Nagy reményekkel indult, mégis hamar elbukott az első magyar filmvállalat
Nagyszabású tervekkel lépett színre száztizenöt évvel ezelőtt Magyarország első filmvállalata, az 1911. október 14-én bejegyzett Hunnia Biográf Társaság. A komoly ambíciókat dédelgető szervezet - ahogy azt a névválasztás is sejteti - a független, önálló és világszínvonalú magyar filmgyártás megteremtését tűzte ki célul a külföldi filmgyártók dominanciájával szemben, és bár az első nyilvános tesztvetítésről elismerően nyilatkoztak a korabeli újságok, az állandó állami támogatás hiánya hamar megpecsételte a cég sorsát.
- Magyarország első filmvállalatát, a Hunnia Biográf Társaságot száztizenöt évvel ezelőtt, 1911. október 14-én jegyezték be.
- A Faludi Miklós és Erényi Béla vezette vállalkozás modern műtermében neves magyar írók műveit kívánta megfilmesíteni hazai színészek közreműködésével.
- A pénzügyi nehézségek miatt a nagyszabású tervek nem valósultak meg: az első hosszú játékfilm forgatása félbeszakadt, a vállalat pedig 1915-ben megszűnt.
„Aki netalán nem tudná, annak még egyszer elmondjuk, hogy a Hunnia alatt ezentúl nem cigaretta, hanem filmgyár értendő. Faludi Miklós és Erényi Béla mozi-filmgyára napokon belül dolgozni kezd már. Megindul a felvevőgép berregése és készülnek magyar színészek játékáról magyar írók mozidarabjaiból a magyar filmek." - a Színházi Hét újságírója ekképpen lelkesedett a lap 1911-es szeptemberi számában az egy hónappal később valóban bejegyzésre kerülő cég tervezett munkásságáról. Bizakodása nem volt indokolatlan: télen külső Lipótvárosban a Vígszínház társigazgatója és Erényi vezetése alatt megkezdte működését az ország első, hazai szerzőkre és színészekre szakosodott, ötven méter hosszú és tizenöt méter széles műcsarnoka, amely korszerű technikai felszereltségével kívánt megfelelő körülményeket teremteni az önálló nemzeti filmgyártás számára.
Faludiék nagy terveket dédelgettek a vállalkozással kapcsolatban, amiről a színházigazgató a következőképpen nyilatkozott a Délmagyarország 1912-es januári lapszámában: „A legjobban kottírozott nevek olvashatók a moziszínlapokon és semmi sem állja útját majd annak, hogy magyar színész is világhírű mozimművész ne lehessen, annál is inkább, mert a legkiválóbb magyar írók mozidarabjai várnak megjátszásra. Állandó mozitársulatom nem lesz. Alkalmakra szerződtettem színészeket, kit-kit éppen ahhoz a darabhoz, amelyben szükség van rá. Nemcsak a Vígszínház tagjai fognak játszani a mozidarabokban, hanem a többi fővárosi színházaké is, sőt az orfeumokból is... (...) Nemcsak darabokat játszatok, de természeti felvételek is lesznek, időnként leutaznak a színészek oda, ahová a felvételt rögzíteni kell. December végén kezdődik a mozifelvétel. Filmeket azonban csak akkor bocsájtok a mozgószínházak rendelkezésére, ha legalább öt-hat jó magyar filmmel rendelkezem..." Mindezek megvalósításához Párizsból hozattak sokéves tapasztalattal rendelkező operatőrt, az első fénypróbák alatt pedig több ezer méternyi filmfelvételt exponáltak, ami jól mutatta, hogy a vállalkozás a nagyszabású elképzeléseket a gyakorlatban is igyekezett megvalósítani.
A tervek szerint a vállalat olyan magyar írók remekműveit vitte volna vászonra, mint Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Lengyel Menyhért és Földes Imre. Mindehhez a kor legkiválóbb színészeit kívánták alkalmazni, bármiféle társulati kötöttségek nélkül. „De a Hunnia korlátlan úr a kiosztások terén, és kénye-kedve szerint foglalkoztathatja egy darabban Horváth Jenőt, Huszárt és Vendreyt egyszerre, ha a szereposztás három jól megtermett urat kíván." - jegyezte meg elismerően az ötlettel kapcsolatban a Színházi Élet munkatársa.
Az első nyilvános tesztvetítésre 1912 áprilisában került sor, amelynek során Venrey Ferenc bohózatát csodálhatták meg a vásznon a meghívottak. „Néhány bizalmas, benfentes, jó baráton kívül csupa szakemberből, professzionistából alakult az a meghívott érdekes publikum, amely a Hunnia biográf névvel alakult filmgyár jóvoltából egy nem kevésbé érdekes produkcziót nézhetett végig. Bizonyára nem csekély jelentőségű mozzanata volt ez a vetítési próba, amelyen először került a közönség elé a magyar mozigyár nehezen várt és most nagy örömmel üdvözölt első alkotása. Bánthatott minket eléggé, hogy egy nagy kiterjedésű, óriási fogyasztóképességű iparág tekintetében teljesen és tökéletesen a külföldre vagyunk utalva és akármennyire áll rendelkezésünkre a művészi erő, amely ezzel az iparággal kapcsolatos, akármennyire bővelkednek országrészeink a szebbnél-szebb, festőibbnél-festőibb tájakban és tarka-barka, jellegzetes embertömegekben, nem volt senki, aki ezeket az elemeket egyrészt hasznothajtóan, másrészt az ország hírét terjesztve kiaknázhatná." - fogalmazta meg a hazai filmgyártás kibontakozását sokáig hátráltató körülményekkel kapcsolatos kritikáját az Ujság munkatársa a folyóirat 1912-es számának hasábjain.
Ez is érdekelhet
Nem örülhettek azonban sokáig a szerkesztőségek lelkes munkatársai: a nagy tervek ugyanis - feltehetően a pénzhiány miatt - végül nem valósultak meg. 1911-ben egy, 1912-ben pedig mindössze tizenhét, egy-két felvonásos film született a Hunnia jóvoltából. Nem alakult ezeknél sikeresebben az 1913-as esztendő sem, amikor elkezdték az első hosszú játékfilm, a Küzdelem a boldogságért című dráma forgatását, ezt azonban már nem fejezték be. Erényi még ebben az évben ki is hátrált a cégből, ami végül két évvel később, 1915 október 23-án meg is szűnt.
Az egykor modernnek számító műtermet 1922-ig külföldi filmgyártó vállalatok alkalmazták, egészen addig, amíg a szomszédos épületek tűzvész áldozataivá nem váltak. Ezt követően az épületet többé nem használták, ép részeit pedig később bontott építési anyagként elárverezték. A körülbelül egy évtizeddel később megalakuló Hunnia Rt. azonban – amely csupán nevében és célkitűzéseiben idézte meg a korábbi vállalkozást – már sikerrel valósította meg az önálló, korszerű magyar filmgyártás megteremtésének egykor dédelgetett tervét, megteremtve ezzel a hazai filmgyártás fellendülésének feltételeit.
