Ókori térképekkel azonosíthatták a bulgáriai Pergamont
A legújabb kormeghatározási és térképészeti elemzések alapján az ókori Pergamon nevet viselhette a mai Bulgária területén fekvő Perperikon sziklavárosa. Nyikolaj Ovcsarov professzor a 2. századi források és az idei ásatások eredményeinek összevetésével támasztotta alá az elméletet. A Rodope-hegységben található, a római korban virágzó település feltárása idén ősszel újabb mauzóleumokkal és értékes bizánci leletekkel bővült.
- A legújabb régészeti kutatások és térképelemzések alapján a bulgáriai Perperikon sziklavárosának római kori neve Pergamon lehetett.
- Az anatóliai névrokonhoz hasonlóan hegycsúcson elterülő trákiai erődítmény azonosítását Klaudiosz Ptolemaiosz földrajzi munkája is alátámasztja.
- Az idei ásatási szezonban feltárt késő antik mauzóleumok és egy 13. századi bizánci császári pecsét a település egykori gazdagságát bizonyítják.
Perperikon az egyik legalaposabban kutatott ókori lelőhely Bulgáriában, a kétezer évvel ezelőtti elnevezése azonban sokáig ismeretlen volt. Klaudiosz Ptolemaiosz görög geográfus a Kr. u. 2. században megírt Földrajzi útmutató című művében rögzített egy Belső-Trákiában található, Pergamon nevű települést.
A Berlini Műszaki Egyetem kutatóinak modern térképészeti projektjei a közelmúltban korrigálták az ókori koordináták torzulásait. A referenciapontok, köztük a mai Plovdiv és Sztara Zagora helyzetének pontosításával a keresett Pergamon a Rodope-hegység keleti részére, az Arda folyó középső szakaszára került, pontosan a mai sziklaváros helyére.
A névazonosság az anatóliai Pergamonnal, a hellenisztikus világ egyik legfontosabb kulturális központjával topográfiai okokra vezethető vissza. A nyugat-anatóliai Pergamon egy meredek, jól védhető dombon épült ki, míg a trákiai Perperikon a hegység egyik magaslatát uralta, ahol az épületeket közvetlenül a sziklába vájták.
A nyelvészek a Pergamon szót a görögöt megelőző nyelvi hagyományokhoz kötik, a fogalom eredetileg erődítményt vagy megerősített magaslatot jelenthetett, amely leírás illik a bulgáriai lelőhelyre. Történelmi térképek is igazolják az azonosítást, ugyanis a 16. és 17. századi térképészek, köztük Abraham Ortelius és Johann Laurenberg, a ptolemaioszi hagyományt követve egyaránt a Rodope-hegységbe helyezték a várost.
Az elméletet a terület egykori gazdagságát bizonyító, a 2026-os ásatási szezonban felszínre hozott újabb leletek is támogatják. A déli negyedben, az Area Sacra néven ismert szakrális temetkezési zónában a régészek három újabb, a Kr. u. 3. és 6. század között épült kör alakú mauzóleumot tártak fel. Ezzel tizenkettőre emelkedett a regisztrált monumentális síremlékek száma. A temető szerkezete a pompeji vagy a Róma melletti Via Appia mentén található temetőkialakításokhoz hasonló, ami egy jómódú városi elit jelenlétét bizonyítja a római és a kora bizánci korban.
Ez is érdekelhet
A temetkezési zóna közelében a kutatók megkezdték egy eddig ismeretlen, a Kr. u. 4. századból származó monumentális épület feltárását is. Az építményhez precízen megmunkált kőtömböket használtak, a bejáratnál pedig egy gondosan kialakított kőküszöb is fennmaradt. A struktúra mindössze húsz méterre helyezkedik el egy negyven méter hosszú ókeresztény bazilikától. Bár az épület eredeti funkcióját egyelőre nem tisztázták, a kutatók szerint a Kr. u. 5. és 6. század folyamán a város püspökeinek rezidenciájaként szolgálhatott.
A sziklaváros feltárása során idén számos történelmi szempontból kiemelkedő lelet került elő. A legjelentősebb felfedezés egy bizánci császári pecsét, amely Eiréné Komnéné Laszkarina, a 13. században uralkodó III. Ióannész Dukasz Vatatzész bizánci császár feleségének tulajdonába tartozott, igazolva a település kapcsolatait az udvarral. A lakosság vallási gyakorlatába engednek bepillantást a feltárt ereklyetartó keresztek, köztük egy Szűz Mária képével díszített, 11. századi bronz ereklyetartó, amelyet az ásatás utolsó napjaiban emeltek ki.
