Párizsi kiállítás mutatja be a monumentális Cassini-térkép történetét
Nagyszabású tárlat nyílik Párizsban a világ első, teljes országot lefedő, geometriai alapokon nyugvó topográfiai felméréséről, a Cassini-térkép készítésének történetéről. Ahogy az a francia Nemzeti Levéltár legújabb kiállításának ismertetőjéből kiderül, az intézmény a Nemzeti Földrajzi és Erdészeti Információs Intézet által nemrég átadott archívumra építi a bemutatót. Az október közepétől látogatható tárlat eredeti rézmetszeteken és felmérési naplókon keresztül ábrázolja a négy tudósgenerációt felölelő munkát.
- A párizsi Nemzeti Levéltár átfogó tárlatot nyitott a tizennyolcadik századi francia államigazgatás és tudomány legjelentősebb térképészeti vállalkozásáról.
- A most bemutatott archívum a térképészeti intézet közelmúltbeli iratátadásának köszönhetően eredeti rézlemezeket és számítási naplókat is tartalmaz.
- A négy generáción át készített felmérés a világ első, egy teljes országra kiterjedő, geometriai módszerekkel megszerkesztett térképe volt.
A kiállítás anyagának alapját az a dokumentumegyüttes adja, amelyet a francia földrajzi intézet a közelmúltban bocsátott a párizsi Levéltár rendelkezésére. A gyűjtemény magában foglalja az 1750 és az 1950-es évek között keletkezett eredeti számításokat, feljegyzéseket, valamint a nyomtatáshoz használt rézlemezeket. A Hôtel de Soubise épületében 2027 februárjáig megtekinthető tárlat egyik kiemelt látványossága egy 1790-ből származó, a királynak ajánlott, háromszor három méteres eredeti térképpéldány.
A teljes Cassini-térkép száznyolcvanegy önálló szelvényből áll, amelyek összeillesztve egy tizenkét méter magas és tizenegy méter széles dokumentumot alkotnak. A projekt XIV. Lajos francia király és minisztere, Jean-Baptiste Colbert támogatásával indult el, szorosan kapcsolódva a Francia Tudományos Akadémia 1666-os megalapításához. A vállalkozás az egymást követő uralkodók, majd később Bonaparte Napóleon alatt is folytatódott, megteremtve a modern nyugati térképészet alapjait.
A felmérés technológiai újítása a háromszögeléses módszer országos alkalmazásában rejlett. A geodéták a kor legkorszerűbb műszereit, köztük lencséket, távcsöves szögmérőket és kvadránsokat használtak a távolságok pontos meghatározására, rögzített tereptárgyakat véve alapul. A terepmunka Jean Picard abbé 1668-as első méréseitől egészen az 1790-es utolsó hitelesítésekig tartott, miközben a rézlemezek nyomdai felhasználása még a huszadik században is folyamatos maradt.
A hatalmas vállalkozás végrehajtása a Cassini asztronómusdinasztia négy generációjának nevéhez fűződik, akik 1669 és 1793 között irányították a munkálatokat. A pontos kivitelezést szigorú szabályzatok biztosították. A felmérők a helynevek rögzítéséhez a lakosság segítségét is kérték, a feljegyzések szerint azonban a vidékiek gyakran gyanakvással fogadták az adatközlőket. A közemberek úgy vélték, a felmérés mögött a királyi adminisztráció adóztatási és ellenőrzési szándékai állnak.
Ez is érdekelhet
Mivel az állami források elégtelennek bizonyultak, 1756 és 1793 között egy magántársaság biztosította a költségek jelentős részét. Az elkészült szelvényeket a párizsi könyvkereskedők változatos formátumokban értékesítették a papírnyomatoktól a színezett, dísztokban tárolt luxuspéldányokig. A kiállításon megtekinthető egy ritka, selyemre nyomtatott változat is, amely a legmagasabb rangú megrendelők, köztük XVI. Lajos és Marie-Antoinette királyné gyűjteményeinek gazdagságát tükrözi.
A térkép közigazgatási jelentősége a francia forradalom idején csúcsosodott ki, amikor az 1790-es reform során ez az adatbázis szolgált a ma is létező megyerendszer kialakításának alapjául. A történelmi dokumentum gyakorlati haszna az évszázadok múlásával sem szűnt meg. A modern kutatásokban, különösen a környezettörténetben és a régészetben a szakemberek napjainkban is támaszkodnak a térkép adataira a régi vízrajzi viszonyok vagy az egykori településszerkezetek vizsgálatakor.
