Megtalálták a legépebb etruszk várost

Nagyon keveset tudunk az etruszk kultúráról, pedig Róma felemelkedéséig ez a nép uralta a félsziget legnagyobb részét. Szenzációsnak számít tehát az a hatalmas lelet-együttes, melyre Toszkána hegyeiben bukkantak. A régészek azt remélik: az etruszk településromok felkutatása után még a legendás király, Porsena pazar sírját is sikerül megtalálniuk.

A legépebb etruszk város

Egészen Róma felemelkedéséig Chamars volt az etruszk civilizáció legjelentősebb városállama. Az etruszkok által lucumónak nevezett uralkodó, Lars Porsena innen indíthatta legsikeresebb támadását Róma ellen, melynek célja az elűzött Tarquinus Superbus visszaültetése volt a trónra. Porsena ostrom alá vette Rómát, de később elfogadta a békeajánlatot, és visszavonult.

Ha a felfedezés igaznak bizonyul, még többet tudhatunk meg Európa történetének egyik legtitokzatosabb népéről. Talán még Porsena etruszk király legendás sírjának helyét is sikerül azonosítani. Az idősebb Plinius szerint Porsena sírja egy hatalmas labirintus volt, tetején piramissal. A legenda szerint a sírt egy aranyszekér, tizenkét arany ló, egy arany tyúk, és ötezer aranycsirke díszítette.

"Ha a legendát nem is igazolhatjuk, azt hiszem, Chamarsot legalábbis biztosan megtaláltuk. Ez volt Itália legnagyobb városa Róma előtt, és egymagában reprezentálja az etruszk civilizáció egészét, születésétől egészen hanyatlásáig" - mondta Giuseppe Centauro, a firenzei egyetem várostörténésze, aki Pompeji helyreállításán is dolgozott.

Az etruszk kultúra szétszórt, egymással laza szövetségben álló városállamai - a Pó folyótól egészen a déli Campaniáig - Itália legmagasabb szintű civilizációját alkották Róma felemelkedéséig. Eredetük az itáliai őstörténetbe nyúlik vissza, a kultúrájuk keletkezése i. e. 900 körülre tehető. Az etruszkok uralták a félsziget nagy részét kb. fél évezredig, aztán i. e. 90-ben - több évszázados hanyatlás után - római polgárok lettek. Kultúrájukról nem maradt írásos forrás. Különös, nem indoeurópai eredetű nyelvükről mindössze néhány nyom maradt fenn. Egyedül gazdagon díszített sírjaik engednek bepillantást egykor virágzó kultúrájukba.

Centauro szerint Chamars valahol Prato város Calvana hegyei, és a firenzei Morello-hegy között lehet, azon az eldugott vidéken, amelyen egykor a szardíniai banditák tartották fogva elrabolt áldozataikat. Ezen a területen persze már eddig is bukkantak fontos leletekre, melyek közül a legfontosabbat házépítő munkások találták meg 200 évvel ezelőtt: az i. e. 500-480 körül készült, fiatal férfit ábrázoló bronzszobrocskát ma a British Museum őrzi. Legutóbb egy raktár alapzatát ásó munkások találtak arra a romegyüttesre, amelyet a leletet bejelentő régészek "Toszkána egyik legépebben fennmaradt etruszk városának" neveztek.

Az i. e. 5. századi település a Bisenzio folyó mellett épült, éppen amellett a fal mellett, amit Centauro Chamars védőfalának vél. "A város szemmel láthatólag elnéptelenedett. Az egyik elképzelés szerint a Bisenzio áradása pusztította és űzte el az embereket" - mondta Gabriella Poggesi, az ásatások vezetője a Discovery Newsnak. Centauro feltevését Chamars ősi városának megtalálásáról viszont nem akarta kommentálni.

Hol lehet Chamars?

Centauro és szakértőkből álló csapata mindenesetre gondosan dokumentál minden, a frissen felszínre került város környezetében talált leletet. Érzése szerint az a település, amit eddig megtaláltak, mindössze egy sok közül, tehát Chamars városállam falain belül még több városra is bukkanhatnak. A régészcsapat annyit már bizonyosan tud, hogy a falak egy kb. 12 négyzetkilométeres területet ölelnek körül. A falakon belül számos sír, jókora épület-alap, és egy bonyolult, csatornákból és mesterséges víztározókból álló vízvezeték-rendszer is van. Az egyik szakaszon a növényzetből kiemelkedő, 3 méter széles fal 500 méter hosszan fut.

"Úgy tűnik, a falak igen jó állapotban maradtak fenn. Arra is van remény, hogy lakóépületeket találjunk, pedig ez elég ritka olyan helyeken, amelyeket később is emberek népesítettek be" - mondta Larissa Bonfante, a New York University ókortörténésze, az etruszk civilizáció szakértője a Discovery Newsnak. Bonfante professzor hozzátette, hogy a most feltárt település értékes információt adhat az ókor egyik homályos történelmű periódusáról.

"Még ha nem is sikerül megtalálni Chamarsot, a felfedezés akkor is jelentős. Nyilván a Bisenzo folyó közelsége, és a gazdag Pó-völgy felé vezető út miatt telepedtek le itt az emberek. A leletekből sokat megtudhatunk a települési formákról és az erődítmények jellegéről" - mondta Bonfante.

Ha Centauro feltevése helyesnek bizonyul, akár még Lars Porsena sírja is napvilágra kerülhet. A feltárt falaktól keletre eső faluvidéket ma Chiusonak hívják. Centauro szerint itt állt Clusium, ahol Chamarsot Silla római tábornok i. e. 89-ben megtámadta. Az idősebb Plinius szerint Porsenát "sub urbe Clusio" (Clusium város alatt) temették el, sírjáról láncok és csengők függtek, "melyek zengtek, mikor a szél fújt".

A helyi hatóságok azonban mindeddig nem engedélyezték az ásatásokat, a terület jó része különben is magánemberek tulajdonában van. "A mi feladatunk mindenekelőtt a megőrzés" - mondta Angelo Bottini, Toszkána régészeti főfelügyelője a Discovery Newsnak. "A magánvéleményem az, hogy Centauro téved. A régészet azonban nem egzakt tudomány, így nyitva állunk minden elméletre" - tette hozzá Bottini.

A szakértők közül is sokan vélik úgy, hogy a Centauro felfedezte romok nem lehetnek Chamars maradványai - szerintük az ősi etruszk város a Firenzétől délnyugatra eső Chiusi területén van. Centauro azonban kitart az igaza mellett: "Chamarsot és Clusiumot gyakran összekeverték már a mai Chiusival, pusztán a hasonó nevük miatt. Ezért nem találta meg eddig senki a várost."