Cseh kommandósok végeztek a holokauszt kitervelőjével

Angliában kiképzett cseh kommandósok hatvanöt évvel ezelőtt, 1942. május 31-én végeztek Prágában Reinhard Heydrichhel, a német biztonsági szolgálat volt helyettes vezetőjével.

Emigráns kommandósok akciója

Hitler már 1938 márciusában olyan követelésekre buzdította a csehszlovákiai szudétanémet kisebbséget, amelyek teljesítése autonómiát adott volna neki. Amikor azonban Benes csehszlovák elnök brit-francia nyomásra tárgyalásokat kezdett a szudétanémetekkel, ez utóbbiak vezére, Konrad Henlein elvetette a csehszlovák államfő teljes autonómiára vonatkozó ajánlatát, és megszakította a kapcsolatokat a prágai kormánnyal. Hitler 1938. október 1-jén megkezdte a Szudéta-vidék megszállását, miután Münchenben ehhez megkapta a brit-francia hozzájárulást is.

A német csapatok 1939. március 15-én bevonultak Prágába, majd megszállták Cseh- és Morvaországot, ahol "protektorátus" létesült. Hitler 1939. augusztus 31-én elrendelte a Lengyelország elleni támadást, ami néhány nap múlva Berlinnek szóló brit-francia hadüzenetet váltott ki. Október 6-án a németek megnyitották az auschwitzi koncentrációs tábort, 1941. július 6-án vette kezdetét az "Endlösung", amikor a nácik megkezdték a zsidók módszeres irtását.

Londonban 1940 júliusában emigráns csehszlovák polgári kormány alakult, amely Eduard Benest nyilvánította államelnöknek. Ez a kormány nem folytatott szovjetellenes politikát, így 1941 őszén Moszkva is elismerte. A cseh kommunisták otthonról igyekeztek kiszélesíteni a Hitler-ellenes erők szövetségét nemcsak az országon belül, hanem a nyugati emigrációban is. Úgy ismerték el a londoni emigrációs kormányt, mint amely általában külföldön képviseli az országot; minden támogatást megadtak neki, jóllehet lényeges politikai kérdésekben ellentétes nézeteket vallottak.

A német haderő 1940 nyarán aratott diadalai és a kontinentális Európa jelentős részének német megszállása Londont válaszlépésekre ösztönözte. Az ellenállás "élesztgetésére" 1940 júliusában hívták életre a SOE-t (Special Operation Executive), egyebek között az emigráns haderők kiképzésére, valamint különleges akciók, rajtaütések, csábítások-szöktetések lebonyolítására. A SOE-nek Moszkvában is volt képviselete.

A német elhárítás 1941-1944 között Hollandiában az "England-Spiel" keretében rádiólehallgatással követte a SOE-akciókat, amelyeket a német biztonsági szolgálat Franciaországban és Hollandiában hatásosan ellensúlyozni tudott. Sajátos módon a SOE viszonya más hazai állami szervekkel és a brit hadsereggel nem volt mindig harmonikus, ami nagyban hozzájárult 1946-os feloszlatásához. A brit kormány ettől eltekintve kezdettől fogva arra törekedett, hogy erősítse befolyását a csehszlovákiai ellenállási mozgalomban, ezért is ejtőernyős csoportokat dobott át a "protektorátusba" részint felderítési feladatokkal, részint diverziós akciók előkészítésére és végrehajtására. Egy ilyen csoport hajtotta végre az 1942 májusi merényletet Heydrich ellen.

Teljes településeket mészároltak le

A német birodalomban a zömmel katonai szolgálatot teljesítő Waffen-SS mellett sajátos szerepe volt a Biztonsági Szolgálatnak (SD, Sicherheitsdienst), részben egyes országok megszállásának előkészítésében, majd a katonai megszállás után az ellenállók felkutatásában és leküzdésében. Az SD pártszervként jött létre, az SS részeként; valójában hírszerzéssel foglalkozott, de aztán biztonsági szolgálattá alakult át: Reinhard Heydrichhel az élén eleinte Németország, majd az egész Európa legfélelmetesebb szervezetévé vált. Összefonódott a Gestapóval (Geheime Staatpolizei, Titkos Államrendőrség), amelynek felállítására Göring porosz miniszterelnök még 1933 tavaszán adott utasítást.

