Gyermekkori napló igazolja egy német zsidómentő tokiói tevékenységét

Egy évtizedekig rejtegetett gyermekkori napló és újonnan feltárt japán diplomáciai iratok részletes adatokat szolgáltatnak Willy Rudolf Foerster német gyáros eddig kevéssé ismert zsidómentő tevékenységéről. A The Jerusalem Post hasábjain megjelent tényfeltáró riport levéltári kutatások és a leszármazottak beszámolói alapján rekonstruálja az eseményeket. A dokumentumok bizonyítják, hogy az iparos saját vagyonát és biztonságát kockáztatva foglalkoztatott európai menekülteket a szigetország fővárosában.

A történet középpontjában Renate Quastler több mint százhúsz oldalas, gazdagon illusztrált naplója áll, amelyet a kislány a háborús Tokióban, majd a karuizavai evakuáció idején vezetett. A Stuttgartból származó zsidó édesapa, Ernst Quastler családjával 1939-ben menekült el a nemzetiszocialista Németországból Japánba.

Az utazást Willy Rudolf Foerster tette lehetővé, aki munkát ajánlott a férfinak tokiói gépgyárában, majd később az üzem vezérigazgatójává nevezte ki. A napló a közelmúltban az eBay internetes piactéren bukkant fel, ahol a Quastler család amerikai leszármazottai azonosították és vásárolták meg a páratlan történelmi dokumentumot.

A naplóban megörökített személyes kapcsolatok megerősítik dr. Clemens Jochem történész több évtizedes levéltári kutatásait. A szakember német, japán és amerikai archívumokban feltárt források alapján mutatta be, hogy Foerster szorosan együttműködött a tokiói Zsidó Menekültügyi Bizottsággal.

A gyáros a F. & K. Engineering nevű vállalatánál nem csupán munkát biztosított a nácizmus elől menekülőknek, hanem az alkalmazás tényével a japán tartózkodási engedélyek megszerzését is elősegítette. Egy frissen azonosított japán külügyminisztériumi akta szerint az iparos Joszuke Macuoka külügyminiszterig eljutva érte el, hogy egyik mérnöke, Hugo Stern Bécsben rekedt gyermekei vízumot kapjanak és Japánba utazhassanak.

Foerster embermentő tevékenysége és nyílt nemzetiszocialista-ellenessége hamar felkeltette a Tokióba delegált német állambiztonsági összekötő, a varsói mészárosként ismert Josef Meisinger figyelmét. Meisinger nyomására a japán hatóságok 1943 májusában szovjet kémkedés vádjával letartóztatták az iparost. Foerstert több mint egy évig tartották fogságban és vallatták, miközben arra kényszerítették, hogy vállalatát a tényleges érték töredékéért adja át.

A háború befejezése után a szövetséges amerikai megszálló hatóságok egy téves minősítés alapján náci szimpatizánsnak nyilvánították, elkobozták megmaradt japán vagyonát, majd 1947-ben feleségével és gyermekeivel együtt erőszakkal visszatelepítették Németországba.

Az iparos a háború után kárpótlást próbált igényelni, de az 1963-ban megítélt összeg elenyésző volt a Japánban hátrahagyott vagyonához képest. Foerster 1966-ban hunyt el, rehabilitációja pedig a túlélők, köztük Hugo Stern és Karl Rosenberg egyértelmű tanúvallomásai ellenére is elmaradt. Bár a megmentett személyek és a kutatók benyújtották a szükséges dokumentumokat a jeruzsálemi Jad Vasem intézethez, a Világ Igaza elismerést eddig nem kapta meg.

Az intézet álláspontja szerint a korábban rendelkezésre álló elsődleges források nem voltak elegendőek az aktív életmentés és a személyes kockázatvállalás teljes körű bizonyításához, ám az újonnan feltárt japán diplomáciai iratok és a napló megnyithatják az utat az ügy felülvizsgálata előtt.

A zsidó menekültek távol-keleti útvonala a holokauszt történetének egyik speciális fejezete. Az 1930-as évek végén a nemzetiszocialista Németországból és a megszállt európai területekről érkező zsidók számára a Távol-Kelet, különösen az ekkor nemzetközi ellenőrzés alatt álló Sanghaj jelentette az egyik utolsó menedéket.

A Japán Birodalom, bár 1940-ben a háromhatalmi egyezmény révén a náci Németország hivatalos katonai szövetségesévé vált, a háború első szakaszában viszonylagos pragmatizmussal kezelte a zsidó menekültek kérdését. A japán hatóságok nem hajtottak végre szisztematikus megsemmisítést az általuk ellenőrzött területeken, de a menekültek mozgását és életkörülményeit a német nyomásgyakorlás hatására szigorúan korlátozták.

A korabeli Tokióban működő európai közösség egy rendkívül összetett és megfigyelt diplomáciai térben létezett. A német követség és a Gestapo helyi képviselői folyamatosan igyekeztek a japán belbiztonsági szerveken keresztül érvényesíteni a birodalmi érdekeket. Ebben a politikai klímában a zsidó menekültek foglalkoztatása és beutazásuk segítése, amelyet Willy Rudolf Foerster és a tokiói Zsidó Menekültügyi Bizottság tagjai végeztek, közvetlen politikai és egzisztenciális kockázatot jelentett.

A most feltárt dokumentumok és személyes feljegyzések fontos adalékul szolgálnak a tengelyhatalmak közötti diplomáciai dinamika, valamint az egyéni ellenállás távol-keleti történetének megismeréséhez.