Örökségvédelmi viták kereszttüzébe került az ókori Szebasztia
Örökségvédelmi apartheidnek minősítette az izraeli kormány Szebasztia régészeti területével kapcsolatos kisajátítási terveit az Emek Sávé civilszervezet igazgatója a The Jerusalem Post napilapnak adott interjújában. Alon Arad nyilatkozata röviddel azután hangzott el, hogy az UNESCO világörökségi rangra emelte a történelmi helyszínt, rámutatva arra, miként fonódik össze a régészet a közel-keleti területi konfliktusokkal.
- Az UNESCO világörökségi listájára felvett Szebasztia régészeti területének izraeli fejlesztési és földkisajátítási tervei heves vitákat váltottak ki a régióban.
- Az Emek Sávé izraeli civilszervezet szerint az egyoldalú műemlékvédelmi beavatkozások az annektálást készítik elő, és elzárják a palesztin lakosságot a turizmus bevételeitől.
- Az izraeli örökségügyi minisztérium a zsidó történelmi emlékek, köztük a Második Templom korabeli sírok célzatos megsemmisítése és a leletek kifosztása miatt tartja elengedhetetlennek a terület feletti irányítás átvételét.
A Nablusz városától északnyugatra fekvő Szebasztia esete novemberben vett éles fordulatot, amikor Izrael hivatalosan értesítette a palesztin település polgármesterét, Mahmúd Azemet, hogy át kívánja venni az irányítást a terület felett. Amihai Elijahu izraeli örökségügyi miniszter a lapnak küldött hivatalos közleményében a zsidó nemzeti örökség védelmével és a történelmi narratíva eltorzításának megakadályozásával indokolta a kisajátítási eljárást, hangsúlyozva, hogy egyetlen nemzetközi szervezet sem határozhatja meg a zsidó nép történelmi helyszíneinek identitását.
Az izraeli kormány és a Somrim Al Hanecah (Védelmezve az Örökkévalóságot) nevű szervezet álláspontja szerint a palesztin hatóságok nem akadályozzák meg a lelőhelyek pusztítását. A konfliktus 2023-ban éleződött ki, amikor a Palesztin Hatóság egy új út építése során megsemmisített egy Heródes korabeli falat, valamint feltörtek a Második Templom idejéből származó sírokat. Ezzel szemben Arad megalapozatlannak nevezte a célzatos rombolásról szóló vádakat. A civilszervezet vezetője rámutatott, hogy a helyi palesztin lakosság gazdaságilag függ a turizmustól, a műkincsrablások és az illegális ásatások pedig az izraeli határzárak okozta súlyos szociális helyzetre vezethetők vissza.
Szebasztia régészeti jelentősége az UNESCO dokumentációja alapján is kivételes, a terület évezredek rétegzett történelmét őrzi. A település a Krisztus előtti kilencedik században az ókori Izraeli Királyság fővárosaként funkcionált, majd a hellenisztikus, a római és a bizánci korban is jelentős városi központ maradt. Az iszlám hódítás, a keresztes háborúk és az oszmán uralom idejéből egyaránt maradtak fenn építészeti emlékek. A hagyomány szerint itt található Keresztelő János sírja is, ami a zsidó vallási emlékek mellett a keresztény és az iszlám kultúrkör számára is kiemelkedő fontosságúvá teszi a régiót.
A civil szervezet igazgatója figyelmeztetett, hogy a régészeti helyszínek politikai célú felhasználása ellentétes az 1954-es hágai egyezménnyel és az 1972-es világörökségi megállapodással. A szakember szerint a tervezett mintegy 150 millió dolláros izraeli beruházások, amelyek szinte kizárólag a zsidó közösség számára tennék hozzáférhetővé a komplexumot, csak mélyítik az etnikai feszültséget.
A konfliktusban érintett örökségvédők álláspontja szerint a hasonló, több ezer éves, összetett múlttal rendelkező lelőhelyek megóvása csak a palesztin régészeti intézmények érdemi megerősítésével, valamint a politikamentes nemzetközi együttműködés kiszélesítésével garantálható hosszú távon.
