Befolyásos családok sírjait találták meg egy bizánci templom keresztelőkápolnájában
Régi ásatási fényképek segítségével sikerült rekonstruálni több bizánci sír egykori helyét az izraeli Sivta egyik templomában. A görög feliratok alapján a kutatók arra következtetnek, hogy a keresztelőkápolnában főként papokat és befolyásos családok tagjait temették el.
- A kutatók az 1930-as évekből származó archív fotók segítségével rekonstruálták a Negev-sivatagban fekvő Sivta északi templomának temetkezési rendjét.
- A márvány síremlékek ógörög feliratai bizonyítják, hogy a keresztelőkápolnában kizárólag a helyi elit tagjait és a papságot helyezték végső nyugalomra.
- A sírkövek évszámai alapján a helyi keresztény közösség vallási élete a régió 7. századi muszlim meghódítása után is aktív maradt.
Az izraeli Negev-sivatagban fekvő Sivta egykori keresztény településén régi ásatási fényképek segítettek rekonstruálni egy bizánci templom keresztelőkápolnájában található sírok eredeti helyét. A görög feliratok arra utalnak, hogy ide főként papokat és befolyásos családok tagjait temették el.
Emma Maayan-Fanar és Yotam Tepper kutatók a University College London archívumában őrzött, az 1930-as években készült fényképeket vizsgálták meg. A H. D. Colt vezette ásatás során eltávolították a feliratos sírköveket, ám elhelyezkedésüket nem dokumentálták teljes körűen. A régi felvételek összehasonlításával a hét sír közül három helyét sikerült azonosítani. Ezekben összesen kilenc embert temettek el.
A legkorábbi ismert temetkezés Ábrahámé volt, aki János, egy katonai és közigazgatási tisztséget betöltő vicarius fia volt. A fiú 612-ben halt meg, később pedig egy másik családtagot is ugyanabba a sírba helyeztek. A közelben több pap nyugodott. Ióannész pap 614-ben hunyt el, sírfelirata szerint Krisztusban szolgálta az egyházat. Sztephanosz pap 636-ban halt meg, sírkövén pedig a Golgotához, Jézus keresztre feszítésének helyszínéhez kapcsolódó keresztmotívum látható.
A kutatók szerint a családi kapcsolatok és az egyházi szolgálat is szerepet játszhatott abban, ki kaphatott sírhelyet a keresztelőmedence közelében. A templom előcsarnokában és udvarán szintén temettek el magas társadalmi helyzetű embereket, a keresztelőkápolnán belüli temetkezés azonban szokatlannak számított a Negev térségében.
Ez is érdekelhet
A sírfeliratok több halálesetet a 640-es évekre, a muszlim hódítás és az ismétlődő pestisjárványok időszakára datálnak. A kutatók szerint a halálesetek csoportosulása betegségre vagy más megrázkódtatásra utalhat, de konkrét járványra vagy háborús eseményre nem találtak bizonyítékot.
Az utolsó ismert temetkezés Salamanos papé volt, aki 679-ben halt meg. Ez arra utal, hogy Sivtában a keresztény vallási élet a muszlim uralom kialakulása után is folytatódott. Azt azonban nem tudni, hogy a kápolnát ekkor még keresztelésekre is használták-e. A sírok és felirataik vizsgálata egyúttal azt is megmutatja, miként kapcsolódhatott össze a családi tekintély és az egyházi szerep a bizánci kori temetkezési szokásokkal.
