2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
ITT vásárolhatsz termékeinkből

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: július  •  Nap: 05
28 találat
[1]

1044. július 5.

III. Henrik német-római császár hadai Ménfő közelében legyőzik Aba Sámuel király seregét

[2]

1436. július 5.

Befejeződnek a huszita háborúk

Az iglói egyezséggel, amely a német-római császár Zsigmond és Csehország képviselői között jön létre 1436. július 5-én, befejeződnek a huszita háborúk (1419). Zsigmond, akire 1419-ben az a feladat várt, hogy Csehországban visszaállítsa a katolicizmust, megpróbálta a huszitákat erőszakkal térdre kényszeríteni. A keresztes hadjárat, melyet V. Márton pápa hirdetet meg 1420-ban, ehhez éppen kapóra jött. Zsigmondnak az 1420-ban Visegrádnál és egy évvel később Habernnél elszenvedett vereségei vezetnek a csehek függetlenségi nyilatkozatához, Zsigmondot elmozdítják a cseh trónról 1421. július 7-én. A Zizka vezetése alatt aratott győzelmek után észrevehetőbbek lettek a különbségek a huszita táboron belül. A társadalom-forradalmár táboriták, akiknek nagyszámú követőjük volt a szegény nép körében, egy teljes mértékben keresztény társadalmi rend megvalósítását követelték. A kalixtinusok (kelyhesek) egy mérsékeltebb irányzatot képviseltek. Az elnevezés abból a követelésükből származik, hogy két szín alatt áldozhassanak, tehát, hogy áldozásnál a bort a laikusoknak is kiszolgáltassák. Ezenkívül követelik a prédikálás szabadságát és az egyház vagyontalanságát. Zsigmond hasztalanul próbálta a huszitákat fegyveres erővel legyőzni, ezért tárgyalásokat kezdeményezett, melyek az iglói egyezséggel zárultak.

[3]

1486. július 5.

VIII. Ince pápa a Lengyelországot fenyegető török szultán ellen keresztes hadjáratot hirdet Észak-Európában

[4]

1683. július 5.

Az Udvari Haditanács alelnöke Pozsonyban átveszi a Szent Koronát, hogy Thököly és a törökök elől Ausztriába menekítse

[5]

1697. július 5.

I. Lipót, Szavoyai Jenő herceget nevezi ki a magyarországi hadak főparancsnokának

[6]

1792. július 5.

II. Ferenc lesz az új német-római császár

II. Lipót a külpolitikában igyekezett megegyezésre jutni a rivális Poroszországgal és a Török Birodalommal, valamint biztosítani az osztrák területeket. Franciaországgal és a forradalommal szemben először semleges volt, később - a francia királyi család letartóztatása után - megpróbált a pillnitzi nyilatkozattal és a Poroszországgal való szövetséggel nyomást gyakorolni a francia monarchia érdekében. II. Lipót március 1-jén meghalt, s így nem érte meg a franciaellenes háború kitörését. Frankfurt am Maiban fiát, II. Ferencet választják meg német-római császárnak - ezen a trónon ő az utolsó. II. Ferenc, aki már 1789-ben a török elleni háborúban az osztrák hadsereg főparancsnoka volt, trónra lépésekor azonnal vállalja a Franciaország elleni koalíciós háborút. A belpolitikában az új császártól mindenfajta reform távol áll, lehetőleg abszolutista eszközökkel, egyre jobban kiszélesedő bürokráciával, szigorú rendőri megfigyelő-hálózattal és sajtócenzúrával uralkodik. Ami a külpolitikát illette, megegyezésre törekedett Poroszországgal és a Török Birodalommal. Franciaországgal szemben eleinte semleges volt, a királyi család letartóztatása azonban megváltoztatta nézeteit (1791. VIII. 27.).

[7]

1809. július 5.

