Csak évek múlva, az USA-ban bukkant fel újra a rejtélyes módon eltűnt ÁVH-s tiszt

1953. május 22-én este 8 órakor a bécsi magyar politikai képviseletről a következő rejtjelezett táviratot kapta az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) Hírszerző Főosztálya: „Czirok százados ma délelőtt 11 órakor bement a sajtóklubba, ahonnan öt perc múlva távozott. Megbeszélés szerint 13 órára vissza kellett volna jönnie a követségre, de ő 19 óráig nem érkezett meg.” Pár óra múlva egy újabb távirat érkezett, amely szerint „Czirok százados 22 óráig nem jelentkezett”. A nem mindennapi esemény természetesen nagy izgalmat váltott ki mind a bécsi magyar képviseleten, mind az ÁVH-nál, hiszen az eltűnt Czirok András államvédelmi százados az ÁVH Hírszerző Főosztályán a nyugat-európai hírszerzéssel foglalkozó 3. Osztály osztályvezető-helyettese volt.

Bécs, 1953. május 20. – május 22.

Palasik Mária Menekült vagy dezertált? Egy államvédelmi százados rejtélyes eltűnése című tanulmánya a Betekintő folyóirat 2014/2. számában jelent meg, és eredeti formájában az alábbi linkre kattintva olvasható.

Az izgalom érthető is, hiszen a május 20-án operatív munkára Bécsbe érkező 29 éves Czirok életében először tartózkodott Nyugaton, a német nyelvet éppen csak elkezdte tanulni. A külképviseleten működő rezidentúrán rá várakozó munkatársai először arra gyanakodtak, hogy eltévedt a városban. Majd délután 3 óra után ezt a verziót elvetették, és attól tartottak, baleset érhette. Este 8-kor döntöttek úgy, hogy értesítik az ÁVH VIII. Főosztályát, és eligazítást kérnek. Valójában sem akkor, sem azóta nem derült ki pontosan, mi is történhetett Czirokkal. Azonnal felmerült az a lehetőség, hogy elrabolták.

A bekövetkező vizsgálatok ezt cáfolni nem tudták, de az államvédelem szívesebben építette fel a koncepcióját arra a változatra, hogy Czirok magától szökött meg. Farkas Vladimir államvédelmi alezredes, főosztályvezető az egyik jelentésében szkeptikusan meg is jegyezte, hogy akár elrabolták, akár megszökött, az eredmény ugyanaz: valószínűleg információkat adott át a nyugati hírszerző szerveknek, és ezzel hazaárulóvá vált, tehát hazaárulóként kell kezelni.

Az iratokból körvonalazódnak Czirok nyomtalan eltűnésének előzményei, körülményei, az állambiztonsági munkára kiható következményei, valamint megrajzolható Czirok szakmai pályaképe, továbbá az is, hogyan kezelte az ügyet az állambiztonság évtizedeken keresztül. Azonban a rendelkezésre álló iratokból sem tudjuk a választ arra, hogy mi is történhetett Czirok Andrással 1953. május 22-e 11 óra után. Ki tudunk zárni néhány dolgot, hogy mi nem történt vele, de a továbblépéshez a nyugati titkosszolgálatok iratainak ismeretére volna szükség. A családja a mai napig nem kapott pontos, egyértelmű felvilágosítást az eltűnés részleteiről.

Farkas Vladimir főosztályvezető személyes döntése volt, hogy a Hírszerző Főosztály nyugat-európai hírszerzéssel foglalkozó osztályának (VIII/3.) osztályvezető-helyettesét és az osztály egyik alosztályának a vezetőjét Bécsbe küldi operatív megbízatással – a Külügyminisztérium részéről hivatalosan mint diplomáciai futárok jelentek meg. Czirokot Sárosi Ernő névre kiállított diplomata útlevéllel és nemzetközi gépjármű-vezetői igazolvánnyal, illetve Tamási névre kiállított újságíró igazolvánnyal látták el.

Saját nevére szóló iratok nem is voltak nála az út során. Czirok András államvédelmi századost egyik beosztottja, Ágoston Kálmán államvédelmi főhadnagy, a VIII/3-a alosztály vezetője kísérte el. Talán azért esett a választás Ágostonra, mert egy évvel korábban ő már dolgozott a bécsi magyar képviseleten. Kettős feladattal bízták meg őket. Egyrészt, hogy Czirok szervezze be a magyar állambiztonság ügynökének a mit sem sejtő Bálványi János – Bécsben élő, magyar származású, de osztrák állampolgárságú – újságírót. Az akciót Ágoston biztosította.

