Ókori sznobok a történelem szemétdombján

A szeméttelepek a Kairótól kb. 160 km-re délre fekvő Oxyrhynchus (Hegyesfejű hal városa) városában találhatók, amelyet az Újbirodalom idején alapítottak, és amely a Ptolemaiosz-korban hellenizálódott, de végül csak egyetlen oszlop maradt meg belőle. A papirusz-töredékek, amelyeket a 19. század végén két angol régész fedezett fel, Egyiptom római korszakából származnak, és elveszett klasszikus és nem kanonizált evangéliumokat is tartalmaznak.

A feltárás

Peter Parsons, a papiruszok megfejtésével foglalkozó kutatócsoport vezetője, nemrégiben könyvet jelentetett meg, amely izgalmas képet fest Oxyrhynchus lakóinak életéről. A levelekből előtűnő hétköznapok ismerősnek tűnhetnek, de mégis oly mások. "Írd meg, hogy szolgál az egészséged, és mire van szükséged. Ha ezt megteszed, szívességet teszel nekem: leveleinknek azt az érzést kell kelteniük, mintha szemtől szemben állnánk egymással" - buzdítja Achillion bátyját, Hierakapollont.

De nem mindenki ilyen barátságos. Sok levél szól az ókori sznobizmusról és sérelmekről. "Jólétnek és bőségnek örvendesz, és lenézed barátodat" -írja Theoninosz Didümosznak. Szerénosz levélben tájékoztatja feleségét, Isidorát arról, hogy elhagyja: "Amióta elmentél tőlem, éjjel gyászoltam és sírtam, nappal pedig panaszkodtam....... Olyan leveleket küldtél, amelyek még egy követ is megolvasztottak volna."

Az említett nevek többsége görög név, mivel Nagy Sándor i.e. 332-es hódítása után egész Egyiptom, így Oxyrhynchus is, hellenizálódott. Az ezt követő ezer évben közel félmillió görög és elgörögösödött egyiptomi élt itt. Az persze még kérdés, mennyire is voltak "görögök" az egyiptomi települések lakói, hiszen kultúrájuk és életmódjuk egyiptomi és görög elemeket is tartalmazott. De beszéltek görögül, és a klasszikusokat tanulmányozták. "A görögök bizonyos fokig átalakították Egyiptomot; és Egyiptom is átformálta őket" - mondja Parsons a Guardiannek adott interjúban.

Ugyanakkor az "idegen", egyiptomi görög uralkodói elit lenézte az egyiptomiakat, furcsa hitüket és szokásaikat, mint például a testvér-házasságot. A görög történetekben, az egyiptomiak "kegyetlen, perverz, züllött és alattomos" népként tűnnek fel. Különösen szálka volt a szemükben az egyiptomi nők viszonylagos szabadsága. "Az egyiptomiak minden ivadékukat felnevelik" - így gúnyolódott egy görög azon, hogy az egyiptomiak nem dobták ki a szemétdombra a nem kívánt gyermekeiket.

A hellenizmus kora előtt az egyiptomi nők ugyanolyan jogokkal rendelkeztek, mint az egyiptomi férfiak, és a "házasság" csupán szóbeli megállapodás volt, amelyet könnyen meg lehetett kötni, és könnyen fel lehetett bontani. A hellenisztikus Egyiptomba azonban lassan kezdtek beszivárogni a görög szokások, amelyek szerint a nőknek nem voltak jogaik. A római uralom némi könnyebbséget hozott, mivel megengedte, hogy a három gyermekes asszonyok önálló tulajdonnal rendelkezzenek, és saját ügyeiket maguk intézzék.

Oxyrhynchus város élete hasonlít a mai városokéhoz, némi ókori színezettel. A városnak saját tanácsa volt, élén a polgármesterrel (prytanis) és a tisztségviselőkkel. A tanács tagjai azonban a város prominens polgárai közül kerültek ki, akiknek saját zsebből kellett fizetniük, ha hibáztak. Az adóbeszedést magánszemélyek végezték, és a város átvette azt a római szokást, hogy kedvezményeket a jómódú és tekintélyes polgárok kaptak, nem pedig a szegények és a rászorultak.

A település a többi városhoz hasonlóan rendelkezett bankhoz hasonló intézménnyel, amelynek segítségével más városokban is lehetett fizetni, illetve pénzt felvenni. A különbség csak annyi, hogy akkoriban a búza elismert fizetőeszköz volt. Az emberek meglepően részletes és kötelező erejű szerződéseket kötöttek. Vidéki városhoz képest Oxyrhynchusban meglepően széles volt az áruválaszték (élelmiszerek, sör, gyógyszerek és könyvek), valamint sok kereskedő és iparos élt itt. Közfürdői és szökőkútjai még nagyobb igényekről tanúskodnak. Egyszer még a capitoliumi játékoknak is otthont adott.

Ahogy a történelem nem vette figyelembe Oxyrhynchus egyszerű polgárait, úgy ők sem sokat törődtek a körülöttük folyó történelem nagy eseményeivel: Róma császárainak felemelkedésével és bukásával, az alexandriai és júdeai felkelésekkel, a keresztények, majd pedig a pogányok üldözésével. "Semmit sem hallunk politikai nézetekről, nagy emberek cselekedeteiről, jelleméről vagy haláláról. Talán óvatosságról, vagy közönyről van szó"- mondja Parsons. Vagy költői igazságszolgáltatásról.