Középkori szellőzőrendszer segített megóvni egy híres firenzei bazilika tetőzetét
A firenzei Santa Croce bazilika fatetőzetének átfogó vizsgálata egy különleges, középkori szellőzőrendszert tárt fel. A megoldást úgy alakították ki, hogy vízbeszivárgás esetén elősegítse a fa kiszáradását, ezzel hozzájárulva a hatalmas tetőszerkezet hosszú távú fennmaradásához.
- A Santa Croce bazilika tetőszerkezetében olyan középkori szellőzőrendszert dokumentáltak, amely segítette a fa kiszáradását vízbeszivárgás esetén.
- A kutatók mintegy 530 köbméternyi faanyagot vizsgáltak meg, és feltárták a felhasznált fafajták származási helyét is.
- A faanyagok és a szerkezeti elemek állapotának felmérése a több évszázados építési, karbantartási és helyreállítási folyamatokról is információt adott.
A középkori építők már évszázadokkal ezelőtt gondoskodtak arról, hogy a tetőszerkezetbe jutó nedvesség ne okozzon tartós károkat. Erre utal a firenzei Santa Croce bazilikában feltárt megoldás is: a fa tetőszerkezetet olyan természetes szellőzéssel alakították ki, amely vízbeszivárgás esetén elősegítette a fa kiszáradását.
A ferences közösség számára 1295 és 1385 között épült bazilika Olaszország egyik legnagyobb ferences temploma. Hatalmas tetőzetének központi részét 31 fa tartószerkezet hordozza, amelyek mintegy 20 méteres fesztávot hidalnak át. A szerkezetet az Olasz Nemzeti Kutatási Tanács Bioökonómiai Intézetének és az Opera di Santa Croce szakemberei vizsgálták meg részletesen. Ez volt a tetőzet első teljes körű diagnosztikai felmérése.
A kutatók több száz faelemet elemeztek, és mintegy 530 köbméterre becsülték a tetőkben található faanyag mennyiségét. Korszerű vizsgálati eszközökkel a nehezen hozzáférhető részek állapotát is ellenőrizték, különös tekintettel a nedvességre, valamint a rovarok és gombák okozta károsodásokra. A felmérés a korábbi javítások és átalakítások nyomait is feltárta.
Ez is érdekelhet
A faanyag eredetét szintén sikerült részben rekonstruálni. A nagyobb tartóelemekhez használt jegenyefenyő az Arno felső vízgyűjtő területének erdeiből, Casentino és Mugello vidékéről származott. A kisebb elemekhez többek között Firenze környékén kitermelt gesztenyefát használtak. Mindez a középkori építkezés és a toszkániai faellátás szoros kapcsolatára utal.
A vizsgálat legfontosabb eredménye azonban a szellőzőrendszer dokumentálása. A megoldás a kutatók szerint azt mutatja, hogy a középkori mesterek jól ismerték az építőfák tulajdonságait, és a nedvesség elleni védelemre is gondoltak. Ez a tudás hozzájárulhatott ahhoz, hogy a bazilika összetett tetőszerkezete évszázadokon át fennmaradjon.
