Mit ettek a középkori kínai tengerészek? A Nanhai No. 1 hajó titkai

Több tudományágat összekapcsoló kutatócsoport példátlan részletességgel tárta fel, mit ettek és ittak a Song-dinasztia idején a kínai tengerészek. A Dél-kínai-tengerben elsüllyedt Nanhai No. 1 hajóroncs szinte tökéletesen konzerválta a fedélzeti élet maradványait – az ivóvíztől a báránycsontokig, a teacímkéktől a halászati eszközökig. A lelet nemcsak az étrendet, hanem az egész társadalmi mikrovilágot rekonstruálhatóvá tett.

A hajóroncs, amely újraírja a történelmet

A Nanhai No. 1 hajót 1987-ben fedezték fel Kuangtung (Guangdong) partjainál, körülbelül 25 méter mélyen. Bár a felfedezés korán megtörtént, csak 2007-ben sikerült kiemelni, méghozzá egy egyedülálló eljárással, amely megőrizte nemcsak a hajótestet, hanem annak rakományát és a környező üledéket is. A több mint 22 méteres hajó páratlan állapotban maradt fenn, különösen ahhoz képest, hogy több mint 800 éves.

A kutatók újszerű módszert alkalmaztak: az írott forrásokat közvetlen régészeti leletekkel kombinálták. A fedélzeten talált szerves maradványokat – növényeket, állati csontokat és folyékony nyomokat – elemezve rekonstruálták a hajón szolgáló emberek étkezési szokásait.

A legfontosabb ital

A hosszú tengeri utak során a víz életbevágó fontosságú volt. A hajón nagy méretű kerámia- és faedényekben tárolták. Noha kevés tárgyi bizonyíték maradt fenn, néhány "Qiao Qian Gongyong" (közhasználatú edény) feliratú darab valószínűsíti, hogy ezek víztartó edények voltak.

Az alkoholos italok nemcsak táplálkozási, hanem társadalmi és rituális szerepet is betöltöttek. A korabeli kínai hajókon több mint 400 különböző terméket szállítottak, köztük számos szeszes italt. A fermentációhoz szükséges élesztő és penész nyomai, valamint feliratos edények is előkerültek.

A teafogyasztás is fontos szokás volt, még ha a levelek maguk nem is őrződtek meg. Fából készült, teára utaló címkék, valamint korabeli leírások utalnak arra, hogy a rituális teázás a tengeren is a napi rutin része volt.

A bárány dominanciája

Az egyik legmeglepőbb lelet a nagyszámú báránycsont volt. A 86 birkacsont mellett mindössze 9 sertésmaradványt találtak, holott a hagyományok szerint a sertéshús volt jellemző a hajókon. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a legénységnek muszlim tagjai is lehettek – ezt több arab nyelvű kerámiafelirat is alátámasztja –, akik számára a sertés tiltottnak számított.

A csontokon a sózás, sütés és hentesmunka nyomai is felfedezhetők. Egyes darabok gondosan voltak csomagolva, ami társadalmi differenciáltságra utal: a legértékesebb húsrészek valószínűleg magas rangú utasokat vagy tiszteket illettek meg.

Szárnyasok több szerepben

A bárány mellett a tengerészek szárnyasokat is tartottak: 46 csirke és 40 lúd maradványát azonosították. Ezek az állatok nemcsak élelmiszert, hanem tojást is biztosítottak a hajóúton. Ezen kívül szimbolikus funkciót is betöltöttek: például a csirke csontjaiból jóslatokat olvastak ki – egyfajta jövőbelátó rituálé részeként. A madarakat emellett vallási szertartásokban is feláldozták a tenger isteneinek indulás előtt.

A halászat mint napi túlélés

A hajóról származó csontmaradványok 77 százaléka csontos hal volt, ami mutatja jelentőségüket mint fő fehérjeforrás. A halászok fejlett módszereket használtak: csirkehorgok, süllyesztőhálók és más eszközök kerültek elő a rakományból. Néhány halcsigolyát még ékszerré is alakítottak, ami a tengerészek kreativitásáról tanúskodik.

Gabona, zöldség és fűszer

Több mint 3000 növényi maradványt találtak, amelyek legalább 19 fajhoz tartoztak. A rizs volt a legfőbb gabonaféle, ami összhangban van a dél-kínai étrenddel a Song-korszakban. A zöldségek közül figyelemre méltó a viasztök magja, amit frissen és tartósítva is használtak.

A gyümölcsleletek között szerepel a szilva, a kínai fekete olajbogyó, a jujube (datolyaszilva) és az areka dió. Ezeket gyakran szárították vagy pácolták, ami fejlett tartósítási technikákra utal.

Fűszerek közül fekete borsot (valószínűleg Délkelet-Ázsiából) és szecsuáni borsot is azonosítottak. Ezeket nemcsak ízesítésre, hanem gyógyászati célokra is alkalmazták – például utazási betegségek ellen.

A Nanhai No. 1 hajó rekonstruált étrendje különleges betekintést nyújt a 12. századi tengeri társadalmak életébe. A sokszínű étkezési szokások, az arab legénység jelenléte, a vallási és társadalmi rítusok mind arról tanúskodnak, hogy ezek a hajók nem csupán áruszállítók voltak, hanem komplex társadalmi egységek – úszó közösségek.

A leletanyag azt bizonyítja, hogy a régészet képes nemcsak tárgyakat, hanem életmódokat is feltárni. A Nanhai No. 1 hajóroncs több mint régészeti szenzáció: időkapu a letűnt világ mindennapjaiba.