A célszemély az előkészítő munkálatok során a „Forgács Ákos” fedőnevet kapta. Az előzetesen kidolgozott terv szerint Cziroknak Bálványit a bécsi magyar követség közvetlen szomszédságában lévő osztrák sajtóklubban kellett felkeresnie. Másrészt találkozót kellett lebonyolítaniuk az ÁVH „Piros” fedőnevű ügynökével, akiről annyit tudunk, hogy ekkor a felsőőri református gyülekezet lelkésze volt, aki 1953-ban, vagyis néhány hónappal Czirokék látogatása előtt foglalta el lelkészi hivatalát.

Mielőtt Magyarországot elhagyta, az ÁVH állítása szerint, az ÁVH beszervezte saját ügynökének. Az volt a megállapodás, hogy az akciókat egymásnak fogják biztosítani, mivel a rezidentúra munkatársai egyikben sem vehetnek részt, bár majd látni fogjuk, ezt nem tartották be.

Május 19-én Ágoston vízumát is kézhez kapva – szinte azonnal – útra keltek; felszálltak a Keleti pályaudvarról a 21.20-kor Hegyeshalomra induló vonatra, ahova 0.30-kor érkeztek. Itt várakozni kényszerültek, Czirok ezt az időt a határőrség várószobájában végigaludta. Hajnali 4.45-kor kaptak csatlakozást. A vonaton egyetlen útitársuk akadt, akiről a későbbi vizsgálat során kiderült, hogy F. K. osztrák kereskedelmi utazó, akinek semmi köze nem volt Czirok eltűnéséhez. A személyvonatuk 6.45-kor érkezett meg Bécsbe, az Ostbanhofra. Ott fogtak egy taxit, azzal mentek a követségre.

Reggeli és mosakodás után gyakorlatilag azonnal munkához is láttak. A rezidentúra helyettes vezetőjével, Fehérvári Antal államvédelmi századossal (akinek a követségen, illetve a Külügyminisztériumban a fedőneve „Lakatos Sándor” volt) hármasban gépkocsiba ültek, és elindultak a „Pirossal” való találkozás előkészítésére. A megbeszélt találkozóhely Bécs Floridsdorf nevű külvárosában (ez a XXI. kerület a szovjet megszállási zónában) egy találkozási lakásban (T-lakás) lett volna a Mitterhöfergassén. Ágoston és Fehérvári felment a lakásba ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. A lakás tulajdonosával megbeszélték, hogy a találkozó tervezett idejére tegye szabaddá a lakást.

Eközben Czirok a háztömb mellett a gépkocsiban várt rájuk. Fél 11-kor a két férfi visszament a gépkocsihoz, Fehérvári azzal köszönt el tőlük, hogy a városba tart, Czirok és Ágoston pedig 10.30-kor elfoglalta figyelőállását a találkozóhely környékén. 12.10-ig vártak, de „Piros” nem jelent meg. Ekkor a gépkocsival a Mariahilfer Straßéra hajtottak, Czirok vezetett, egy mellékutcában leparkoltak, majd egy nyilvános telefonról felhívták a követségen Fehérvári államvédelmi századost, akivel újabb találkozót beszéltek meg délutánra – immáron a belvárosban. Amíg Fehérvárira vártak, addig Czirok és Ágoston kirakatokat nézegetett, és egy eszpresszóban fagylaltozott. Miután Fehérvári megérkezett, még egyet kerültek a városban a kocsival, majd visszamentek a követségre.

Itt megbeszélték a délutáni munka menetrendjét. Megállapodtak abban, hogy Ágostont Kovács László államvédelmi százados (akinek az állambiztonsági fedőneve „Gereblyés Kálmán” volt) fogja a „Pirossal” ismét megkísérlendő találkozót biztosítani, Czirokkal pedig Fehérvári megy el, hogy a „Forgáccsal”, azaz Bálványi Jánossal való találkozó számára helyet keressenek. Miután a „Pirossal” való találkozó délután sem jött létre, 19.30-kor négyesben a Stephanskirche előtt találkoztak. Kovács elköszönt, és visszament a követségre, míg Fehérvári elvitte Czirokot és Ágostont egy, a Südbanhoffal szembeni, a szovjet zónában lévő T-lakásra, ahol együtt megvacsoráztak. Este 10-re mentek vissza a követségre, és megbeszélték a másnapi programot. A megállapodás szerint május 21-én délelőtt Czirok első útja a Bankgasse 8. szám alatti sajtóklubba vezetett, ahol „Forgácsot” kereste. A portás azt a felvilágosítást adta neki, hogy nincs ott, de valószínűnek tartotta, hogy délután megjelenik.

