Kivételes épségű római kori ablakrácsot találtak Svájcban

Teljesen ép állapotban fennmaradt ókori római vas ablakrácsot hoztak felszínre a régészek a svájci Augusta Raurica lelőhelyén. Ahogy az a kutatócsoport hivatalos közösségi oldalán közzétett ásatási beszámolóból kiderül, az 1,7 méteres mélységben azonosított lelet ritkaságnak számít a helyi gyűjteményben. A felfedezés fontos gyakorlati részletekkel egészíti ki a provinciális római építészetről és a nyílászárók egykori szerkezetéről alkotott tudományos képet.

A svájci Augst település közelében fekvő régészeti park szakemberei a jelenleg is zajló ásatási szezon első heteiben bukkantak a különleges leletre. Az építmény omladékából előkerült vasrács öt vastagabb függőleges vasrúdból áll, amelyeket két vízszintes, lapos vaspánt fog össze. A fémszerkezet szélein kialakított rögzítőszemek eredetileg a fakerethez történő illesztést szolgálták. A régészek beszámolója szerint a szerkezet rögzítéséhez használt eredeti vasszegek közül kettő még ma is a helyén található, ami kivételes szerencsének számít az ókori fémleletek esetében.

A vaskeret egy egykori kőépület falazatának részeként került a föld alá. A lelet kontextusa és a környező törmelékréteg alapján a szakemberek jelenleg az épület pusztulásának pontos körülményeit vizsgálják. A feltárás során megfigyelt rétegtani viszonyok felvetik annak lehetőségét, hogy a falazat egy kiterjedt tűzvész következtében omlott össze. Egy másik munkahipotézis szerint az épület szerkezeti okokból dőlt romba, és a lezuhanó építőanyagok temették maguk alá a sértetlenül maradt ablakrácsot. A pusztulás pontos okainak megállapítását a további laboratóriumi vizsgálatoktól várják.

Az ásatást végző csoport a leletet a szakszerű kiemelést követően az Augusta Raurica gyűjteményi raktárába szállította. A szakemberek itt végzik el a tárgy részletes dokumentálását, az anyagvizsgálatokat és a hosszú távú állagmegóváshoz szükséges konzerválási eljárásokat. Az ókori vasrácsok viszonylag ritkán kerülnek elő érintetlen formában, mivel a fémet a későbbi évszázadok során a legtöbb esetben újrahasznosították és beolvasztották. A mostani felfedezés ezért kiemelt jelentőséggel bír a római kori épületszerkezetek és a korabeli fémművesség műszaki megoldásainak tanulmányozásában.

Augusta Raurica a Római Birodalom egyik legfontosabb települése volt a mai Svájc északnyugati részén, a Rajna partján. A várost Kr. e. 44 körül alapította Lucius Munatius Plancus római hadvezér, a település pedig a Kr. u. 1. és 3. század között élte virágkorát. A Germania Superior provinciához tartozó kereskedelmi központ fénykorában húszezer embernek adott otthont. A romváros területén az elmúlt évtizedekben amfiteátrumot, vízvezetékhálózatot, fórumot és számos magánépületet tártak fel, amelyek a magas szintű római urbanizációt bizonyítják az Alpoktól északra fekvő területeken.

A római építészetben a nyílászárók technológiája a Kr. u. 1. századtól jelentős fejlődésen ment keresztül. A középületekben, a fürdőkben és a tehetősebb polgárok villáiban megjelentek az üvegezett ablakok, amelyek a megfelelő fényviszonyok biztosítása mellett a hőszigetelést is szolgálták. A vagyonbiztonság fenntartása érdekében a földszinti vagy a könnyen megközelíthető nyílásokat súlyos vasrácsokkal védték a betörések ellen. A most feltárt svájci lelet tökéletes fizikai bizonyítéka ennek a pragmatikus ókori biztonsági és építészeti gyakorlatnak.