Lockerbie katasztrófa

1988. december 21-én a Pan Am amerikai légitársaság 103-as, úgynevezett "ráhordó" járata, egy Boeing 727-es elindult a frankfurti repülőtérről Londonba, gyomrában - állítólag - egy gazdátlan bőrönddel, abban egy preparált rádióval. A gép időben megérkezett a londoni Heathrow repülőtérre, ahol a poggyász a hivatalos verzió szerint akadálytalanul átkerült a Pan Am 103-as fő járatára, egy Boeing 747-100-asra, amelyen 243 utas - köztük egy magyar család - és 16 fős személyzet indult New Yorkba.

A Clipper Maid of the Seas, az 1970-ben üzembe állított kék-fehér óriásgép a Pan Am büszkesége volt. Ez volt az a repülőgép, amely e típus példányai közül először szállt le a londoni Heathrow repülőtéren, ahol addig ekkora repülőt még nem láttak. A repüléstörténeti jelentőségű londoni landolást archív filmfelvétel őrzi.

Az 1988 karácsonya előtti járat indulása nem keltett ilyen figyelmet; az akkor már koros repülőgép, amelynek végcélja azon az estén a New York-i John F. Kennedy repülőtér érintésével Detroit lett volna, rutinfelkészítés után, a nagy forgalom miatt mintegy félórás késéssel szállt fel.

Ezt a fél órát a felszállás után körülbelül 50 perccel egy 400 kilométerre északra fekvő skóciai kisváros, Lockerbie szenvedte meg tragikus módon. A Jumbo elülső, jobboldali csomagterében lapuló, bombát rejtő rádió - akárhonnan került is oda - ugyanis így nem valahol az Atlanti-óceán felett, hanem még a skót légtérben robbant fel, 250 tonnányi fémroncsot és égő repülőgép-üzemanyagot zúdítva a közepes falunál alig nagyobb településre.

Amikor a géptörzs háromnegyede a szárnyakkal, a motorokkal és a központi üzemanyagtartállyal földet ért a városka délnyugati szegletében lévő Sherwood Crescent lakónegyedben, a Dumfriesshire grófságbeli, Lockerbie-től 23 kilométerre lévő földrengésfigyelő központ szeizmográfja a Richter-skála beosztása szerinti 1,9-es erősségű földmozgást jelzett.

A becsapódó géproncs több méter mély árkot vájt a letarolt házak helyén, és feltépett egy gázvezetéket, amely szintén berobbant. A kerozin és a gáz összekeveredő tüze 100 méter magasra csapott; a lángokat tíz kilométerről is látták.

A gépen utazó 259 ember azonnal meghalt, 11 lockerbie-i lakossal együtt. Volt, akinek a holttestét kilométerekkel odébb találták meg; volt, akiét soha.

A pilótafülke a várostól 5 kilométerre ért földet, egy farmon. A katasztrofális merénylet kitervelésével és elkövetésével Nagy-Britannia és az Egyesült Államok hivatalosan végül Líbiát vádolta meg, bár először vádló ujjak mutattak Iránra és Szíriára is.

London és Washington 1991-ben büntetőeljárást kezdeményezett két líbiai titkos ügynök ellen, akiket a bomba elhelyezésével vádolt. A következő évben a két ország az ENSZ-szel általános - még a légi közlekedés tilalmára is kiterjedő - szankciókat fogadtatott el Líbia ellen, ezzel is nyomatékosítva a két ügynök kiadatására irányuló követelést.

Tripoli - hosszas és meglehetősen homályos háttéregyezkedések után - végül kiadta a két körözött ügynököt, és 2001. december 31-én megszületett az ítélet. Az egyik vádlottat, Abdel Baszet Ali al-Megrahit bűnösnek mondta ki és életfogytiglani börtönre ítélte, a másikat, Al Amin Kalifa Fhimát felmentette a skót bíróság, amely - a kiadatás fejében semleges ítélkezési területhez ragaszkodó líbiai álláspont miatt - Hollandiában ült össze.

Az ítélet idején 48 éves Megrahi jelenleg Skóciában, a glasgow-i Barlinnie börtönben ül; az illetékes skót bíróság éppen néhány hete kimondott új végzése szerint legalább 27 évet kell rács mögött töltenie.

A két líbiai gyanúsított kiszolgáltatása és a kártérítési hajlandóság kinyilvánítása nyomán az ENSZ Biztonsági Tanácsa az idén megszavazta a Líbia ellen bevezetett nemzetközi szankciók feloldását. A BT-szavazás elvileg megnyitja az utat a Lockerbie-merényletben áldozatul esett 270 ember - köztük a magyar család - hozzátartozóinak kárpótlása előtt.

Líbia hivatalosan azt vállalta, hogy minden egyes áldozat után 10 millió dollárt, vagyis összesen 2,7 milliárd dollárt fizet.

mti