2022. tél: A szeretet mártírjai
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Amikor a kommunizmus mellett agitáló népnevelők ültek nagyszüleink konyhájában

2022. november 26. 13:10 Múlt-kor, Korall

Az ötvenes évek pártállami apparátusa az állampolgárokról való információszerzésre nem csak a beszervezett ügynököket használta. Tanulmányomban a megfigyelés lakóterületi pártmunkában alkalmazott technikáit vizsgálom meg. Ennek legfőbb eszköze a házi agitáció volt, amelyet az agitátorok vagy népnevelők végeztek.

agitátor
Választási agitátorok, úgynevezett "népnevelők" az 1949. május 15-i országgyűlési választások előtt. (Kép forrása: fortepan / Kovács Márton Ernő)

Huhák Heléna: Megfigyelés másképp. Házi agitáció és egy angyalföldi tanácstag lakólátogatásai című tanulmánya a Korall folyóirat 21. évf. 9. számában jelent meg, és erre a linkre kattintva olvasható teljes terjedelmében. Amennyiben az írást forrásként kívánja felhasználni, kérjük, hogy az eredeti megjelenési helyet adja meg forrásul.

Mindebből következik, hogy megfigyelés alatt itt nem a klasszikus titkosszolgálati megfigyelést értem, hanem ennek egyik alternatív csatornáját: a népnevelők jelentéseit. Az állambiztonsági szervek kötelékébe tartozó ügynökökhöz képest a népnevelők kiléte és látogatásuk célja a megfigyeltek előtt is ismert volt, ami befolyásolta a beszélgetések alakulását. A tanácsrendszer 1950-es bevezetésével a lakásokban gyakran megforduló hivatalos személyek közé a tanácstagok is felsorakoztak, munkavégzésük ugyanis gyakran összekapcsolódott a lakólátogatással.

Mogyorósi Imre tanácstag és üzemi-lakóterületi népnevelő is volt egyben, ezért kétszeresen is volt oka a kerületi lakók otthonában megjelenni. A tanácstagoknak nem volt feladatuk, hogy jelentéseket írjanak az egyes lakókról, az viszont igen, hogy szoros kapcsolatot tartsanak választóikkal, ezért munkájuk során a magánterekbe bejutva, ők is sok információhoz jutottak. Mogyorósi különösen szorgalmas volt e tekintetben, rengeteg lakásban megfordult a lakók ügyeinek intézése közben.

Az itt elemzett XIII. kerületi házi agitációs jelentések és a szintén e kerületből származó tanácstagi napló megmutatja a megfigyelések és a szerzett információk jellegét és sokféleségét. Mivel az agitátorok és a tanácstagok más szerepet töltöttek be a pártállami rendszerben, ezért munkájuk során különböző információkra voltak kíváncsiak. Más-más súllyal, de a politikai nevelés, agitálás, mozgósítás, ellenőrzés és a lakosság életkörülményeinek megismerése mindkét csoport „munkakörébe” beletartozott.

A népnevelők a családi otthonokban

A Magyar Kommunista Párt a munkahelyi pártszervezetek felállításával párhuzamosan a lakóterületen való jelenlétét is növelni kívánta, és igyekezett minél több lakóházban párttagokat toborozni. A házi agitáció már 1945 januárjában megkezdődött. Az első párttagokból verbuvált csoportok a lakosságot a romeltakarításba és az építőmunkába való bekapcsolódásra mozgósították. Idővel a politikai „felvilágosítás” egyre tömegesebbé és egyre szervezettebbé vált, amiből hamarosan kiépült az egész fővárost lefedő agitációs hálózat.

A pártmunkában a (lakó)területi pártszervezetekre az üzemiekhez képest a korszak egészében kisebb figyelem terelődött. Szerepük az országos kampányok, például választások alkalmával azonban felértékelődött. A kerületi pártvezetőség a pártonkívüli lakosságot ugyanis főként e szervezeteken keresztül tudta elérni. Emellett a munkahelyi pártszervezetek is igénybe vették a segítségüket, ha valakiről információt kívántak szerezni.

A maga korában politikai innovációnak számító házi agitáció a lakók otthonaiban a kommunista párt képviselőinek rendszeres megjelenését eredményezte. A munkahelyi és a lakóhelyi mozgósítás közötti egyik különbség a célszemélyekhez, azaz a meggyőzni, mozgósítani és megfigyelni kívánt pártonkívüliekhez való hozzáférésben rejlett. Egy munkahelyen könnyebb volt a dolgozókat elérni, ezzel szemben a vegyes összetételű és területileg is szétszórt lakossággal már a kapcsolatfelvétel is sokkal nehezebbnek bizonyult.
Emellett az egyébként politikailag aktív párttagok is ódzkodtak attól, hogy idegenek otthonaiba „törjenek be”. Nem tette vonzóbbá a házi agitációt az sem, hogy a közhangulatot javarészt a lakhatási és a közellátási körülmények határozták meg. Ezzel a lakók folyton elégedetlenek voltak, a népnevelőkre pedig majd minden alkalommal panaszáradat zúdult.

