Ókori római jóspillér feliratait fejtették meg Törökországban
Egy ötvenhat válaszból álló római kori jóspillér szövegét fejtették meg a törökországi Kibüra ókori romjai között. Ahogy az a Gephyra tudományos folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmányból kiderül, a régészek a 2024-ben feltárt mészkőtömb verseit más anatóliai városok leleteivel is összevetették. A Kr.u. 2. és 3. század fordulójáról származó építmény a térség mindennapi vallásgyakorlatába enged betekintést.
- A délnyugat-törökországi Kibüra ókori városában egy ötvenhat válaszlehetőséget tartalmazó, mészkőből készült római jóspillért vizsgáltak meg a kutatók.
- A 2. vagy 3. századra datált, 2024-ben feltárt lelet feliratait a jóslást kérők birkacsontok eldobásával kapott számkombinációk alapján értelmezték.
- A görög hexameterben írt válaszok elsősorban a mindennapi élet gyakorlati problémáira, például utazásokra, peres ügyekre és üzletkötésekre adtak útmutatást.
Az agorán talált, 1,24 méter magas mészkőoszlop mind a négy oldalán vésetek találhatók. A Şenkal Kileci, Nihal Tüner Önen és Şükrü Özüdoğru által jegyzett kutatás szerint a jósda működése a juhok vagy kecskék hátsó lábából származó bokacsontok (astragalus) dobálásán alapult. A csontok négy lapjának 1-es, 3-as, 4-es és 6-os értéket tulajdonítottak. Öt csont egyidejű eldobásával összesen ötvenhat kombinációt kaphattak, amelyek mindegyikéhez egy-egy kőbe vésett válasz tartozott az oszlopon.
A feliratok szerkezete szigorú szabályokat követett. Minden bejegyzés első sora rögzítette a dobott számokat, azok összegét és a jóslatot adó istenség nevét. Ezt követte a dobás versbe szedett leírása, majd további három sor, amely hexameterben fogalmazta meg az útmutatást. A szavak elkülönítésére a kőfaragó növényi motívumokat alkalmazott. A válaszok gyakorlatias jellegűek voltak, és elsősorban utazásra, adásvételre, bírósági ügyekre vagy a betegek gyógyulására vonatkoztak.
A jóslatok tartalma a korabeli társadalom mindennapi aggodalmaira fókuszál. A szövegek többsége várakozásra inti a kérdezőt, és óva int az elhamarkodott döntésektől. Az istenek panteonjában feltűnő a hivatalos államvallás alakjainak hiánya, helyettük a sors istennői, mint Tükhé és Nemeszisz, valamint egyiptomi eredetű istenségek dominálnak. A legmagasabb, harmincpontos dobásért felelős istenség Hermész volt, aki a mitológia szerint az ilyen típusú köznapi jóslás felett őrködött.
A csontdobáson alapuló jóspillérek elsősorban Kis-Ázsia déli részén terjedtek el a Kr. u. 120 és 210 közötti időszakban. A korszak egybeesik a Római Birodalom stabilitásának évtizedeivel, Hadrianus császár uralkodásától a Severus-dinasztia koráig. A kutatók szerint a helyi jósdák népszerűségét az magyarázza, hogy a polgárok számára a híres, de távoli jóshelyek felkeresése túlságosan költséges és időigényes lett volna a kisebb horderejű személyes problémák megoldása érdekében.
Ez is érdekelhet
A kibürai oszlopot eredetileg a város főterén állíthatták fel, ám a régészek egy későbbi kápolna falába beépítve, újrahasznosított építőanyagként találták meg. A tanulmány rámutat, hogy az ilyen köztéri műtárgyakat általában a város tehetős polgárai vagy tisztségviselői, gyakran a piac felügyeletével megbízott agoranomoszok finanszírozták. Bár a most vizsgált tömb felső része hiányos, a szakemberek a szöveg más anatóliai párhuzamai alapján igyekeznek rekonstruálni az eredeti dedikációt.
Az összehasonlító elemzés megállapította, hogy a kibürai szöveg a Kremna városában talált felirattal mutatja a legnagyobb hasonlóságot. A kőfaragó által ejtett apróbb hibák és a metrumot megbontó eltérések ugyanakkor arra utalnak, hogy a helyi mesterek bizonyos esetekben saját szerkesztői döntéseket hoztak. A Kibüra területén előkerült lelet így érdemben járul hozzá a dél-anatóliai régió epigráfiai hagyományainak és az egyszerű polgárok kultuszainak pontosabb megismeréséhez.
