Vasút, bevándorlás és háborús haszon formálta Steinbeck Kaliforniáját

Hét epizódból álló új televíziós minisorozat dolgozza fel John Steinbeck 1952-ben megjelent, Édentől keletre című családregényét, ami alkalmat ad arra, hogy bemutassuk a mű hátterét adó, 19. század végi és 20. század eleji Kalifornia valós társadalmi és gazdasági átalakulását. A Netflix bemutatója kapcsán bemutatjuk, miként építette bele az író saját felmenőinek emlékezetét és a bibliai Káin-történetet a Salinas-völgy modernizációjának krónikájába és hogyan formálta a szereplők mozgásterét a modern kor hajnala.

A Garth Davis és Laure de Clermont-Tonnerre által rendezett széria alkotója, Zoe Kazan különleges filmtörténeti örökséggel nyúlt az alapanyaghoz, hiszen nagyapja, Elia Kazan rendezte a regényből készült 1955-ös mozifilmet. Míg a Paul Osborn forgatókönyvéből forgatott klasszikus film a cselekmény utolsó szakaszára és a Cal Traskot alakító James Dean magányos lázadására szűkítette a fókuszt (háttérben a rendező 1952-es, az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló képviselőházi bizottság előtt tett, nagy vihart kavart vallomásával), addig az új produkció két nemzedék történetét bontja ki.

Az ABC csatorna 1981-es, Jane Seymour főszereplésével készült minisorozata után ez a második televíziós feldolgozás; a Cathy Ames-t alakító Florence Pugh vezető producerként is felügyelte a forgatást, Adam Traskot pedig Christopher Abbott formálja meg. Az alkotók a mai, iparosodott kaliforniai táj helyett Új-Zélandon, korhű viktoriánus épületek között és felépített díszletházakban forgattak, ám a drámai szerkezet feszessége érdekében a regény egyik alappillérét, a Hamilton család különálló történeteit jelentősen lerövidítették.

Pedig a Viking Press által eredetileg 1952 szeptemberében kiadott, 1958-ban Szinnai Tivadar fordításában magyarul is ismertté vált regény éppen a két család sorsának szembeállításából nyeri társadalomtörténeti mélységét. A keleti partról Kaliforniába települő, az amerikai polgárháború örökségét hordozó Trask család fiktív, szemben a szomszédos Hamiltonokkal, akiket az 1902-ben Salinasban született Steinbeck a saját anyai felmenőiről mintázott.

Samuel Hamilton (a sorozatban Ciarán Hinds) az író anyai nagyapjának irodalmi alakja, Olive Hamilton pedig Steinbeck valódi édesanyja. A szerző 1948-ban, második házasságának felbomlása és közeli barátja, Ed Ricketts tengerbiológus halála után tért vissza szülőföldjére, hogy a helyi sajtó régi számait tanulmányozva felidézze gyerekkora világát. Az 1951-ben papírra vetett kézirat munkanapjait a szerkesztőjének, Pascal Covicinak írt levelek dokumentálták; Steinbeck ebben a művében a korábbi regényeiből ismert társadalmi kiszolgáltatottság ábrázolását az egyéni erkölcsi felelősség vizsgálatával kapcsolta össze.

A történetnek otthont adó Salinas-völgy korántsem volt érintetlen terület, amikor a regénybeli telepesek megérkeztek a keleti Gabilan- és a nyugati Santa Lucia-hegység által határolt vidékre. A szalinán őslakosok földjén a spanyolok már 1797-ben megalapították a mezőgazdaságot és állattartást meghonosító San Miguel missziót, amelyet a mexikói korszakban, 1834-ben szekularizáltak. A térség az 1848. február 2-án aláírt Guadalupe Hidalgo-i békével került az Egyesült Államok fennhatósága alá, majd Kalifornia 1850-ben tagállammá vált.

