Kokaszívás, szex és koponyalékelés a Szépművészetiben

A verőfényes napsütéstől jól elzárva, zsilipkapukkal védett kiállítótérben került sor az inka kincsek kicsomagolására vasárnap délelőtt a Szépművészeti Múzeumban.

Élővé varázsolt régészeti kultúra

A múzeum az összesen több mint háromszáz kiállítási tárgyat, így aranyból, ezüstből készült ötvösmunkákat, kerámiákat, textileket felvonultató különleges tárlatra a dél-amerikai ország mellett spanyol és német gyűjteményekből is kölcsönzött műtárgyakat.

Nézze meg galériánkat a kicsomagolásról és az épülő kiállításról!

Vasárnap délelőtt zártkörű bemutatón, a még épülő kiállításon belül három értékes inka kincset csomagoltak ki a sajtó képviselői előtt. A ládákat Baán László, a múzeum igazgatója és Lantos Adriána, a tárlat egyik kurátora részvételével nyitották fel, ahonnan elsőként egy inka kiput emeltek ki, amely adminisztratív vagy információs célokat szolgálhatott, ám a teveféle gyapjából font fonalak csomóit a mai napig nem sikerült megnyugtatóan kikódolni.

Ezután egy vicsorgó jaguárral díszített arany serleg került elő, amely az i.sz. 800-1350 között virágzó Lambayeque-kultúra nevéhez köthető. Harmadikként egy arany, réz és türkiz felhasználásával készített, keverék-lényeket ábrázoló melldíszt mutattak be, amelyet a moche-kultúra készített.

Baán László szerint az 1000 négyzetméteren látható legszéleskörűbb időszaki kiállítás legfontosabb eleme annak hangulata lesz, hiszen a megszokott régészeti ismertetések helyett a dél-amerikai Római Birodalom és elődei mindennapjait szeretnék életre kelteni. A múzeum nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy korszak széleskörű bemutatása mellett a modern kiállítás-rendezési technikákat felhasználva "élménygazdaggá" tegyék a tárlatot. A kiállított kincsekezt ezért a műtárgyak különleges installációi, kisfilm, továbbá hangzóanyagok teszik gazdagabbá.

A nagyszabású múzeumi bemutatóval egy rejtélyekkel teli, ismeretlen világba szeretnék kalauzolni a látogatókat. A kiállításba integrált "tapintható tárlat" és a több érzékszervre ható installációs technikák pedig a fogyatékkal élők számára is befogadhatóvá teszik a kiállítást.

A múzeum igazgatója a Múlt-kornak adott rövid interjúban elmondta, hogy számára leginkább a kultikus szörnyeket és isteneket ábrázoló kerámiák érdekesek, hiszen azok igazán közel hozzák a kontinens egykori lakóinak gondolkodásmódját. Nem érdektelenek persze a 3000 évnyi történelmet átfogó tárlaton bemutatott kincsek és más tárgyak sem. Az igazgató mesélt az inka bemutató ötletéről is: szerinte ugyanis fontos volt, hogy Van Gogh festményei után valami egész mást lássanak a múzeumba érkezők. Éppen ezért a korábbi kopt kiállítás tapasztalatait is felhasználva az akkori perui nagykövet segítségével kezdték el szervezni a bemutatót.

Lantos Adriána szerint igen fontos, hogy a látogatók kronológiai sorrendben nézhetik meg a kiállított tárgyakat, amelyek az élet minden, szakralitástól szexualitásig terjedő aspektusát bemutatják. Láthatunk vicsorgó ragadozókat, kokaszívó rókát, szent áldozati hegyeket ábrázoló edényeket, idős uralkodófejet és koponyalékelő obszidián kést is. Végül, de nem utolsósorban a háttérben egy rövid filmet is megtekinthetünk az inka birodalom nagyságáról.

Kulturális olvasztótégely volt

A 16. században, amikor a spanyol hódítók leigázták az inkákat, egy politikailag magas szinten szervezett, központosított birodalom és a hozzá tartozó civilizáció tűnt el a történelem színpadáról. A leigázott, csaknem 1 millió négyzetkilométer nagyságú Inka Birodalom a hódítók érkezése előtt egy hosszú kulturális fejlődési folyamatot betetőző virágkorát élte. Az inkák kiterjesztették a hatalmukat a területen élő népekre, magukat pedig mint a `civilizáció megteremtőit` tüntették fel. Hitük szerint velük vette kezdetét a világ és a rend, előttük pedig az emberek egy alacsonyabb fejlettségi szinten éltek.