Napóleon elhurcoltatja VII. Pius pápát Rómából

I. Napóleon császár elfogatja a római Quirinale-palotában VII. Pius pápát és Savonába szállíttatja. Az 1801-ben megkötött konkordátum óta a pápa és Napóleon kapcsolata a franciák itáliai expanziós politikája miatt egyre romlott. 1809-ben a franciák elfoglalják az egész Egyházi Államot, mivel a pápa vonakodott egy sor francia kardinális Napóleon kívánságára kinevezni. A császár azt is a pápa szemére hányja, hogy támogatja az Apuliában, Calabriában, Venetóban és Romagnában a francia megszállás ellen kitört felkeléseket. Május 17-én Napóleon visszavonja III. Pipin és Nagy Károly adományait, melyek az Egyházi Állam birtokát garantálják, és az Egyházi Államot Franciaországhoz csatolja. A pápa kiátkozó bullával válaszol az annexióra (1809. V. 17.), mire "Péter örökségének elrablója" foglyul ejti az egyházfőt. VII. Pius azonban - bár csaknem három évig fogságban tartják - továbbra sem hajlandó Napóleon követeléseinek eleget tenni.

[8]

1811. július 5.

Simon Bolívar megalapítja Venezuela köztársaságát

A juntamozgalomhoz csatlakozó 7 venezuelai tartomány képviselőinek kongresszusa (1810. V. 25.) Caracasban kinyilvánítja Venezuela teljes függetlenségét. A kongresszust Simon Bolívar és Francisco de Miranda hívta össze. Bolívar és Miranda vezető szerepet töltöttek be a dél-amerikai kreolok (az európai bevándorlók leszármazottai) spanyol uralom elleni függetlenségi harcában. A kongresszus tagjai kidolgozzák az alkotmányt, amely december 21-én lép életbe. Az alkotmány a hatalom megosztására törekszik: a törvényhozást, a végrehajtó hatalmat és az igazságszolgáltatást külön szervekre bízza. A választójog lépcsőzetesen épül ki. Spanyolország a függetlenségi nyilatkozatra tengeri blokáddal válaszol, ami Venezuelát elvágja a külkereskedelemtől. Az új állam nem tudja legfontosabb kiviteli cikkeit - kávét és a kakaót - eladni, és le kell mondania a feltétlenül szükséges közellátási cikkek és fontos hadianyagok beszerzéséről is. Az adójövedelem drasztikusan csökken, a kormány fizetési nehézségekkel küzd. A hivatalnokokat és a katonákat csak papírpénzzel tudják fizetni, aminek értéke állandóan csökken. Növekszik az általános elégedetlenség. A katonai helyzet is feszült. Valencia városát, amely átállt a királypártiakhoz, csak nagy nehezen sikerül visszafoglalni; a royalisták megszállva tartják Guayana tartományt és az Orinoco torkolatvidékét, és már Caracast fenyegetik. A színes bőrű alsó rétegek nagy része a királypártiakhoz csatlakozik és a republikánusok ellen harcol.

[9]

1830. július 5.

Franciaország annektálja Algériát

Rövid ostrom után a francia csapatok beveszik Algírt és folytatják előrenyomulásukat a környező területeken. A franciák - a gyarmatosítási célokon túl - azért támadták meg Algériát, hogy az onnan kiinduló tengeri kalózkodásnak véget vessenek. Az expedícióhoz jó alkalmat szolgáltatott az algíri bej, Husszein és az ottani francia konzul között kirobbant vita két algériai kereskedő gazdasági követelései ügyében, akik korábban búzát szállítottak Franciaországnak. Husszein megütötte a francia diplomatát egy légycsapóval, mire X. Károly francia király elrendelte a bevonulást. Algír kikötőváros francia megszállásával, 1830-ban kezdetét veszi Franciaország gyarmati uralmának kiépítése Algériában. A franciák és a felkelő berber törzsek között harcok 1847-ig tartanak. Csak ezután indul meg a francia telepesek bevándorlási hulláma Algériába.

[10]

1833. július 5.

Elhunyt Joseph Nicéphore Nipce, a fényképezés egyik feltalálója

Hatvannyolc éves korában a Chalon-sur-Saőne melletti Grasban elhunyt Joseph Nicéphore Nipce, a fényképezés egyik feltalálója. Nipce, eleinte katonai karrierre vágyott és 1792-ben tiszti rangot is nyert, 1811-ben azonban visszavonult a szolgálattól és kísérletező magántudósként kezdett dolgozni. Azért foglalkozott fotografikus eljárásokkal, hogy egyszerűsítse a litográfia nyomdai célú technikáját. 1822-től egy camera obscura segítségével különböző tárgyak képét fényérzékeny bitumenrétegekre vetítette rá, s a kép rögződött ezen a rétegen. Az első kielégítő eredményű kamerafelvételt 1826-ban készítette Nipce. Nyolc-tíz órás megvilágítási idővel sikerült birtoka udvarát lefényképeznie. Nipce 1829-től kezdve működött együtt Louis Jacques Mandé Daguerre-rel (1839.).

