Világviszonylatban is egyedülálló kőkorszaki horgonyt találtak Norvégiában
A világ eddig ismert legrégebbi kőkorszaki horgonyát tárhatták fel norvég tengeri régészek az ország nyugati partvidékén: a leletet a Stavangeri Tengerészeti Múzeum és a Bergeni Egyetem munkatársai emelték ki a tengerfenékről. Az 5000 és 9000 év közötti kőtömb egy nyílt tengeri szigeten működő egykori zöldkőbánya közeléből került elő.
- Norvégia nyugati partjainál a tengerfenéken azonosítottak egy hornyolt kötelet tartó, több mint 30 kilogrammos kőkorszaki horgonyt.
- A lelet egy 5000 és 9000 évvel ezelőtt használt, tengeri zöldkőbánya hulladékhalmából került elő 20 méteres mélységből.
- A felfedezés bizonyítja, hogy az őskori közösségek speciális tengeri járművekkel és horgonyzási technikával rendelkeztek a nyílt vízi nyersanyag-kitermeléshez.
A víz alatti régészeti kutatások során a szakemberek egy több mint 30 kilogrammos, a felületén faragott horonnyal rendelkező kőtömböt azonosítottak. A leletet tavaly észlelték 20 méteres mélységben, de csak nemrég hozták a felszínre. Arild Skjæveland Vivås, a Stavangeri Tengerészeti Múzeum régésze elmondta, a kő rendkívül kiegyensúlyozott, és egy kötéllel is könnyen mozgatható. Leif Inge Åstveit, a Bergeni Egyetem kutatója megerősítette, a tárgy túl nehéz ahhoz, hogy halászháló nehezéke legyen, így egyértelműen hajóhorgonyról van szó.
A felfedezés helyszíne a Hespriholmen nevű sziget, amely Bømlo partjaitól 5 kilométerre, a nyílt óceánon fekszik. A térséget erős áramlatok jellemzik, a partraszállás csak csendes időben lehetséges. A szigeten 1923-ban fedeztek fel egy kőbányát, ahonnan az őskori emberek zöldkövet termeltek ki. A most kiemelt horgony közvetlenül a tenger alatti hulladékhalomból származik. A jelenleg ismert legkorábbi kőhorgonyok a Földközi-tenger térségéből, a későbbi bronzkorból származnak, így a norvég lelet kora világviszonylatban is kiemelkedő.
Hein Bjerck, a Norvég Műszaki és Tudományegyetem (NTNU) Tudományos Múzeumának professzora rámutatott, a kőkorszaki településeken élők a hajóikat a partra húzták, így a horgonyok használata ritka volt. Hespriholmen zord partjainál azonban a járműveknek tartósan és biztonságosan kellett rögzíteniük magukat a kőtömbök berakodásához. A régészek szerint az őskori hajósok a viharos tengeren nem fatörzsekből vájt csónakokat, hanem az inuitok által is használt, tengerálló bőrcsónakokat vagy nagy teherbírású tutajokat alkalmazhattak a kőbánya megközelítéséhez.
A bányászati tevékenység komoly logisztikai feladatot jelentett. A zöldkő kitermeléséhez hatalmas méretű, a szárazföldről származó zúzóköveket kellett a szigetre szállítani, majd a mázsás nyersanyagblokkokat az instabil tengeri körülmények között a hajókra rakodni. A búvárok a horgony mellett nagy mennyiségben találtak nehéz kőzetből készült őskori szerszámokat is a tengerfenéken.
Ez is érdekelhet
A nyílt tengeri kitermelés kockázatait a zöldkő korabeli társadalmi jelentősége indokolta. A finoman kidolgozott kőbalták munkaeszközként és fontos státuszszimbólumként is funkcionáltak, amelyeket Norvégia déli részének számos lelőhelyén azonosítottak. A Bergeni Egyetem kutatói a NORBIT technológiai vállalat 3D-modelljeinek segítségével jelenleg is számítják a kitermelt kőzetmennyiséget. Egy 1987-es becslés 430 köbméterre tette a volument, az új adatok alapján azonban a szakemberek ennél lényegesen nagyobb mennyiséget valószínűsítenek.
Hespriholmen szigetét a kőkorszak hajnalán vadászat céljából kezdték látogatni, majd a zöldkő felfedezésével a térség legfontosabb nyersanyaglelőhelyévé vált. A bánya több száz generáción át tartó folyamatos használata fejlett tengeri ismereteket igényelt. A megtalált kőhorgony az első fizikai bizonyíték, amely tényszerűen igazolja azt a rögzítési technológiát, amely a történelem előtti nagyüzemi nyersanyag-kitermelést lehetővé tette.
