Megbékélést várnak a német-lengyel kapcsolatokban

A legutóbbi varsói jelzések fényében nem túlzottak a berlini remények. Egyértelműen erre utalt ugyanis a közelmúltban parlamenti beiktatását követő, `székfoglaló` beszédében a lengyel miniszterelnök, s ezt fogalmazta meg napokkal ezelőtt a német fővárosban az új külügyminiszter, Radoslaw Sikorski is. Konkrétan azt, hogy Varsó új fejezetet kíván nyitni a kétoldalú kapcsolatokban, s ehhez a lengyelországi kormányváltás jó lehetőséget teremt.

A német-lengyel kapcsolatok ugyanis az előző, Jaroslaw Kaczynski vezette kormány idején mélypontra jutottak, azokat súlyos nézeteltérések - s ezek kapcsán Varsó részéről durva vádaskodások - terhelték meg. A nemzeti konzervatív Kaczynski - ikertestvérével, az államfő Lech Kaczynskivel együtt - az idei esztendő első félévében a német uniós elnökségi célkitűzések legádázabb ellenzője volt az EU tagállamainak vezetői közül, s Varsó a német kormányt nacionalizmussal és történelemhamisítással vádolta.

Az Európában is szokatlanul élesnek számító, s mindenekelőtt belpolitikai ihletésű lengyel támadások ahhoz vezettek, hogy a felmérések szerint erősödött a háború óta még mindig meglévő bizalmatlanság a két ország lakossága között. Ezért tűnt már önmagában gyökeres fordulatnak a Donald Tusk által beiktatásakor használt hangnem, valamint az az üzenet, hogy az új lengyel kormányfő Brüsszel után második külföldi helyszínként kedden Berlint keresi fel. Ráadásul úgy, hogy előreküldte külügyminiszterét, aki számára a berlini vizit az első külföldi utat jelentette.

Brüsszeli tablókon a lengyel történelem

Természetesen egyik fél sem számít arra, hogy a kétoldalú kapcsolatok terén fennálló problémák egy csapásra megoldódnak, legyen szó akár a tervezett balti-tengeri - Lengyelországot és a balti államokat elkerülő - orosz-német földgázvezetékről, akár a háború után kitelepítettek, illetve elüldözöttek Berlinben felállításra kerülő emlékhelyéről. Varsó régóta neheztel mindkettő kapcsán, s az új lengyel vezetők azt is megüzenték, hogy az ellenzés - legalábbis egyelőre - változatlan. Sikorski külügyminiszter szerint azonban a valóban jószomszédi viszony reményében Lengyelország valamennyi kérdésről tárgyalni - és megállapodni - akar. Mégpedig a nyitottság, valamint a kölcsönös bizalom helyreállítására való törekvés szellemében, mert csakis az ilyen légkör biztosíthatja a problémák jobb megoldását.

S ugyanezt hangsúlyozta hétfői nyilatkozatában Donald Tusk is. A konzervatív Frankfurter Allgemenie Zeitungnak nyilatkozva a miniszterelnök kiemelte, hogy - elődjétől eltérően - a fennálló nézeteltéréseket nem "a történelem lövészárkából" kívánja megközelíteni, hanem nyitottan és konstruktívan. S megoldási javaslatból is akad jócskán. A tervezett földgázvezetékkel kapcsolatban értesülések szerint az, hogy a vezeték egy lengyelországi "leágazással" bővülne ki, míg az emlékhellyel kapcsolatban a hétfői interjúban Tusk tett újabb javaslatot.

Mégpedig azt, hogy az emlékmű Gdanskban, az akkori Danzigban épüljön fel - ahol a második világháború 1939. szeptember 1-én megkezdődött, a Westerplatte-félszigeten lévő lengyel támaszpont ágyúzásával -, s azzal nemcsak a német, hanem valamennyi háborús elüldözöttnek emléket állítanának. A keddi vizit csak a kezdet, de Berlinben - már a megváltozott légkör nyomán - nagy reményeket fűznek a látogatáshoz. Azt mindenképp, hogy kezdetét veszi a párbeszéd és az együttműködés új időszaka.

(Múlt-kor/MTI)