Megtalálták a világ legrégebbi hajóroncsát Törökország partjainál
A világ eddig ismert legrégebbi, több mint 4400 éves hajóroncsát azonosították tengeri régészek a dél-törökországi partok közelében fekvő Kekova szigeténél: a mintegy tíz méter hosszú teherhajó a korai bronzkorban süllyedt el a Földközi-tengeren. A felfedezés kivételes bepillantást enged az ókori keleti civilizációk tengeri kereskedelmének történetébe.
- Egy törökországi expedíció a Földközi-tenger keleti medencéjében azonosította a világ eddig ismert legrégebbi, a korai bronzkorból származó tengeri járművének maradványait.
- A fa hajótest ugyan elpusztult, de a tengerfenéken megtalált több mint harminc kerámiaedény és három kőhorgony pontos kormeghatározást tett lehetővé a kutatók számára.
- A lelet fontos új adatokat szolgáltat a Kr. e. 3. évezred tengeri kereskedelméről, a rakományt vélhetően Trójába vagy a minószi Krétára szállították.
A Földközi-tengeri Régészeti Szövetség, valamint az Akdeniz Egyetem kutatócsoportja Hakan Öniz professzor vezetésével harminc méteres mélységben fedezte fel a leletegyüttest az antalyai partoknál. A hajó faszerkezete a több évezredes víz alatti környezetben teljesen megsemmisült, a rakomány és a hajózási eszközök azonban a tengerfenéken szétszóródva konzerválódtak. A búvárrégészek három nagyméretű, a hosszú tengeri utakon tartalékként hordott kőhorgonyt, valamint több mint harminc, áruszállításra használt kerámiaedényt, úgynevezett amforát hoztak a felszínre a lejtős aljzatról.
Mivel a hajótest faanyaga nem maradt fenn, a kutatók nem alkalmazhatták a szerves anyagok korának meghatározására szolgáló radiokarbonos vizsgálatot. A kormeghatározást a felszínre hozott amforák tipológiai elemzésével végezték el.
A kerámiák formája, a két fül, a középső kiemelkedő perem és a lapos alj alapján a leletegyüttes a Kr. e. 2700 és Kr. e. 2400 közötti időszakra tehető. A projektvezető tájékoztatása szerint ez a formavilág tökéletesen megegyezik a Közel-Keleten és Egyiptomban az egyiptomi óbirodalom, a nagy piramisok építésének idején használt edénytípusokkal.
Az amforák vizsgálatát Karin Sowada, az ausztráliai Macquarie Egyetem régésze végezte el a felszínre hozatalt követően. A szakember megállapította, hogy az épségben maradt edények egy része vastag, fényes és viszkózus szerves maradványokat tartalmaz. A laboratóriumi elemzések jelenleg is zajlanak a pontos tartalom azonosítására, amely a feltevések szerint olívaolaj, bor vagy valamilyen fagyanta lehetett. A kutatók azt sem zárják ki, hogy a nagyméretű kerámiákat a megérkezés után kiürítették és hosszú éveken át újrahasznosították a célállomásul szolgáló kikötővárosokban.
Ez is érdekelhet
A roncs és a szállítmány alapján a kereskedelmi jármű a Földközi-tenger keleti partvidékéről indult útnak, fedélzetén értékes mezőgazdasági termékekkel. A rakomány célállomása vélhetően a mai Északnyugat-Törökország területén fekvő ősi Trója, vagy a krétai minószi civilizáció valamelyik kikötője lehetett. A Kekova szigete körüli vizek a kiszámíthatatlan áramlatok és heves szelek miatt az ókor óta különösen veszélyes hajózási szakasznak számítottak, ahol a kutatók napjainkig több száz roncsot azonosítottak.
A tengeri régészet történetében a most azonosított lelőhely a kronológiai lista élére lépett. Korábban a legrégebbi ismert roncs címet egy Dél-Görögországban, Dokosz szigeténél feltárt, mintegy 4200 éves, szintén faanyag nélküli leletegyüttes birtokolta. A legősibb olyan hajómaradvány, amelynek a faszerkezete is épségben megőrződött, a Fekete-tenger oxigénhiányos vizében, Bulgária partjainál fekszik. Utóbbi jármű a Kr. e. 4. századból, mintegy 2400 évvel ezelőttről származik.
