása, miszerint a filmekben folyamatosan harcoló királyként ábrázolt Henrik egész életében valójában mindössze két nagy nyíltszíni ütközetben vett részt.

Henrik uralkodása alatt egyetlen célra összpontosított: Franciaország trónjára. Ez az álom a százéves háború kitörése óta lebegett az angol uralkodók előtt. "Angliának nem volt idegen az észak-franciaországi Normandia meghódítása. De megszerezni a francia trónt, és egy uralkodó alatt egyesíteni Angliát és Franciaországot? Ez egészen más vállalkozás volt."

A király ezért hatalmas hadsereget szervezett. Mintegy 15 000 katonával indult hadjáratra VI. Károly francia király ellen. A hadsereg gerincét a híres angol hosszúíjászok alkották. A fegyver nagyobb hatótávolsággal és átütőerővel rendelkezett, mint a kor legtöbb íja. „Nagyon nehéz, de az angolok mindenkit arra kényszerítettek, hogy gyakoroljon vele.”

Az azincourt-i győzelem

A hosszúíjászok döntő szerepet játszottak V. Henrik legismertebb győzelmében. Az 1415-ös azincourt-i csatában az angol sereg mindössze mintegy hatezer katonából állt, míg a francia hadsereg körülbelül huszonötezer főt számlált. Az angolok egy dombon foglaltak állást és hegyes karókat vertek le a francia lovássság elleni védelemül. Az íjászok a szárnyakon helyezkedtek el. Az esős időjárás nem kedvezett a franciáknak, akiknek dombra felfelé kellett rohamozniuk. Az eredmény meglepő volt. A fegyelmezetlen francia nehézlovasság súlyos vereséget szenvedett. Jones szerint a csata jelentősége gyakran félreértett. „Gyakran úgy tűntetik fel, mintha mindig harcolt volna, pedig életében csak két nagy csatát vívott.”

A király, aki majdnem Franciaország uralkodója lett

A katonai sikereket politikai manőverek követték. 1420-ban Henrik szövetséget kötött a burgundiakkal, és rákényszerítette VI. Károlyt a troyes-i békeszerződés aláírására. A megállapodás értelmében feleségül vette Katalint, a francia király lányát, és a francia trón örökösének ismerték el.

A diadal azonban rövid életűnek bizonyult. „1422-ben vérhasban halt meg, anélkül, hogy valaha is uralkodott volna Franciaországban. Nem lepte meg, hogy így ér véget élete; fatalista volt, aki megértette, hogy minden, ami történik, isteni akaratból történik.”