[11]

1848. július 5.

István nádor összehívja az első népképviseleti országgyűlést Pesten

A képviselőház első elnöke ifj. Pázmándy Dénes. Teendőit több alkalommal Almásy Pál, Pálffy János és Palóczy László látta el. A főrendiház elnökévé id. Mailáth György országbírót nevezték ki. A képviselőház tagjainak 72 %-a birtokos vagy értelmiségi nemes, 25 %-a városi elem, 1 %-a iparos vagy kereskedő, 1 %-a paraszt.

[12]

1849. július 5.

Kossuth kormányzóelnök felmenti Görgey tábornokot hadügyminiszteri tisztségéből, ugyanakkor kinevezi a Komáromnál állomásozó honvéd fősereg parancsnokává.

[13]

1860. július 5.

Miniszteri konferencián az uralkodó ígéretet tesz a megerősített birodalmi tanács hatáskörének kiterjesztésére.

Új állami terhek vállalásához a jövőben a birodalmi tanács hozzájárulását fogja kérni.

[14]

1861. július 5.

A képviselőház elejti a felirat Várady Gábor-féle módosítását. (Június 12.)

[15]

1876. július 5.

A kormányzat - mentelmi joga megsértésével - letartóztatja Svetozár Miletić szerb nemzetiségi képviselőt lázítás majd felségsértés vádjával.

[16]

1907. július 5.

Az olasz kamara törvényt fogad el a vasárnapi pihenőnapról

[17]

1912. július 5.

A király szentesíti a véderőről és a honvédségről szóló 1912: XXX. és XXXI. törvénycikket.

[18]

1913. július 5.

Megalakul az Országos Kossuth Párt

Az új párt az Országos Köztársasági Párt célkitűzéseit kívánta folytatni. Elődjüket a király megsértéséről és a királyság intézményének megtámadásáról szóló 1913: XXXIV. törvénycikk alapján szüntették meg.

[19]

1915. július 5.

Heti két hústalan napot vezetnek be Magyarországon

[20]

1915. július 5.

Az olaszok vereséget szenvednek az osztrákoktól Grandiscónál és Görznél

[21]

1920. július 5.

Megállapodást köt Szovjet-Oroszország és Ausztria.

Az osztrák hadifoglyok hazaengedése ellenében Ausztria kiengedi az általa internált magyar népbiztosokat Szovjet-Oroszországba.

[22]

1921. július 5.

Belügyminiszteri rendelet feloszlatja az irredenta egyesületeket.

Ezek a következők: Felvidéki Liga, Délvidéki Liga, Védőligák Szövetsége, Erdélyi Székely-Magyar Szövetség.

[23]

1933. július 5.

Magyarország és Olaszország légiforgalmi egyezményt köt Rómában.

[24]

1935. július 5.

Az Egyesült Államokban biztosítják a szakszervezetek szabad működését

[25]

1936. július 5.

Bemutatják a Szomorú csütörtök, vidám vasárnap című filmet. Rendező: Lakner Artúr.

[26]

1938. július 5.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt tiltakozik a belügyminiszternél az ellen, hogy köztisztviselő nem lehet a párt tagja.

[27]

1943. július 5.

Megindul a kurszki csata.

Július folyamán a Vörös Hadsereg visszafoglalja Orelt és Belgorodot.

[28]

1977. július 5.

Ziaul Hakk katonai puccsal ragadja meg a hatalmat

Katonai puccs után Pakisztánban Ziaul Hakk, vezérkari főnök ragadja magához a hatalmat, mint `legfőbb hadijogi kormányzó`. Zulfikár Ali Hán Bhuttót, aki távolról sem élvezett össznépi támogatást, letartóztatják, és 1979-ben kivégzik. Az 1977. márciusi választások után, amelyeken Bhutto javára manipuláltak, Pakisztánban zavargások törtek ki. Ezt használta ki Ziaul Hakk arra, hogy magához ragadja a hatalmat és az iszlámra épülő államot hozzon létre.

Bezár