Nyilvánosak az SS ukrajnai kegyetlenkedéseinek periratai

Nyilvánosságra hozták a második világháború alatt az ukrán területeken bevetett SS-Totenkopf (Halálfejes) hadosztály katonáinak bűntetteit rögzítő egykori vizsgálati aktákat. A titkosítás alól feloldott periratokról és vallomásokról az orosz TASZSZ állami hírügynökség számolt be a krasznodari Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) archívumának tájékoztatása alapján. A dokumentumok egy fiatal német altiszt bírósági ügyén keresztül mutatják be a civil lakosság elleni szisztematikus pusztítást és a felperzselt föld taktikáját.

A felszínre került dokumentumcsomag a Harmadik Birodalom 3. SS páncélgránátos-hadosztályának, a hírhedt Halálfejes hadosztálynak a tevékenységét dokumentálja az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság területén. Az iratok között szerepelnek a letartóztatási parancsok, a kihallgatási jegyzőkönyvek, a hadifoglyok vallomásai, valamint a harkovi régió kolhozainak és vállalatainak okozott károkat összesítő jelentések.

A levéltári anyag különösen részletesen foglalkozik Heinz Fritz Insel altiszt vádiratával és ítéletével, aki 1941 májusában, mindössze 18 évesen lépett be önként a fegyveres SS kötelékébe. Az akták szerint a katona tüzérségi alakulatával 1944 júniusáig vett részt a megszállt szovjet területeken folytatott műveletekben. A vallomások alapján ezalatt személyesen is közreműködött a civil lakosság elleni kegyetlenkedésekben, a tömeges kivégzésekben és a kényszermunkára hurcolásban.

Az egykori altisztet 1945. május 8-án ejtették fogságba Ausztria területén. A vádak fókuszában az az 1942. augusztusi eseménysorozat állt, amelynek során a német parancsnokság elrendelte egy úgynevezett halálzóna létrehozását a szovjet hátországban. Insel a parancs értelmében részt vett egy Kremencsug városától 50 kilométerre fekvő település teljes megsemmisítésében.

A periratok szerint a vádlott a bírósági tárgyaláson elismerte bűnösségét, és részletes vallomást tett a pusztítás körülményeiről. A szovjet belügyminisztérium krasznodari katonai törvényszéke 1949. november 30-án 25 év börtönbüntetésre ítélte a háborús bűnöst. A Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának Katonai Kollégiuma azonban 1950 márciusában az ítéletet megváltoztatta, és a hátralévő büntetés letöltése helyett az elítéltet kiutasították a Szovjetunió területéről.

A Totenkopf hadosztályt 1939 ősze folyamán hozták létre a dachaui koncentrációs tábor kiképzőközpontjában, kezdetben gépesített lövészhadosztályként. Az alakulat gerincét a koncentrációs táborokat őrző alakulatok tagjai adták, így a halálfejes jelkép kezdettől fogva a könyörtelen brutalitással és a náci ideológia iránti fanatikus elkötelezettséggel forrt össze.

A keleti fronton a hadosztályt a Miusz folyó menti harcok után, 1943 februárjában a Harkov környéki Valki térségébe vezényelték. A katonák itt kapták meg azt a parancsot, amely a Dnyeper bal partján fekvő ukrán területek sivataggá változtatását írta elő a visszavonulás során. A német csapatok több száz falut égettek fel Poltava és Kremencsug térségében, a kutakat pedig vegyi anyagokkal mérgezték meg, hogy megnehezítsék a Vörös Hadsereg előrenyomulását. A lakosságot erőszakkal a folyó jobb partjára evakuálták, az ellenállókat pedig a helyszínen agyonlőtték.

Hellmuth Becker, aki 1944 júniusától a kapitulációig vezette a hadosztályt, egy fogságban tett vallomásában úgy nyilatkozott, hogy a harcokon kívül meggyilkolt szovjet civilek száma megbecsülhetetlen. A Halálfejes hadosztály az 1944 nyarán megindított szovjet Bagratyion hadművelet során súlyos veszteségeket szenvedett, ami folyamatos hátrálásra kényszerítette az alakulatot.

A háború utolsó hónapjaiban a fegyveres SS ezen egységét Magyarországra vezényelték a szovjet gyűrűbe zárt csapatok felmentésére. A Wiking hadosztállyal közösen vettek részt a Budapest felmentésére indított, végül kudarccal végződő Konrád hadműveletekben a bekerített 9. SS-hegyihadtest kimenekítése érdekében. A magyarországi és ausztriai utóvédharcokat követően az alakulat megmaradt, mintegy 1000 fős állománya az amerikai csapatok előtt tette le a fegyvert 1945 tavaszán.

A szövetséges hatalmak közötti megállapodások értelmében a nyugati fogságba esett háborús bűnösök kiadatása kötelező érvényű volt a szovjetek felé. Az amerikai hadvezetés a szovjet parancsnokság követelésének eleget téve átadta az SS-katonákat, mivel a hadosztály tagjai bizonyítottan részt vettek a koncentrációs táborok őrzésében és a keleti fronton végrehajtott tömeges büntetőakciókban.

Az újonnan feloldott krasznodari iratok rávilágítanak a háború utáni szovjet igazságszolgáltatás működésének ellentmondásaira. Míg a katonai törvényszékek kezdetben szigorú, több évtizedes büntetéseket szabtak ki a civil lakosság elleni bűncselekményeket beismerő SS-tagokra, a politikai és diplomáciai érdekek változásával sok elítélt a vártnál jóval hamarabb visszanyerte a szabadságát.

A német hadifoglyok 1950-es évekbeli hazaszállítása során a legsúlyosabb bűncselekményeket elkövető alakulatok tagjai is visszatérhettek hazájukba, ami éles váltást jelentett a korábbi megtorló politikához képest.