Újra látogatható a nápolyi csonttemető

Egy átfogó városrehabilitációs és világítástechnikai fejlesztést követően ismét megnyitotta kapuit a látogatók előtt a nápolyi Cimitero delle Fontanelle csonttemetője. Ahogy az az olasz építészeti szaksajtó beszámolójából kiderül, a Rione Sanità negyedben található földalatti komplexum felújítását Renzo Piano építész G124 elnevezésű projektje keretében végezték el. A fejlesztés a negyvenezer emberi csontváznak otthont adó tufabarlang modernizálása mellett a környező közterületek közösségi célú átalakítását is magában foglalta.

A hosszas elhanyagoltság és kényszerű zárvatartás után megújult terület rehabilitációja a Nápolyi II. Frigyes Egyetem Építészeti Tanszékének közreműködésével, egy köz- és magánszféra közötti partnerség keretében valósult meg. A fejlesztés nem korlátozódott a barlangrendszer belső tereire, hanem a temető tágabb környezetét is érintette. A Maria Santissima del Carmine templom előtti teret újragondolták, a Via Fontanelle mentén pedig kisebb közösségi tereket alakítottak ki, amelyek a kerület lakóinak mindennapi találkozási pontjaiként szolgálnak.

A barlangrendszer megújításának központi eleme az iGuzzini vállalat által tervezett új világítástechnikai rendszer telepítése volt. A bejáratnál és a belső terekben elhelyezett fényforrások elsődleges funkciója a biztonságos közlekedés feltételeinek megteremtése a nap minden szakában. A gondosan megtervezett színhőmérsékletű és elrendezésű lámpatestek emellett kiemelik a mésztufába vájt barlang természetes boltozatát és az osszárium, vagyis a csontkamra építészeti sajátosságait, finom fény-árnyék hatásokat hozva létre a történelmi térben.

A Materdei-domb oldalában húzódó, eredetileg vulkáni kőzet kitermelésére használt barlangrendszer nevét a környező dombokról egykor lecsorgó vízfolyásokról, a kis forrásokról kapta. A hatalmas, mintegy háromezer négyzetméteres üregrendszert a 16. századtól kezdték el temetkezési célokra használni, amikor a spanyol uralom alatt álló Nápoly hagyományos temetői megteltek. A helyzetet a későbbi évszázadok katasztrófái tovább súlyosbították, így a Cimitero delle Fontanelle az 1656-os nagy pestisjárvány, majd az 1836-os kolerajárvány áldozatainak elsődleges tömegsírjává vált.

A becslések szerint a földalatti komplexum mintegy negyvenezer ember földi maradványait őrzi. A járványok áldozatai mellett földrengések és éhínségek halottait, valamint a legszegényebb társadalmi rétegek tagjait temették ide, akik családja nem engedhette meg magának az egyházi temetkezést. A koponyákat és csontokat a 19. század végén egy Gaetano Barbati nevű helyi pap kezdeményezésére önkéntesek rendezték sorba és halmozták fel a barlang falai mentén, kialakítva a ma is látható, szigorú rendbe szervezett csontfolyosókat.

A helyszín történelmi jelentőségét a halottak puszta számán túl a nápolyi társadalomban mélyen gyökerező sajátos vallási gyakorlat adja. A Cimitero delle Fontanelle évszázadok óta a purgatóriumban szenvedő lelkek, a helyi dialektusban anime pezzentelle néven ismert kultuszának központja. A történelmi hagyomány szerint a nápolyiak egy-egy névtelen koponyát fogadtak örökbe, megtisztították, kis dobozokban helyezték el, és imádkoztak a lélek üdvéért, cserébe pedig védelmet vagy égi kegyet kértek a halottól.

Bár az egyház az 1960-as években hivatalosan betiltotta a koponyakultuszt, a helyszín antropológiai jelentősége megkérdőjelezhetetlen maradt. A most lezárult, Nicola Flora és Daniela Buonanno által tudományosan felügyelt projekt ezt a történelmi örökséget teszi ismét biztonságosan hozzáférhetővé. A modern infrastruktúra kiépítése hozzájárul a hátrányos helyzetű Sanità negyed turizmusának fellendítéséhez, miközben tiszteletben tartja a több tízezer névtelen halott nyughelyének eredeti funkcióját és méltóságát.