Az egyiptomi-izraeli különbéke évfordulója
2004. március 26.-Múlt-kor
Huszonöt évvel ezelőtt írták alá az egyiptomi-izraeli különbéke-szerződést Washingtonban, melynek értelmében Egyiptom elismerte a zsidó államot, Izrael pedig kivonult a megszállva tartott Sinai-félszigetről.
Egy békétlenséget szülő béke
| Anwar Szadat, Jimmy Carter és Menachem Begin a Fehér Ház előtt |
A washingtoni Fehér Ház zöld gyepén tartott ceremóniát a televízió élőben közvetítette. A két fél erős kézfogással pecsételte meg a megállapodást, Jimmy Carter amerikai elnök pedig szélesen mosolygott a háttérben. Anwar Szadat egyiptomi elnök és Menachem Begin izraeli miniszterelnök egyaránt "történelmi fordulópontnak" értékelte az eseményt, Szadat egyenesen "a csodát véghezvivő embernek" nevezte Cartert. "Túlzás nélkül állíthatom," - nyilatkozta az egyiptomi elnök - "hogy Carter úr korunk egyik legnagyobb tettét hajtotta végre." Az amerikai elnök óvatosabban fogalmazott, mikor azt mondta: "Mindössze az első lépést tettük meg egy hosszú és rögös úton. Nem szabad lekicsinyelnünk a még előttünk álló nehézségeket". A két háborús fél között még csakugyan súlyos ellentétek feszültek, és még a ceremóniát követő beszédeikben is kitértek rá: rengeteget kell még dolgozniuk a helyzet normalizálásáért. Begin leszögezte: Jeruzsálem városát soha nem szabad megosztani; Szadat elnök pedig őszintén és nyíltan beszélt a palesztin autonómia érzékeny kérdéséről.
A békekötés hírére elkeseredett és agresszív tömegtüntetések törtek ki szerte az arab világban. Kuvaitban a tömeg megtámadta az egyiptomi nagykövetséget, a Keleti Parton pedig összetűzésekre került sor. A Palesztin Felszabadítási Front vezetője, Jasszer Arafat egy nyugat-bejrúti tömeggyűlésen azt kiáltozta: "Írjanak csak alá, amit akarnak. A hazug békék úgysem tartanak sokáig." Arafat az egyiptomi nép elárulásával vádolta Szadatot, és a kivégzésével fenyegetőzött.
A megállapodás mérsékeltebb ellenzői - Huszein jordán király, Asszad szíriai elnök és Hasszen al Bakr iraki elnök - tanácskozás összehívását sürgették, amelyen a különbéke ellenzői kialakíthatnák közös álláspontjukat. Az Arab Liga bejelentette: valószínű, hogy Egyiptomot kizárják az arab országok szervezetéből. A szimbolikus gesztussal az arab országok Egyiptom különutas, Izraellel szembeni engedékeny politikáját akarták büntetni.
A nyugat-európai reakciók viszont legfeljebb közömbösnek voltak mondhatók. Az Európai Közösség kilenc tagja által kibocsátott közlemény mindössze elismerte és dicsérte Szadat elnök és Begin miniszterelnök erőfeszítéseit és békére irányuló politikáját. A közlemény folytatása viszont felháborította az izraeli politikusokat, hiszen az európai vezetők leszögezték: csak az jelenthet igazi megoldást, ha a palesztin nép saját hazát kap a zsidó államtól.
A békeszerződés ellen mindkét fél szélsőségesei elszánt harcba kezdtek. A Sinai-félszigeti izraeli csapatkivonás utolsó szakaszában zsidó telepesek súlyos harcokat kezdeményeztek egyiptomi katonákkal, az egyiptomi szélsőségesek pedig 1981-ben egy katonai díszszemlén elkövetett vérengzésben meggyilkolták Anwar Szadat elnököt. Az utolsó izraeli katona 1982-ben hagyta el a Sinai-félszigetet, ám alig két hónappal később a zsidó állam lerohanta Libanont. A közel-keleti helyzetben érdemi előrelépés az oslói békefolyamat 1993-as elindulásáig nem is történt.
Kronológia: az arab-izraeli konfliktus a hetvenes években
| Szadat az életével fizetett a békéért |
1973. október 6. Egyiptom és Szíria megtámadja Izraelt (Yom Kippur háború).
1973. november 11. Egyiptom és Izrael fegyverszünetet köt.
1977. november 19. Az egyiptomi elnök, Anwar Szadat történelmi jelentőségű látogatást tesz Izraelben.
1978. március 15. Izrael megszállja Dél-Libanont.
1978. június 13. Izrael kivonul Libanonból.
1978. szeptember 18. Egyiptom es Izrael - amerikai közvetítéssel - megegyezést köt Camp Davidben.
1981. október 6. Anwar Szadat egyiptomi elnököt egy katonai díszszemlén arab szélsőségesek meggyilkolják.
