Levéltári iratok tisztázzák Nicolas Flamel alkimista legendáját
Újonnan vizsgált levéltári dokumentumok, köztük egy eddig sosem publikált végrendelet alapján tárják a közönség elé Nicolas Flamel, a történelem leghíresebb feltételezett alkimistájának valódi életútját. Ahogy az a párizsi Musée de Cluny október 13-án nyíló kiállításának anyagából kiderül, a 14. századi polgárnak a valóságban nem volt köze a bölcsek kövéhez. A kutatások rávilágítanak, miként alakította az utókor egy jómódú középkori befektető alakját az európai kultúrtörténet egyik mítoszává.
- A párizsi Musée de Cluny új kiállítása történelmi dokumentumok segítségével választja el Nicolas Flamel valós személyét a bölcsek kövéhez fűződő legendáktól.
- A 14. századi polgár most először kiállított végrendeletéből kiderül, hogy a férfi vagyonát nem alkímiával, hanem kiterjedt ingatlanbefektetésekkel szerezte.
- A tárlat bemutatja, miként vált a gazdag párizsi másoló a későbbi évszázadok során a hamisított kéziratok révén a világirodalom legismertebb alkimistájává.
A párizsi nemzeti középkori múzeumban január végéig látogatható tárlat mintegy ötven kéziratot és korabeli tárgyat vonultat fel. A kiállítás célja, hogy elválassza a történelmi Flamelt attól a figurától, aki a mendemondák szerint rájött a fémek arannyá változtatásának titkára. A tárlat központi eleme a férfi 1416-os utolsó akarata, amelyet a Hôpital des Quinze-Vingts kórház levéltárának jóvoltából most először állítanak ki a nyilvánosság számára.
A dokumentumok alapján a kutatók részletesen rekonstruálták az 1330-as években született és 1418-ban elhunyt férfi életét. Flamel hivatásos másolóként dolgozott Párizsban, feleségével, Pernelle-lel közösen pedig jelentős vagyont halmoztak fel. Maëlys Bitouzet, a kiállítás kurátora a BBC-nek elmondta, a feltárt iratok egy kiterjedt ingatlanbirodalmat rajzolnak ki. Flamel mintegy tíz saját házzal rendelkezett, és több száz párizsi hitelezőjeként tevékenykedett. A bevételekből templomokat, kórházakat és szegényeket támogattak.
A nagylelkű adományozásokat a múzeumban őrzött eredeti sírfelirat is megörökíti, a házaspár egyik 1407-ben épült otthona pedig a mai napig áll a Rue de Montmorency utcában. A végrendelet pontos instrukciókat tartalmazott az egyházi adományokra vonatkozóan, ugyanakkor egyetlen alkalommal sem tesz említést alkímiáról. A kurátorok szerint az alkimista Flamel mítosza csak mintegy hetven évvel a férfi halála után kezdett kialakulni, amit a Bolognai Egyetemen őrzött, a 15. század végéről származó Livre Flamel kézirat is bizonyít.
A szöveg a legkorábbi ismert alkímiai munka, amelyet Flamel nevéhez kötnek, bár valójában egy ismeretlen szerző alkotása. Matteo Martelli, a Bolognai Egyetem tudománytörténeti professzora rámutatott, hogy a híres emberek nevének felhasználása, az úgynevezett pszeudoepigráfia bevett gyakorlat volt az alkímiai hagyományban. A szerzők ezzel a módszerrel kívántak nagyobb tekintélyt kölcsönözni az írásaiknak.
Ez is érdekelhet
A kutatók szerint Flamel személye több okból is ideális célpontja volt a mítoszképzésnek. Egy nem arisztokrata származású, de rendkívül gazdag polgár vagyona a középkori Párizsban önmagában is gyanút keltett. A halála utáni örökösödési viták folyamatosan a figyelem középpontjában tartották a nevét. A korabeli gondolkodás számára az alkímia logikus magyarázatot kínált a megmagyarázhatatlannak tűnő gazdagságra, az 1612-ben megjelent Hieroglifás alakzatok könyve révén pedig végleg megszilárdult a legenda.
A történelem során Flamel alakja számos művészt inspirált, köztük Isaac Newtont is. A 19. században Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regényében hivatkozott rá, később a szürrealista André Breton is említést tett róla. A modern popkultúrában J. K. Rowling tette világszerte ismertté a Harry Potter-sorozatban, ahol a bölcsek kövének megalkotójaként jelenik meg. A kiállítás ezen az úton vezeti végig a látogatót, bemutatva, hogyan vált a középkori írnok a modern irodalom legendájává.
