Evezőt és érméket azonosítottak a rákóczifalvai török kori hajóroncsnál
További 16. és 17. századi tárgyi emlékekkel, valamint 20. századi hadianyagokkal gazdagodott a Rákóczifalva közelében vizsgált török kori hajóroncs leletanyaga az alacsony vízállásnak köszönhetően. Ahogy arról a szoljon.hu hírportál beszámolt, a szolnoki Damjanich János Múzeum munkatársai és önkéntesei a folyómeder iszapjából egy épségben maradt evezőlapátot és korabeli pénzérméket is felszínre hoztak. A szerves anyagok kiemelését szigorú állagmegóvó eljárások kísérték a későbbi tudományos vizsgálatok elvégzése érdekében.
- A szolnoki Damjanich János Múzeum önkéntesei újabb tárgyi emlékeket, köztük egy épségben maradt evezőlapátot emeltek ki a Tisza medréből Rákóczifalva határában.
- A feltételezett 16-17. századi vízi jármű rakományához tartozó kerámiák és pénzérmék mellett a kutatók az 1919-es magyar-román harcok tüzérségi nyomait is azonosították.
- A sérülékeny faanyagokat a szakemberek megóvták a gyors kiszáradástól, koruk pontos meghatározásához pedig radiokarbonos és dendrokronológiai vizsgálatokat terveznek.
A tavaly ősszel felfedezett elsüllyedt faépítmény környezetében a nyári aszály idején végeztek újabb terepbejárást a kutatók Hankó Tamás és Kiss Henrik Ferenc vezetésével. A felmérések során egy ritka állapotban fennmaradt, vasalattal ellátott újkori evezőlapátot azonosított Fekete Ferenc. A roncs feltételezhető tartozékai között további vasalt deszkákat és egy cölöpszerű rönköt is rögzítettek. A faanyagokat elmerítve szállították a szolnoki múzeum restaurátorműhelyébe, ahol a kormeghatározáshoz radiokarbonos és dendrokronológiai, azaz faévgyűrű-vizsgálatokat készítenek elő.
A víz alatti lelőhely 16. és 17. századi rétegeiből a mindennapi élethez és a folyami teherszállításhoz köthető használati tárgyak kerültek elő. Kerékgyártó Gyula önkéntes egy szinte teljesen ép, talpas kerámiatálat talált, amelynek közvetlen párhuzamait a szolnoki vár ásatási anyagából ismeri a régészet. A leletek között azonosítottak még belső peremes kályhaszem-töredékeket, hajóépítéshez használt iszkábaszegeket, egy vaslakatot, ólomlövedékeket és egy ólommal kiöntött asztragalosz dominójátékot is.
A feltételezett teherszállító hajó korát a felszínre hozott numizmatikai leletek is pontosítják. A kutatók I. Ferdinánd korabeli, valamint II. Mátyás uralkodása alatt vert ezüstérméket azonosítottak, emellett előkerült egy III. Zsigmond által kibocsátott, 1599-es évszámmal ellátott garas is. Ezek a leletek a tizenöt éves háború idejére datálják a hajó pusztulását. A Tisza a korszakban az oszmán adminisztráció és a magyar végvárrendszer kulcsfontosságú logisztikai útvonala volt, amelyen az élelmiszer és a hadianyag jelentős részét mozgatták Szolnok erődítményéhez.
Ez is érdekelhet
A folyómeder kutatása az 1919-es magyar-román háború intenzív nyomait is felszínre hozta. A kutatók közel száz katonai maradványt regisztráltak. A leletek között 75 és 100 milliméteres tüzérségi repeszek, srapnel golyók és időzítő-gyújtószerkezetek találhatók. A lövészárkok harcaira utalnak az azonosított 8 milliméteres Mannlicher és a Moszin-Nagant töltényhüvelyek, utóbbiak egy része az amerikai Remington Arms gyárában készült 1916-ban. A leletek a Tisza menti védelmi vonalak 1919. május és augusztus közötti állóháborúját, a folyamatos tüzérségi párbajokat és a folyami átkelési kísérleteket dokumentálják.
A rákóczifalvai lelőhely kiterjedése a jelenlegi adatok alapján megközelítőleg száz méter hosszú, azonban a leletanyag erősen szóródott a folyami jégzajlások pusztító hatása miatt. A kutatók a területtől északra további facölöpöket is azonosítottak, amelyek egy korabeli kikötő infrastruktúrájához tartozhattak. A víz alatti örökség feltárásához a jövőben a múzeum, a Hortobágyi Nemzeti Park, a vízügy és az örökségvédelmi szervek összehangolt együttműködésére lesz szükség.
