Ókori padlófűtéses kora középkori palotát találtak Burgundiában
Jelentős kora középkori, a római luxus hagyományait őrző épületegyüttest tártak fel a franciaországi Montagne de Saint-Laurent magaslatán, az ország keleti részén található Mesmont település határában. Ahogy az a Francia Nemzeti Megelőző Régészeti Kutatóintézet (Inrap) friss beszámolójából kiderül, a több száz négyzetméteres komplexum az 5. és a 8. század között virágzott. A felfedezés igazolja az ókori technológiai megoldások kora középkori túlélését.
- A franciaországi Montagne de Saint-Laurent magaslatán zajló ásatások egy 5. és 8. század között használt kora középkori palotakomplexumot azonosítottak.
- A feltárt épületegyüttes, amely egy kiterjedt templomot és egy emeletes rezidenciát is magában foglal, antik hagyományokat követő padlófűtéssel rendelkezett.
- Az Inrap kutatása szerint a lelőhely a korabeli írott forrásokban szereplő Mesmont, a magas rangú szenátori arisztokráciához tartozó Gregorii család központja lehetett.
A Dijon városától nyugatra elterülő, jól védhető magaslaton 2019 óta zajlanak összehangolt régészeti kutatások. A geofizikai vizsgálatok és a légi lézerszkennelés (LIDAR) segítségével a szakemberek egy rendkívül strukturált, központi erődítményt körülölelő hegyvidéki települést azonosítottak. A feltárások legújabb, 2026-ban indult hároméves szakasza a terület legmagasabb, nyugati részére, egy korábban megtalált nagyméretű, kőből épült templom környezetére összpontosít.
A régészek a mintegy 27 méter hosszú egyházi épület közvetlen közelében, attól nyugatra egy újabb, 15 méter hosszú és 12 méter széles kőépület maradványait hozták a felszínre. A masszív falak és a felhasznált kötőanyag minősége alapján a kutatók úgy vélik, hogy az építmény eredetileg emeletes lehetett. A templomtól délre egy további, több mint húsz méter kiterjedésű, jelenleg is feltárás alatt álló szerkezetet is lokalizáltak. A szabályos elrendezésű, robusztus épületegyüttes egyértelműen reprezentatív, palotaszerű funkcióra utal.
A feltárt épületek legkülönlegesebb jellemzője a technikai felszereltségük. A leletanyagban nagy számban bukkantak fel a hypocaustum, vagyis az ókori római padlófűtési rendszer elemei. A fűtőteret tartó kis oszlopok (pilae), az üreges kerámiacsövek (tubuli) és a felfüggesztett betonpadló (suspensura) darabjai egyértelműen bizonyítják, hogy az épületeket az antik fürdők és luxusvillák mintájára fűtötték. Az Inrap elemzése szerint egy ilyen kényelmi berendezés megépítése specializált kézműveseket, például téglavetőket és mészégetőket igényelt, ami komoly anyagi erőforrásokat és magas társadalmi státuszt feltételez az építtetők részéről.
A komplexum az 5. század során épült, és komolyabb átalakítások nélkül használták egészen a 8. század elejéig. Ezt a kronológiát a kerámialeletek, köztük az Argonne-vidéken gyártott, a korszakra jellemző keresztény motívumokkal – keresztekkel és kelyhekkel – díszített terra sigillata töredékek, valamint radiokarbonos kormeghatározási adatok is megerősítik. A gazdagságra utal az üvegleletek magas száma is: az eddig előkerült több mint ötszáz töredék között asztali edények és templomi ólomüveg ablakok darabjai is találhatók. A nemesfém leletek hiánya ugyanakkor a területet évtizedekig fosztogató illegális fémkeresősök pusztításának tudható be.
Ez is érdekelhet
A régészeti felfedezések tökéletesen egybecsengenek a korszakból származó írott forrásokkal. A középkori hagiográfiai (szentek életével foglalkozó) irodalom és a közigazgatási iratok szerint a terület a langresi püspökség egyik közigazgatási központja, a Mesmontois régió központja volt. A források gyakran castrum vagy oppidum néven hivatkoznak a magaslatra. A település a kora középkor egyik legbefolyásosabb, szenátori gyökerekkel rendelkező arisztokrata famíliájának, a Gregorii családnak a birtokában állt, amelyből a kor híres történetírója, Tours-i Gergely is származott.
A mesmonti központ szoros kapcsolatban állt a burgundiai egyházszervezettel. A korabeli feljegyzések szerint Langres püspöke a 6. század elején saját unokáját, az ekkor Mesmontban papként szolgáló Eustade-ot nevezte ki a dijoni Szent Benignus kolostor élére. A magaslat a 9. század folyamán, feltehetően a hatalmi központok áthelyeződése miatt, fokozatosan elnéptelenedett. A jelenlegi régészeti projekt célja, hogy a feltárások és a történelmi dokumentumok összevetésével pontosabb képet nyújtson a késő ókor és a kora középkor átmenetének kevésbé ismert, burgundiai hálózatépítő folyamatairól.