Bár a békeszerződés garantálta a korábbi mexikói lakosság tulajdonjogát, az 1851-es amerikai földtörvény kötelezte a birtokosokat jogaik szövetségi igazolására, ami alapjaiban rendezte át a földpiacot. A valódi gazdasági fordulatot az hozta el, amikor a Southern Pacific vasútvonal 1872 novemberében elérte Salinast, az 1890-es évek végén megjelenő gőzhajtású szivattyúk és mélyfúrású kutak, valamint az 1899-ben megnyitott Spreckels cukorgyár pedig lehetővé tették az áttérést az intenzív, öntözéses és távolsági piacokra termelő mezőgazdaságra.

Ennek az agrárgazdasági modernizációnak a hátterében súlyos jogi és etnikai egyenlőtlenségek húzódtak meg, amelyek a regény mellékszereplőinek sorsát is meghatározták. Salinas környékén a földek értékét jelentősen növelte a kínai munkások mocsárlecsapoló és földrendező munkája; Monterey megye kínai népessége 1870 és 1890 között 230 főről 1667 főre emelkedett, a város második kínai negyede pedig 1893-ban épült ki a Soledad Street mentén.

A szövetségi törvényhozás azonban már az 1875-ös Page Act révén akadályozta a kínai nők beutazását, az 1882. május 6-án elfogadott (és egészen 1943-ig hatályban tartott) Chinese Exclusion Act pedig megtiltotta a kínai munkások bevándorlását és kizárta honosításukat, amit az 1913-as kaliforniai földtörvény a földszerzés és a három évnél hosszabb haszonbérlet korlátozásával súlyosbított.

Ebben a közegben nyeri el valódi súlyát a Trask család kínai amerikai alkalmazottja, Lee (Hoon Lee), aki a külvilág rasszista elvárásaihoz alkalmazkodva tört angolsággal beszél, a családon belül azonban a fiúk tényleges felnevelőjeként és a mű legfontosabb erkölcsi gondolkodójaként lép fel.

Hasonlóan összetett társadalomtörténeti keretbe illeszkedik a családját elhagyó, majd Salinasi bordélyház-tulajdonossá váló Cathy Ames alakja, akit a regény a veleszületett romlottság megtestesítőjeként ír le, míg az új sorozat az emberi indítékait kutatja. Bár a bordélyház vezetése a cselekményben vagyont és hatalmat biztosít számára a kiszolgáltatott alkalmazottak felett, a korabeli Kalifornia jogrendszere a valóságban ennél tágabb mozgásteret adott a nőknek.

Az állam már az 1849-es alkotmányában elismerte a házas nők külön tulajdonát, az 1879-es alkotmány pedig rögzítette üzleti és foglalkozási jogaikat. A modernizálódó mezőgazdasági vidék értékrendjének ellentmondásait ugyanakkor pontosan jelzi, hogy amikor a kaliforniai választók 1911. október 10-én, mindössze 3587 szavazatnyi többséggel jóváhagyták a nők választójogát, Monterey megye lakosságának többsége a javaslat ellen szavazott.

A családi és társadalmi feszültségek végül az első világháború éveiben és a Káin-Ábel történet újraélésében csúcsosodnak ki. A Teremtés könyvének 4. fejezetére épülő cselekményben az apai szeretetért versengő Cal Trask (Joseph Zada) a háborús agrárkonjunktúrát kihasználva próbál vagyont szerezni apja számára: üzleti lépése valós gazdasági folyamatot tükröz, hiszen az Egyesült Államokban a bab vetésterülete 1914 és 1918 között megduplázódott.

Az Egyesült Államok 1917. április 6-i hadba lépése után a salinasi hátországot is elérte a német származású lakosok elleni gyanakvás, valamint a fronton elesett helyi fiatalok (köztük a városi emlékművön is szereplő, valós Martin Hopps) gyásza, miközben Adam Trask elutasítja fia háborús haszonból származó ajándékát.

A regény zárásában a feloldozást a „timshel” szó hozza el, amelyet Steinbeck (Louis Ginzberg rabbinikus tudós közvetett hatására) a bűn feletti szabad választás ígéreteként tett meg műve vezérgondolatává; bár a modern nyelvészeti elemzések szerint a héber „timshol” igealak jelentése ennél jóval tágabb, az írói értelmezés pontosan foglalja össze a kaliforniai telepesek és utódaik nemzedéki felelősségét.