Az SD vezetői 1940-től `kénytelenek voltak` a zsidók összeírásával, túszul szedésével, internálásokkal foglalkozni, majd és főképp azon gondolkozni, hogy milyen sorsot szánjanak a megszállás alá került hatalmas területeken német fennhatóság alá került több millió zsidóval. A deportálás egyre nehezebb lett, egy időben felvetődött zsidó állam berendezése Madagaszkár szigetén, ahol német tengeri és légitámaszpontot terveztek létesíteni.

Heydrich temetése

A Szovjetunió megtámadása után bonyolította a kérdést a szovjet területen élő néhány milliós zsidó lakosság is, úgyhogy Himmler helyettese, Reinhard Heydrich 1941. július 31-én megkapta a felhatalmazást: a zsidókérdés "végleges megoldása" céljából tegye meg a szükséges intézkedéseket. Az 1942. január 20-án megtartott "Wannsee-konferencián" (Heydrich hivatala Berlinben, a Wannsee-utcában volt) a német miniszterek és a biztonsági szervek képviselői úgy döntöttek, hogy - még a nagy német hódítások reményében - a számításba jövő 11 millió zsidót Keleten kell megfelelő munkára befogni, elsősorban útépítésre felhasználni, számolva nagy részük "természetes pusztulásával". A megfontolások azonban "gyorsabb megoldás" felé mozdultak el, 1942 tavaszára a nagy megsemmisítő táborok és gázkamrák biztosítása lett a "zsidókérdés megoldásának" útja.

A merénylők - a csehszlovák hadsereg két volt tiszthelyettese - 1939 óta harcoltak illegalitásban. Letartóztatták őket, de meg tudtak szökni. Önként jelentkeztek a különleges akciókat legbonyolító brit szervnél, amely kémiskolákban képezte ki a németek ellen toborzott ügynököket. Több sikertelen kísérlet után Jan Kubis és Josef Gabcik 1941-42 fordulóján ejtőernyővel ugrott le csehszlovák földre, ám vállalkozásukat komoly melléfogások kísérték: Plzen helyett Prága közelében ugrottak ki a gépből; Gabcik a földet éréskor megsérült, és ugrásukat észre is vették.

Az utolsó pillanatban majdnem maga a merénylet is meghiúsult: Gabcik elfelejtette kibiztosítani a fegyverét, és Heydrich rá tudott lőni. Kubis azonban egy bombát hajított oda, s ez Heydrichet súlyosan megsebesítette. Ezt követően a merénylőknek sikerült elmenekülniük, Heydrich pedig június 4-én belehalt sérüléseibe. Hitler közvetlen utasításában előbb tízezer ember kivégzését követelte, majd a birodalom általános felkelésétől tartva "csupán" Lidice lakóinak kiírtásával statuáltak példát.

Június 9-én tíz teherautóval érkező SS-különítmények körülvették a Kladnótól keletre lévő bányatelepülést, a német helytartó elleni merénylet megtorlásaként földig lerombolták, lakosságát részben megölték, részben elhurcolták. Lidicét aztán 1946-ban újjáépítették, nemzeti emlékművet állítottak (itt lett a világ-békemozgalom "Rózsakertje"). A szolidaritás jegyében Ausztráliában, az Egyesült Államokban és másutt számos község vette fel a Lidice nevet.

Pontosan két évvel a lidicei eset után, a franciaországi Oradour-sur-Glane-ban ismételte meg az SS a csehországi vérontást. Négy nappal a szövetséges erők sikeres franciaországi partraszállása után, 1944. június 10-én ellenállók után kutatva a németek a falu teljes lakosságát, mintegy ezer férfit, nőt és gyermeket mészároltak le.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)