Írók a szomszédban - miért vonzotta Újlipótváros a magyar irodalom nagyjait?
Amikor egy lusta és elviselhetetlenül könnyű szombat délután elvegyülünk Újlipótváros bohém nyüzsgésében, apró boltjainak kincsekkel teli időtlenségében, vagy ízekkel és illatokkal jóllakottan elnyúlunk a megszámlálhatatlan gasztroszentély egyikének teraszán, igen nehéz elképzelni, hogy száz évvel ezelőtt Budapest külvárosa volt ez, kertekkel, gyárakkal és malmokkal tarkított, szép reményekkel teli fejlődő munkásnegyed. Talán éppen ezért vonzotta az állhatatosakat és álmodozókat, a nyughatatlanokat és nagyravágyókat, a sikereseket és sikerre áhítozókat és lett színtere számtalan sorsfordulatnak, történelmi (bal)lépésnek, s otthona, menedéke hosszabb-rövidebb időre a kor legnagyobb kultúrforradalmárainak. Jegyzetfüzettel és fényképezőgéppel felszerelkezve, gyalogszerrel eredtünk az események és anekdoták nyomába, de nagyon hamar világossá vált, hogy szakavatott idegenvezetőre van szükségünk. Maczó Balázzsal, a Miénk a Ház! csoport szervezésében sétáltuk és éltük végig a Visegrádi utca, a Szent István park és Duna ölelésében elterülő városrész kora 20. századi kultúrtörténetét.
A költő, akit már akkor is mindenki ismert
A történet a Kádár utca sarkáról, meghívója pedig Radnóti À la recherche című versének sorával indul, nem véletlenül. Kétségtelenül a kerület legismertebb fia ő, kvázi főszereplője a sétának, az ő elmosódott alakja tűnik el legtöbbször a sarkon túl, vagy bukkan fel egy kapualjból, könyvet szorongatva; az örökkévalóságnak megőrzött, egyetlen – a megmagyarázhatatlan kegyetlenség előtti utolsó – éjszakába sűrűsödött idill helyszínei Radnóti Miklósnak ezek az utcák, ezek az épületek – ezek a kocsmák és ezek az asztalok voltak.
Pedig nem indult könnyen. Glatter Jakab és Grósz Ilona elsőszülöttjét a Kádár utca 8. apró, belső udvarra nyíló földszinti saroklakásának gyerekszobája várta – hiába. Az ikerterhességből adódó komplikációk miatt édesanyja a Bakáts téri kórházban adott életet Miklósnak, de ő maga és Miklós ikeröccse nem élték túl a szülést. A házon ma emléktábla hirdeti, hogy itt született Radnóti Miklós, de valószínűbb, hogy a félárva gyermekkel édesapja először a Nádor utca 18-ba költözött, aztán a későbbi levelezések már a Falk Miksa utca 7. szám alatti lakásról tanúskodnak.
Glatter Jakab felesége halála után hamar újranősült, s a család tanácsára elhallgatta fia elől születése tragédiáját. A cseperedő Radnóti így édesapja második feleségét, az igazi otthont teremtő Molnár Ilonát tekintette édesanyjának, és nagyon közel állt féltestvéréhez, a később szintén íróvá vált Erdélyi Ágneshez. Miklós csupán Glatter Jakab 1921-es halálakor tudta meg az igazságot édesanyjáról és édestestvéréről. Szüleinek elvesztése így oka lehetett annak, hogy igen korán versírásba kezdett; első versét kamaszkorában, Apámhoz az égbe címmel írta. A megözvegyült Molnár Ilona anyagilag nem tudta vállalni Miklós és Ágnes egyidejű nevelését, így lányával hazaköltözött Nagyváradra, míg Radnóti hivatalos gyámjaként Grósz Dezsőt, anyai nagybátyját jelölték ki. A gyártulajdonos Grósz felesége az anyagi támogatásba még belement, de a fiú neveléséről hallani sem akart, így Miklós a Szent István körút 5-be, dédnagynénjeihez került, a Grósz család pedig mindvégig csak távolról segítette őt. A sors gonosz fintora, hogy Molnár Ilona és Erdélyi Ágnes is Auschwitzban haltak meg, míg Grósz Dezső a háborút követően a gyámfia mártírhalála okozta traumára hivatkozva kapott menedékjogot Brazíliában.
Újlipótváros látképe a Hegedűs Gyula (Csáky) utca felől a Palatinus házak felé nézve, balra a Hegedűs Gyula (Csáky) utca 20. Radnóti Miklós (Sziget) utca felé eső homlokzata (fotó: Fortepan)
A Kádár utca után, egy rövid időre elengedjük Radnótit, aki diákéveinek mindennapjait a mai V. kerületben éli, s a ránk szakadt időt kalandozással csapjuk el. Felfedezzük többek között a Pannónia és Katona József utca sarkán lévő Phönix házat, és annak csodálatos – kívülről teljesen sejthetetlen – buja platánfák árnyékolta udvarán, egy padon várjuk, hogy újra csatlakozzon hozzánk. Van időnk üldögélni, hiszen a ház csak 1929-ben, a Phönix életbiztosító-társaság megbízásából és a Jónás testvérek tervei alapján épült. A kerület legendás krónikása, Bächer Iván elbeszélése alapján a hétemeletes, nyolc lépcsőházas épületben eredetileg két-két lakás volt egy-egy szinten. A ház mikrovilágában műterem, zsidó elemi iskola, bolt, üzlet, hentes és gyógyszertár működött. Utóbbi két egység a mai napig megvan.
A helyszín kellőképpen romantikus is, hiszen időben nem, de térben velünk egyszerre Radnóti ide már Gyarmati Fannival a karján érkezik a Városliget felől, tanára és mentora, Hilbert Károly Hernád utcai lakásából. A Hilbert feleségéhez korrepetálásra járó Fanni és a verseit egyelőre leginkább csak az asztalfiókkal és tanárával megosztó Miklós kapcsolatának emlékezetes epizódja a legendás dupla leveles technika, amelynek lényege az volt, hogy Radnóti mindig két levelet küldött; egy, a család előtt felolvasható hivatalos verziót, és egy valódi, csak Fanni szemeinek szánt példányt. Amíg Maczó Balázs tovább mesél, mi elképzeljük Fannit, ahogyan szobája zárt ajtaja mögött, torkában dobogó szívvel kezdi el olvasni a neki írt sorokat, amelyeket még aznap legalább tízszer újraolvas, mielőtt a levelet gondosan a többi közé rejtené, vagy azt, ahogyan a fiatal pár a Jászai Mari téren vár egymásra a randevúk előtt, azután együtt továbbsétálunk a Pozsonyi út 1-be, egészen pontosan a második emeletre.
A viszonzott szerelem biztonságában Radnóti egyre tudatosabban készül az írói, Fanni pedig a házaséletre, hiszen egy téli napon a Városligetben megkéri Miklós kezét, ezzel mentve meg a délutánt (Radnóti éppen Szegedről érkezett haza egy bukott vizsga után, elkenődve) és teljesítve be a magyar irodalomtörténet egyik legszebb szerelmi történetét. A pár 1935-ben költözött be a Pozsonyi úti kis lakásba, amely végül életük végéig mindkettejük utolsó lakhelye maradt, s amelynek ajtaján a mai napig dr. Radnóti Miklós saját kezűleg felszerelt névtáblája lóg. A legendáriumok szerint ennek a háznak az óvóhelyén, Kovács Margit keramikus kerámiáinak aktuális – légiriadónként gondosan elvégzett – mentése után szavalta el először Radnóti Nem tudhatom című versét, bár Maczó Balázsnak erről több, eltérő története is van.
Kovács Margit egyik kerámiája egyébként a Katona József utca sarkán található, és Szent Flóriánt, a tűzoltók védőszentjét ábrázolja. Nem hozott sok szerencsét a háznak, ugyanis ez az egyetlen épület a környéken, amely kétszer is kigyulladt.
A Pozsonyi út 1-ből számtalan irányba indulhatunk, hiszen Radnóti hamar ismert arca lett a környéknek. Ha tehette, minden alkalommal betért például a Budai Nagy Antal utca 5. pincehelyiségében működő könyvkötészetbe, de baráti viszonyban volt József Attila nővérével, Jolánnal is. Velük esett meg az a némileg morbid történet is, amikor József Attila halála után Jolán az utcán sétáló Radnóti után kiáltott: „Itthon van Attila!” - a megdöbbent költőnek percek kellettek mire rájött, hogy Jolán a hamvakra gondolt.
A séta Radnótit követő része stílszerűen a mai Radnóti Miklós (ex. Sziget) utcában ér véget; Radnóti egyébként csak posztumusz kapta meg a Glatter család származási helyére, Radnót községre utaló név jogos használatát 1945 tavaszán. Több sikertelen próbálkozást követően Fanni meglepetésnek szánta az újbóli kérvényezést a frontról hazatérő férjének, aki azonban a papírok benyújtásának pillanatában sajnos már halott volt.
Az irigyelt Nyugatosok: Ady, Kosztolányi és Hatvany
Kosztolányi Dezső
Nem meglepő módon a kor irodalmi elitje, a Nyugatosok is megfordultak a környéken; egészen rövid ideig ugyan, de újlipótvárosi lakos volt például Kosztolányi Dezső is, aki az Újpest rakpart 6. szám alatti Palatinus-házban bérelt lakást. Az 1911-ben épült Palatinus-házak a kor első, rendkívül divatos lakóparkjának számítottak, bár a kerület területrendezése még erősen váratott magára, és a hatalmas bérházak mögött egy meglehetősen rossz közbiztonságú szegénynegyed és gyártelep húzódott. A palatinus szó latinul nádort jelent, a házak neve így őrizte meg, hogy az épületek azokon a telkeken állnak, amelyeket a nádori család kapott a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsától köztulajdonba vett Margit-szigetért cserébe.
Palatinus-házak
Kosztolányi az elsők között költözött az épületbe 1912-ben, s a Dunára néző második emeleti lakást költséget nem kímélve egyedi bútorokkal és különleges ízléssel rendezte be. Bár a lakás tökéletes helyszínt biztosított Harnos (Görög) Ilonával közös reggeli rituáléiknak – amelyek során a hajnali kelés és számolatlan kávé után szerepjátékkal egybekötött helyzetgyakorlatokkal szórakoztatták magukat –, azt végül egy egész évre kifizetve hagyták hátra, és a kellemetlen dunai szél elől az akkori Fehérvári (ma Bartók Béla) utcába költöztek.
A Nyugat-alapító és mecénás báró Hatvany Lajos – akinek családjáé volt többek között az Alföldi Cukorgyár is – 1951 körül költözött a Pozsonyi út 40-be, a Dunapark házak középső lépcsőházának ötödik emeleti luxuslakásába, amelyben ezt megelőzően Kéthly Anna is lakott, s ahol gyakori vendégei voltak a kor olyan írónagyságai, mint Heltai Jenő, Szép Ernő, Devecseri Gábor vagy Karinthy Ferenc. A fáma úgy tartja, hogy a kultúra és a művészetek nagy mentorának elég volt egy hízelgő levelet írni, hogy pénztárcájába nyúljon és nagyvonalú kölcsönökkel segítse a nélkülözni kénytelen írókat.
A Szent István park mellett elterülő, modern stílusú Dunapark házak az Alföldi Cukorgyár megbízásából, Hofstätter Béla és Domány Ferenc tervei alapján épültek 1935-36-ban. A lakók nagy részét, köztük Hoffstättert is innen vitték a Duna-partra a nyilasok. A valóban lélegzetelállító lépcsőházat szándékosan úgy tervezték, hogy már belépéskor egyértelmű legyen mindenki számára, a házat nagyon jómódú családok lakják. A lakók kényelmét két lift, gyermekkocsi tároló, házfelügyelő szolgálta, társadalmi és anyagi helyzetüket pedig olyan luxust sugalló részletek nyomatékosították, mint a beltéri szökőkút, egy összefüggő tetőkert és egy speciális szellőzőrendszer, amely a lakásokba friss dunai levegőt szívott. A ház történetéről, többi híres lakójáról és az újlipótvárosi Bauhausról a Miénk a ház! csoport másik, A Bauhaus rejtett kincsei c. sétáján lehet még többet megtudni.
Dunapark ház és a presszó belseje
A Nyugat egy másik állócsillagának, Ady Endre egykori lakóházának utcaszintjén, a Visegrádi utca 18-ban most a Safari Travel működik, a költő féléves itt-tartózkodásának frappáns és nagy valószínűséggel teljesen véletlen emlékműveként. A nyughatatlan Ady 1911 tavaszán, a Lédával való végleges szakítást követően költözött öccséhez, Ady Lajoshoz és annak szigorú háztartást vezető feleségéhez a második emeletre. A magát legjobban bulvármagazinok és cigarettacsikkek növekvő halmai között jól érző költő azonban nem sokáig bírta a kötöttséget és az azzal járó házirendet, így székhelyét az egy utcával arrébb található Hegedűs Gyula utca 14-be tette át, ahol nemcsak legnagyobb pártfogója, Hatvany látogatta meg gyakran, de ahonnan, ha kedve tartotta, egy ebédre azért mindig visszarándulhatott öccséékhez.
A kötelező csodabogarak: Kassák és József Attila
József Attila
A Hegedűs Gyula utcán végigsétálva, és a Radnóti Miklós utca sarkán befordulva jutunk el Újlipótváros egyik legrégebbi házához, a Radnóti Miklós utca 16-hoz, ahol a Nyugatosok ellenpólusának számító irodalmi avantgarde magyar keresztapja, Kassák Lajos élt édesanyjával, a "Muterral". Nem tudni, hogy a nikkel szamovár itt szállt-e el a feje fölött, de tény, hogy az Érsekújvárról származó autodidakta polihisztor – aki az anyatejjel szívta magába hétköznapinak egyáltalán nem mondható világnézetét, mely egyszerre volt szocialista és kozmopolita – már a szerény, belső udvarra nyíló földszinti lakásból is javában szervezte a szabadverselés és az avantgarde itthoni felvirágoztatását.
A híresen maximalista Kassák első folyóiratai még erősen kérészéletűnek bizonyultak, de a Tanácsköztársaság bukását követő bécsi emigrációból hazatérve későbbi, már nem csupán irodalommal, de építészettel is foglalkozó folyóirataihoz olyan neveket sikerült megnyernie, mint Déry Tibor, Breuer Marcell vagy Illyés Gyula. Nem meglepő módon egyébként Radnóti és Kassák között is van összefonódás, ami egy kínos és véletlen Nyugati téri találkában csúcsosodott ki a Banánszigethez keresztelt étkezdében rögtön az után, hogy Kassák recenziót közölt egy Apollinaire-fordítás kötetről, amelyen többek között Radnóti is dolgozott. Mivel Kassák Vass Istvánt, a kötet másik fordítóját személyes okokból nem igazán szívlelte, direkt nem írta oda nevét recenziója végére, s hogy a dolog ne legyen túl feltűnő, biztos ami biztos a többieket is lehagyta; így esett Kassák hiúságának áldozatául Radnóti is.
Kassák a Mutertól Sámuel Izsóhoz, a Visegrádi utca 15. híres-hírhedt lakásába költözött, s az utcára félkör alakú ablakokkal néző szobában rendezte be kis avantgarde birodalmát. A történet szerint a szőlőműveléshez használatos dolgokkal (rézgálic, raffia) kereskedő és meggazdagodott Izsó mecénássá szeretett volna válni, ezért egyik nap megjelent a Kassák-Szabó Ervin-Korvin Ottó nevével fémjelzett társaság Szív utcai törzskávézójában, 100 koronát csapott az asztalra, majd kijelentette, hogy ebből ő bizony megfinanszírozna egy folyóiratot, ha az urak vállalják, hogy megírják.
A kompánia be is költözött Sámuel Visegrádi utcai lakásába, és a szobákon igazságosan osztozkodva munkához is láttak. Természetesen elég hamar kiderült, hogy eltérő elképzeléseik vannak a folyóirat célját és tulajdonképpen a világot illetően is, így jól összevesztek – a közös munka el is maradt –, de jelenlétükkel a lakás sok rejtélyes és fontos történelmi pillanat színhelyévé vált.
A ház mai lakói sem mind tudják, hogy a földszinti kis lépcső mögött egy lakás bejárata húzódik meg. A Tisza István miniszterelnök és Lukachich Géza rendőrfőparancsnok ellen tervezett merényletek tervei mellett az ebben lakásban berendezett illegális nyomdából kerültek ki a Tanácsköztársaság előtti időszak proletárdiktatúrát hirdető röpiratai, majd a legálisan kiadott Vörös Újság lapszámai is, amellyel egy időben már az egész – a Tanácsköztársaság szívének számító – ház Kun Béláéké volt. 1918 novemberétől itt működött a KMP székháza, és többek között itt mutatták be először a Karikás Frigyes által Moszkvából hazacsempészett vörös csillagot is. A lakás a rendszerváltásig KMP emlékmúzeumként funkcionált.
Egyik utolsó állomásunk a Hollán Ernő utca 9., József Jolán és József Attila egykori lakhelye. Jolán az idősebb testvér felelősségének tudatában úgy hidalta át, hogy nőként nehezebben tudta édesanyját és testvéreit önerőből támogatni, hogy igyekezett nagyon jól házasodni. Tehetős férjeinek köszönhetően magához vette családját, így nevelni és segíteni tudta fiatalabb testvéreit, Etelkát és Attilát.
Szent István körút, szemben a Visegrádi utca torkolata
A Hollán Ernő utcai lakásba Bányai László újság- és dalszövegíróval kötött házassága után költözött, és természetesen Attila – aki Bányai visszaemlékezései szerint nagyon igyekezett szegénységét rejteni, de a több számmal kisebb kalap és több számmal nagyobb cipő mindig elárulta – itt is gyakori vendég volt. Hogy a kerület kultúrtörténeti arcképcsarnokának sorsai végképp egybefonódjanak, a költő távolságtartó ismeretséget ápolt többek között Radnótival is, aki József Attila halála után elsőként emelte ki Attila életének legnagyobb tragédiáját; nevezetesen, hogy hogyan kerülte el életében a kritikai siker, s hogy csak halála után fedezték fel költészetének valódi jelentőségét.
A történeteket napokig lehetne még folytatni – mi a sétán hallottaknak csak a töredékét villantottuk fel –, hiszen a téma gyakorlatilag kimeríthetetlen, de a Szent István parkban most búcsúzunk egymástól, hogy hazainduljunk azokon az utcákon, amelyek nekünk többé már biztosan nem lesznek ugyanolyanok. A szervezők nem titkolt célja egy olyan kedvcsináló, gondolatébresztő túra, amely mint egy jó könyv előszava, elindítja a résztvevőket az úton, hogy azután a sétát gondolatban vagy a valóságban maguk folytassák tovább. Radnótinak teljesen igaza van, a kíváncsiság egy jó pesti szokás, tessék megtartani!
Ez is érdekelhet
„…Napokon át hordok magamnál egy-egy kötetet és lapozgatom, hordom magammal mindenfelé. Egyik este a négyes villamoson Csokonai Békaegérharc-át olvasom és meglehetősen kacér résznél ütöm fel a könyvet. A mellettem levő hely gazdát cserél. Középkorú úr ül le mellettem és pesti szokás szerint beleolvas a könyvbe…” Radnóti Miklós: Csokonai a Villamoson (Literatura, 1934. szeptember 15.)
A következő séta időpontja: előre láthatóan szeptember 7. Előzetes jelentkezés szükséges a [email protected] címen. Támogatójegy : 1900 Ft felnőtt, 1400 Ft kedvezményes (diák, nyugdíjas, pedagógus) A séta időtartama kb. 3 óra.
