Kincsvadászok a borostyánszoba küszöbén

A kincskeresők a német-cseh határon, Deutschneudorf közelében a múlt hét végén elektromagnetikus letapogatást végeztek, és a föld alatt 20 méter mélyen több mesterséges barlangot sikerült azonosítaniuk. A komolyabb földmunkákra is felkészült csoport még nem jutott be a rejtekhelyre, de a tesztek egytől egyig azt mutatták ki, hogy az közel két tonna aranyat rejthet.

A kutatást a település polgármestere, Heinz-Peter Haustein vezeti, aki a Spiegel című német lapnak elmondta, hogy 90 százalékban biztos abban, hogy megtalálták a borostyánszobát. A földalatti barlang szerinte valójában egy raktárrendszer lehet, amelyet a nácik építettek.

A férfi elmondása szerint közel egy évtizede keresi a náci kincseket. Erről először egy barátja halálos ágyánál hallott, aki jelen volt, amikor 1945 tavaszán a nácik több teherautónyi kincset vittek a térségbe. A kamra pontos koordinátáit viszont Christian Hanisch találta meg - a korábban Luftwaffénak dolgozó - apja dokumentumai között, aki tavaly októberben hunyt el. A kamrába a kutatók reményei szerint húsvét körül léphetnek majd be, mert előbb a lehetséges csapdákat és robbanóanyagokat próbálják meg szakérők és mérnökök bevonásával felderíteni.

De mi is az a borostyánszoba? I. Frigyes porosz király olyan borostyánszobát, borostyánkő-cabinette álmodott berlini kastélyába, ahol a falakat teljesen beborítják a borostyánkőből készített faragványok. Andreas Schlüter udvari főépítész tervei szerint kezdődtek meg a munkálatok, amelyeket Gottfried Wolffram, majd Gottfried Turau és Ernst Schacht mesterek folytattak. 1711-ben már készen állt a világ legdrágább tapétája. A tabacs-collegium falait díszítette, ahol az uralkodó késő estéig pipázott, kártyázott és bizalmas beszélgetéseket folytatott.

A művészet- és tudománypártoló Frigyes barokk pazarlása után azonban a katonakirály takarékosság és szigorú kötelességtudat által fémjelzett időszaka következett. I. Frigyes Vilmos az államháztartás hiányának csökkentésére minden feleslegesnek vélt ékszertől és műkincstől megszabadult. 1716-ban Nagy Péter orosz cárnak ajándékozta a későbbiekben csodás dekorációkkal, mozaikokkal és festményekkel díszített, állandóan bővített és így már mintegy száz négyzetméter nagyságú termet betöltő faldíszítést. További titkok a szoba történetéből

1941-ben azonban, négy hónappal azután, hogy a németek lerohanták a Szovjetuniót, a borostyánszobát a leningrádi Katalin palotából Königsbergbe - a mai Kalinyingrádba - szállították. Egyes részeit még a háború alatt kiállították, ám végül a kollekciónak 1945-ben, a háború utolsó napjai során nyoma veszett.

Sorsáról több száz elmélet született, egyes történészek szerint a bombázásokban veszett oda, míg mások szerint a tenger mélyre süllyesztették. Az évtizedek során több tucatnyi kutató és kincsvadász próbálta megtalálni, ám Haustein szerint végül minden nyom arra utalt, hogy az Cseh-érchegyég bányáiban rejtőzhet, a mai cseh-német határon.

A férfi eddig több tízezer eurót költött a kincsvadászatra, ám mindezt nemes cél érdekében tette: szerinte ugyanis ha a kincseket megtalálják, az - egy minimális jutalék levonása után - a Német Köztársaság, a Harmadik Birodalom jogutódjának tulajdona lesz majd. Szerinte igen jó lenne, ha a németek a borostyánszobát automatikusan visszaadnák az oroszoknak, akik viszont cserében az elvitt német műkincseket szolgáltathatnák vissza.