Három balaeset a bérelt kocsival

14 órakor Fehérvári, Ágoston és Czirok két gépkocsival az Opera kávéházba mentek, majd innen Czirok az egyik kocsival visszament a sajtóklubba, hogy „Forgáccsal” beszéljen. Czirok fél óra múlva eredménytelenül tért vissza a kávéházba. Itt elmesélte, hogy útközben két „esete” is volt az autóval, amely egy kölcsönzött Tatra Plan típusú személygépkocsi volt. Egy piros jelzésnél kis ívben jobbra kanyarodott – ezt akkor a KRESZ Budapesten engedélyezte, Bécsben nem –, így azonnal megállította egy rendőr és igazoltatta. Czirok átadta a nemzetközi vezetői engedélyét. A rendőr a cirill betűket meglátva, azt kérdezte tőle, hogy orosz-e, az igenlő válasz hallatán pedig tisztelegve tovább engedte. Nem sokkal ezután a Czirok vezette kocsi beleszaladt az előtte hirtelen fékező Steyer márkájú személygépkocsiba. A Steyer karosszériája hátul felgyűrődött, a két sárhányója pedig leesett; a Tatra Plannak nem esett baja.

Czirok mindenképpen el akarta kerülni, hogy rendőrt hívjanak, elismerte, hogy nem tartotta be a féktávolságot, és azt javasolta, hogy menjenek be egy javító műhelybe, és méressék fel a kárt, ő pedig megfizeti. De a másik kocsi tulajdonosa – egy ötven körüli osztrák férfi – ebbe nem egyezett bele, végül megállapodtak abban, hogy Czirok fizet neki készpénzben 2000 schillinget, amelyről nyugtát kért. (Ez a nyugta meg is maradt, rajta feltüntetve a kocsi tulajdonosának neve, címe és rendszáma, illetve az átadott összeg.) Az Opera kávéházban Fehérvári közölte Czirokkal és Ágostonnal, hogy „Mirell” nemrég érkezett a repülőtérre, és a kávéház előtt fog elhaladni a szállodája felé.

Mindhárman kimentek az utcára, hogy lássák a híres énekesnőt, aki az este Bécsben lépett fel. Fehérvári Czirokkal és Ágostonnal biztosította magát. Fél órával később Czirok és Ágoston ismét elindult a „Pirossal” való utolsó biztosító találkozóra. A kocsit egy mellékutcában hagyták, míg ők figyelték a találkozóhelyet, de „Piros” ez alkalommal sem jelent meg. 17 óra után nagy vihar támadt, előbb mindketten egy kapualjba húzódtak, de végül úgy döntöttek, visszaülnek az autóba, mert az utcán viharban ácsorogni feltűnő lehet. Tízpercenként elhajtottak a találkozóhely mellett, de „Pirost” nem látták. Közben újra történt egy kisebb balesetük – ekkor Ágoston vezette a kocsit –, a nedves úton összecsúsztak egy kerékpárossal. Szerencséjükre személyi sérülés és anyagi károk nélkül megúszták, Ágoston fájdalomdíjként 50 schillinget adott a biciklistának.

A történtek ismeretében a hírszerzőtisztek kiképzésének színvonala kétségeket ébreszt az olvasóban, az bizonyára nem lehetett véletlen, hogy a két magyar pár óra leforgása alatt három komoly szabálytalanságot követett el Bécsben egy kölcsön gépjárművel. A baleset után leparkoltak, és a közelben bementek egy vendéglőbe, majd miután a vihar elcsendesedett, külön-külön ellenőrizték a találkozóhelyet, eredménytelenül, „Pirosnak” nyoma sem volt. Végül az autót a Tuchlaubenen hagyták, és gyalog indultak az alig 800 méterre lévő követségre, de eltévedtek, és taxit kellett hívniuk. Visszaérve a követségre Cziroknak szakmai vitája támadt Fehérvárival egy ún. emigrációs vonalhoz kapcsolódó munka teendőit illetően. Czirok ragaszkodott hozzá, hogy Fehérvári másnap utazzon el Salzburgba ebben az ügyben, míg Fehérvári azzal az indokkal, hogy neki „Mirell”-lel kell foglalkoznia, ezt megtagadta.