A lakók a jelentésekben

A hálózat működési hibái ellenére a népnevelők házi agitációs körútjai után a jelentések özönlöttek az alapszervezetekbe. Ahogyan azt már a pártarchívumok korai kutatói is megállapították, a kommunista pártok által termelt dokumentáció nem alkalmas a korabeli társadalmi valóság hiteles megjelenítésére. Kérdéseinket nem is a leírt eseményekre, hanem az adott történeti pillanatban lehetséges cselekvésekre, illetve a rendszer működésére vonatkozóan kell feltennünk, megvilágítva, hogy mi hangozhatott (volna) el és milyen reakciók érdekelték a hatalom képviselőit.

Ennek fényében az itt elemzett jelentések sem arról szólnak, hogy mi zajlott le a házi agitáció során, hanem arról, hogy a népnevelő milyennek kívánta azt láttatni, milyen képet sugallt magáról, agitációs alanyáról, és hogyan használta fel a jelentésírásban rejlő lehetőséget e kép megrajzolásához.

A népnevelők igyekeztek megfelelni az éberség és a jó pártmunka követelményeinek, és olyan társadalomképet rajzolni, ami összhangban állt a propaganda elképzeléseivel. A házi agitáció gyakorlati lebonyolításának fentebb részletezett jellemzői is torzíthatták a beszámolókat, s nem utolsósorban maguk az agitációs alanyok is befolyással lehettek arra, milyen jelentés születik róluk.

Az állampolgárok többségéről a pártállam azt feltételezte, más véleményt fogalmaznak meg nyilvánosan, mint amit valójában gondolnak, és amit csak szűk családi, baráti körben vállalnak fel. Ebben a kettősségben utóbbi jelentette a rendszerrel szembeni negatív és egyben az őszinte gondolatokat. A népnevelők megjelenésekor azonban a látogatás idejére az otthonok is nyilvános térré változtak, mert az állampolgárokat a párt képviselője előtt késztették nyilatkozatokra.

Azt gondolhatnánk, ebben a helyzetben a lakók ellenérzéseiknek – félelemből vagy megalkuvásból – nem adtak hangot. A jelentésekben ezzel szemben nem ritka a rendszerellenes véleménynyilvánítás. A forráskritikai szempontok érvényesítésével együtt is – figyelembe véve, hogy a népnevelő eleget kívánt tenni az állandó éberség és leleplezés központi követelményének – úgy látszik, ezen a szinten az ötvenes években is létezett a hatalomnak valamiféle kritikája.

Kérdésként merülhet fel, milyen kapcsolat volt a lakóterületi pártszervezetek és az államvédelem között. A jelentésekben és a jegyzőkönyvekben több, a fentihez hasonló utalás szerepel egy-egy ügy ÁVH-hoz továbbításáról, főként a „klerikális összeesküvések” és a „demokráciaellenes” kijelentések kapcsán. Sem a párt-, sem az állambiztonsági iratok között nem találtam mindeddig azonban arra vonatkozó forrást, hogy az agitációs hálózat és az állambiztonság között intézményi szinten volt-e, és ha igen, milyen kapcsolat az eseti jelentések továbbításán túl.

E történetekben feltűnő, hogy az „ellenséges” tevékenység helyszíne mindig egy nagy tömbház volt. Súlypontok családi házakban nem képződtek, aminek több oka lehetett. Egyrészt a sötét bérházi lakások sokkal alkalmasabbnak tűnhettek mindenféle titkos találkozásra. A nyitott lépcsők és gangos folyosók a házban megforduló idegenek, illetve a házbeliek szokatlan időpontban való érkezésének és távozásának könnyű megfigyelését – és ebből a megfelelő következtetések levonását – tették lehetővé.

Az agitátorok a bérházban lakó párttagoktól, funkcionáriusoktól és a szomszédoktól is tájékozódtak. Mindezen adottságok sokszereplős és könnyebben elhihető történetek kreálásához járultak hozzá. Ehhez képest egy kertvárosban kisebb volt a szomszédok életébe való bepillantás mélysége és a feltételezett szervezkedés lehetősége. Másrészt a családi övezethez képest a bérházak tömbjei az „ellenséges elemek” gyakoribb ellenőrzése és „lelátogatása” szempontjából könnyebb agitációs terepnek számítottak, hiszen rövid idő alatt egy helyen sok család volt elérhető.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. tél: A szeretet mártírjai
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Népnevelő tanfolyam (Kép forrása: Fortepan / Kovács Márton Ernő)Népnvelő tanfolyam (Kép forrása: Fortepan / Kovács Márton Ernő)

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár