Kulturális kézjegyek az abó tetoválások

A tanulmány nem csupán a tetoválások és a kulturális identitás közötti kapcsolatot tárja fel, hanem rámutat, hogy e képvilág tanulmányozása segíthet megfejteni az eddig rejtve maradt kérdéseket, miszerint hová utaztak bizonyos csoportok a múltban, milyen értékekkel és szertartásokkal rendelkeztek, és milyen volt a viszonyuk a többi kultúrához. `A megkülönböztető tetoválások bizonyos szempontból kulturális kézjegyek, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a régészek jobban megértsék, milyen kapcsolat fűzte ezeket az embereket egymáshoz` - véli Liam Brady, az ausztrál őslakosokkal foglalkozó Monash Egyetemi Központ munkatársa, a tanulmány szerzője.

Az Antiquity c. folyóiratban megjelent tanulmány bemutatja a teknősbékapáncélon, köveken, bambuszpipákon és dobokon fennmaradt rajzokat, valamint az ún. hegtetoválással (scarification) az emberi testbe vágott motívumokat. "Bizonyos szempontból a hegminták is tetoválások. A testdíszítés megkülönböztető formái, amelyek nem távolíthatók el. A hegtetoválásra főleg a 19. századi régészek révén vannak bizonyítékok. A.C. Haddon például az 1800-as évek végén számtalan fényképet és rajzot készített ezekről a hegmintákról."

Haddon és Brady is főleg a Torres-szoros szigetein végezte kutatásait. Annak ellenére, hogy a Torres-szoros, amely az alacsonyabb tengerszint miatt összefüggő földnyelvként kötötte össze Ausztráliát és Új-Guineát, már 9000 évvel ezelőtt is lakott volt, a régészeti kutatások csak a 19. században kezdődtek el, főleg Haddonnak köszönhetően. Az ő gyűjteménye és adatai jelentik az első bizonyítékokat a tetoválásra vonatkozóan.

Brady szerint a testdíszítésben, a sziklarajzokban és a többi tárgyon négy fő motívum ismétlődik: halas fejdísz, kígyó, négyágú csillag és különböző háromszögek. A halas fejdíszt, amelyet elsősorban teknőspáncélból készítettek, és tollakkal, csörgőkkel díszítettek, szertartásokon viselték, és a "halottkultuszhoz" kapcsolható. A háromszögű formákat főleg asszonyok bőrére tetoválták, és azt mutatta, hogy az illető gyászol.

A leletek elemzéséből az derül ki, hogy a Torres-szoros korai történelmét két nagyobb csoport - a kertészek és a vadászó-gyűjtögetők - határozták meg. A York-fok őslakosai "teljesen más művészeti formákat használtak, amelyek csak igen kis mértékben hasonlítottak Pápua-Új-Guinea díszítőelemeihez". A lelőhelyeket és a motívumok jellegét vizsgálva Brady arra a következtetésre jutott, hogy a York-fok lakói voltak a vadászók és gyűjtögetők, míg a Torres-szoros északibb területein élők mezőgazdasági tevékenységet folytattak. A motívumok keveredése alapján valószínűleg rokonságban álltak egymással, és intenzív kereskedelmet folytattak Pápua Új-Guinea lakóival.

Az ilyen jellegű kutatások a jövőben segíthetnek más régiók, például Új-Zéland, kulturális csoportjainak az azonosításában, és a közöttük lévő kapcsolatok feltárásában.

Nemrégiben a chicagói Field Museum 14 maori maradványait adta vissza Új Zélandnak. A csontok között található egy konzervált fej, amelyen tetoválások találhatók. A skóciai Aberdeen Museum kilenc tetovált maori fejet szolgáltatott vissza az új-zélandi Te Papa Múzeumnak. A fejek a múzeumban berendezett szent helyen nyugszanak, ahol később majd tanulmányozni lehet őket.