A vitában Czirok akkor visszakozott, amikor Fehérvári azt javasolta, kérjék ki a központ véleményét. Az este folyamán Czirok és Ágoston még egyszer elhagyták a követséget, fél 8-kor moziba indultak. A filmnek 11 órakor lett vége, ezután gyalog sétáltak vissza a követségre, és a hátsó bejáraton mentek be az épületbe. Közben megállapodtak, hogy másnap reggel Czirok újra felkeresi a sajtóklubot abban a reményben, hogy ha nincs ott „Forgács”, legalább megszerzi a lakáscímét. Megbeszélték a „Piros”-ügy teendőit is. Cziroknak az volt a javaslata, hogy Ágoston utazzon el Burgenlandba, és újra vegye fel a kapcsolatot „Pirossal”. Másnap (május 22.) a megbeszéltek szerint indították a napot. Ágoston 8.15-kor kiült a követség teraszára „napozni”. Innen szemmel tartotta a szomszéd ház bejáratát, ahol a sajtóklub volt.

Azt kellett figyelnie, belép-e „Forgács” a kapun. Czirok viszonylag későn, fél 9-kor kelt fel ezen a napon. Míg az épületet el nem hagyta, Fehérváriék követségi lakásán tartózkodott. Fehérváriné reggelit készített neki, de csak teát kért, annak elfogyasztása után félrevonult, előbb elkezdte olvasni a Tartós békéért című lapot, majd jegyzeteket készített az előző napon Ágostontól kért 4–5 jegyzetlapra. Az asszonyok azt gondolták, a kapcsolatfelvételre készül. Közben elolvasott egy, a központból érkezett, az „emigrációs vonal”-lal kapcsolatos táviratot, amely nem az ő nevére szólt.

Ezután megkérte Fehérvárinét, hogy adja át neki az operatív kiadásokra szánt pénzt, amit Ágostonnal Magyarországról hoztak magukkal, és megőrzésre korábban átadtak. Arra hivatkozott, hogy Fehérvárival ezt előzőleg megbeszélték – ez azonban nem volt igaz. Az asszony nem vitatkozott, számolatlanul átadta a pénzt; ennek összegéről ellentmondásosak a dokumentumok. Ágoston szerint Cziroknál eleve volt még 1500 schilling, így a reggel átadott összeggel együtt 2700–2800 schillingje lehetett, amikor délelőtt valamivel tíz óra előtt elhagyta a követséget. Közben a lakásban megjelent még a rezidens felesége, „Szirtesné” is. Az indulás előtt Czirok odaszólt az asszonyoknak, hogy legkésőbb 13.15-re biztosan visszatér – még akkor is, ha „Forgáccsal” a kapcsolatot fel tudja venni.

A követség hátsó kijáratán távozott, majd a Bankgasse legelejére kerülve a követséggel szemközti oldalon közelített a sajtóklub felé. A következő percekről szemléletesen számolt be Ágoston százados a központnak adott jelentésében: „Lassan, kényelmesen sétált a sajtóklub felé az ellenkező oldalon. Felnézett az erkélyre, mint aki várja az én jelzésemet, hogy »Forgács« bement-e. Miután jelzést nem kapott, átvágott a másik oldalra, egyenesen felment a sajtóklubba. Körülbelül öt perc múlva a klubot elhagyta és anélkül, hogy visszanézett volna, elindult a Bankgassen a Ring felé, a követséggel ellentétes irányba. A Bankgasse és a Löwengasse sarkán megállt, szétnézett, visszapillantott felém a követség erkélyére, majd rövid tétovázás után elment a Burgtheater felé.

Ekkor láttuk utoljára.” Ágoston még 20 percig az erkélyen maradt, figyelte, hogy nem követte-e valaki Czirokot a sajtóklubból. Miután megállapította, hogy semmiféle figyelést nem tapasztal, elhagyta az őrhelyét. Később felmerült, hogy nem kellett volna-e biztosítani Czirokot az eltűnés napján, de egyértelműen az volt a válasz, erre nem volt szükség: „A sajtóklubba való bemenetelét és kijövetelét a követségről Ágoston elvtárs figyelte. Megbeszélés szerint biztosítást végezni nem kellett, és Czirok századosnak saját leellenőrzése után vissza kellett volna jönnie a hátsó bejáraton…”