Nyíltan vállalt szexualitás: galériánk a készülő kiállításról Szex az ősi Peruban

Ha Machu Picchura, az inkák elfeledett városának tájba illeszkedő harmóniájára, vagy fővárosukra, Cuzcóra és magas szintű építészeti megoldásaira, az egész birodalmat behálózó útrendszerükre vagy a rétegzett, számos különleges foglalkozási csoportot magában foglaló társadalmukra, gazdag hit- és hiedelemvilágukra gondolunk, akkor valóban láthatjuk, hogy magas fejlettségi szintet elért civilizációt hoztak létre.

Az inkák azonban - egyfajta civilizációs "üstökösként" - nem egy kulturálisan alacsony szintű közegből törtek elő, hanem inkább az őket megelőző, fejlett kultúrák "olvasztótégelyei" voltak. Egybegyűjtötték és szintetizálták a meghódított civilizációk eredményeit, ezeket integrálták és ezáltal alapozták meg magát a birodalmat is.

A Szépművészeti Múzeum kiállítása a különböző anyag- és tárgytípusokat összegyűjtve, a rajtuk látható hétköznapi és vallási témájú ábrázolásokat a középpontba állítva mutatja be az ősi Peru mintegy háromezer éves kulturális fejlődését, az egymással érintkező és egymást követő kultúrák művészetének tartalmát és megjelenési formáit.

A kiállítás látogatható: 2007. május 18. - 2007. szeptember 9.

---

A nagyszabású kiállításoknál megszokott módon a belépőket az érdeklődők elővételben is megvásárolhatják, egyrészt interneten a www.jegymester.hu és a www.inkak.hu oldalakon, másrészt a múzeumban és mintegy 50 városban, az ismert jegyirodákban.

Perui történelem időrendi sorrendben

Mit is láthatunk a múzeumban? A kiállítás öt részben, időrendi sorrendben mutatja be az ősi Peru történelmét.

Az első állomás a korai horizont (i.e. 1200-0). Ezt az időszakot részben a Chavín- ill. Cupisnique-kultúra kerámiái és kőedényei mutatják be, amelyek betekintést nyújtanak az Andok vallásainak alapelveibe, hiszen azok közül számos fennmaradt az inkák koráig. A természetfölötti lények, melyek kajmán, kígyó, jaguár, sas vagy éppen sólyom attribútumait öltik magukra, jelentős szerepet játszanak a vallási kultuszok létrehozásában.

A második szakaszban, a korai átmeneti periódust (i.sz. 0-650) bemutató részben a területenként hangsúlyos különbségekkel rendelkező kultúrák sokszínű képe jelenik meg. Az itt élők az elődeiknél jelentősen kifinomultabb jelképrendszert és technikai eszköztárat hoztak létre. Kiemelkedő textil-, kerámia, és ötvösmunkákat hagytak az utókorra és maradandót alkottak építészetükben is, elég csak a rejtélyes Nazca-vonalakra, vagy a tiahuanacói monumentális kőszobrokra gondolnunk.

A harmadik rész a középső horizontot (i. sz. 650-1000) és benne Huari-kultúrát mutatja be. A Huari Birodalom meghódította a kisebb államokat és egységes politikai és közigazgatási rendszert hozott létre, de számos helyi változata létezett. A huarik (vagy warik) számos vallási és ideológiai elemet örökítettek át a megelőző kultúrákból.

A negyedik rész (i. sz. 1000-1450) a késői átmeneti periódusban a különböző kultúrák közös alapokon nyugvó kölcsönhatásról tanúskodik. A kulturális kapcsolatok különböző vallási jelenségek és kultuszok együttélését eredményezték. E korszak egyik legjelentősebb kultúrája a Chimú, amelyet gazdagon díszített aranytárgyai, halotti maszkjai és fekete kerámiái jellemeznek.

Az ötödik rész a kései horizont (i. sz. 1450-1534) időszakát mutatja be, ahol a sokféleségből az inkák egy szilárd rendszert hoztak létre, amely nem csupán táplálkozott az andoki hagyományokból, hanem egyúttal összegezte is őket. A kiállítás ezen része megmutatja, hogy melyek azok az elemek, amelyek továbbélnek az inkák művészetében, és melyek azok, amelyeket újításként ők maguk alakítottak ki. Ezeket az egyszerűség, a szimmetria és az ezen alapuló geometrikus forma jellemzi.