Kínzással készítették fel a női űrhajósokat

A Wisconsin egyetem díszdoktorrá avatta őket, a clevelandi International Women's Air and Space Museum kiállítást rendezett számukra, és megjelent róluk Martha Achman Tizenhárom nő igaz története és az űrrepülés álma (The True Story of Thirteen Women and the Dream of Space Flight) című könyve is - írta a Corriere della Sera című olasz napilap.

Jerrie Cobb és az űrkabin

Az 1961-es év elején, amikor kiderült, hogy a szovjetek nőket is felkészítenek űrutazásra, az amerikaiak szintén beindították a First Lady Astronaut Trainees programot. Huszonöt önkéntes nőt vetettek alá ugyanazoknak a fizikai, pszichológiai, és űrszimulációs teszteknek, amelyeken a férfi űrhajósok is keresztülmentek.

Hihetetlenül nehéz próbák voltak, de a NASA orvosai tudni akarták, mennyit bír el az emberi szervezet az akkor még ismeretlen körülmények között. Jeges vizet öntöttek a fülükbe, hogy szédülést idézzenek elő, gumicsövet engedtek a gyomrukba a savtermelés ingadozásának mérésére, teljesen sötét helyiségben dugták víz alá a fejüket az elszigeteltségi érzés tűréshatárának megállapítására. Az eredmény: a nők ugyanolyan jók, néha még jobbak is voltak, mint a férfiak.

Tizenhárman feleltek meg. Mindnyájan 30 év körüliek voltak, többségük a polgári repülés kipróbált pilótája. És akkor közölték velük, hogy a programot törölték. Szakértők szerint a világ még nem volt felkészülve arra, hogy nők menjenek a világűrbe. "Készen álltunk és elszántak voltunk, hogy felrepüljünk és tiltakoztunk" - mondja a ma 75 éves Jerrie Cobb.

A tiltakozókat meghallgatta egy kongresszusi bizottság, John F. Kennedy elnök is fogadta őket. A döntést azonban nem változtatták meg. Lyndon B. Johnson, Kennedy alelnöke, majd utóda a következő magyarázatot adta Cobbnak: "Ha mi űrprogramot nyitunk a nőknek, meg kell tennünk ugyanezt a négereknek, a mexikói-amerikaiaknak, és minden kisebbségnek. Ezt nem tehetjük".

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)