Nacionalizmus a palackban
Az alkohol mindig is növelte az emberek elszántságát, feloldotta a korlátokat, és olyan dolgok megtételére vagy kimondására is felbátorította őket, amelyeket egyébként nem mertek volna megtenni vagy kimondani. Így történt a francia forradalom idején is, amelynek eseményeire a bor is komoly hatással volt. Az ital egyfelől megsokszorozta a párizsiak önbizalmát a törvények áthágásában és a hatalommal szembeni lázadásban. Másfelől a rá kivetett adók miatti elégedetlenség és düh jelentősen megnövelte a revolúció iránti elkötelezettségét, legalábbis annak első éveiben.
- A cikk bemutatja, hogyan kerültek a XIX. században a borok és pezsgők a nemzeti propaganda szolgálatába, Franciaországban akár Jeanne d’Arc vagy „Isten és haza” néven
- Kiderül, hogyan vált a sörivás Németországban az összetartozás jelképévé és az 1871-es egységet megalapozó kulturális nemzettudat részévé
- Magyarországon eközben a bor különleges nemzeti rangot kapott, a legmagasabb presztízsű ital maradt, miközben a sört sokan lenézték
A forradalom nem csupán egy antifeudális megmozdulásból bontakozott ki, és számosan nem is a felvilágosodás eszméinek hatására kapcsolódtak hozzá, hanem az adórendszerrel szembeni tömeges felháborodás nyomán, amelynek fellobbanásában az alkoholfogyasztással és -forgalommal összefüggő indulatoknak is jelentős szerep jutott.
Amikor a lakosság tartós tiltakozása után a törvényhozók 1791 februárjában és márciusában eltörölték a fogyasztási cikkekre – köztük a borra – kivetett adókat, Párizsban és más nagyvárosokban hosszan tartó és fergeteges ünneplés vette kezdetét. A radikális hegypárti népvezér, Jacques Hébert szerint a nemzetgyűlés „a politika nyelvét fordította le a nép nyelvére”. Az olcsó bor szavát – szemben a filozófusokéval – minden egyszerű lélek értette. Az italozás szabadsága így a forradalom egyik legnagyobb közmegbecsülést kiváltó eredménye lett.
A kivételesség íze
A borban rejlő színárnyalatok aztán új politikai tónusokkal telítődtek. 1791-ben a vérre emlékeztető vin rouge a köztársaság egyenlőségi eszméit képviselő hazafias ital lett. A jakobinusok és a sans-culotte-ok ugyanazt a vöröset itták a kocsmákban, kávéházakban és a szekcióüléseken, míg a fehérbort és a pezsgőt a Bourbon-monarchiához, az arisztokráciához és a jómódhoz társították. Utóbbi később minden nemes és parvenü kedvencévé vált.
Ez is érdekelhet
Nem kellett hozzá 60–70 év, és Európa egyetlen országában sem nyitottak meg vasútvonalat, nem bocsájtottak vízre hajót, nem avattak fel középületet anélkül, hogy bármelyiket ne öntötték volna nyakon egy üveg pezsgővel, de ugyanígy nem telt el rendes ünnep, nem zajlott le jótékonysági bankett sem nélküle. Sportesemények, lóversenyek és kerékpárversenyek triumfátori rekvizitjévé vált, nagy élvezettel szolgálták fel klubokban és elegáns szabadtéri rendezvényeken is. A habzó bor azonban nemcsak a származáshoz, ranghoz, vagyonhoz és sikerhez dukált, hogy mindezek reprezentációs kísérője legyen, hanem az üzleti élet és a polgári elit összetartozásának szimbólumává is vált.