Gepida harcosok szolgálták az avarokat

Tudja Ön, hogy kik voltak és mikor éltek a szarmaták, a gepidák és az avarok? Ha nem, akkor rövid öszeállításunkból minden titokra fény derül!

A régészek által a legnagyobb területű magyarországi ásatás során feltárt objektumok közül kiemelkedett a Tiszagyenda határában egy avar szolgálatban álló gepida nemzetségfő sírja, amelyet a régi Tisza egyik holtágának medrében találtak. A harcos mellé kétélű kardját, ezüstberakásos vascsatos, szíjvéggel és veretekkel díszített övét, aranyozott bronzszegecsekkel díszített pajzsát, nagyméretű bronz ivóedényét és vaslándzsáját helyezték el. Érdekesség, hogy az elhunytat a feje mellé tett Mauritius bizánci császár aranysolidusával indították a túlvilági életre. A sírtól öt lépésnyire megtalálták a nemzetségfő veretekkel díszített felszerszámozott áldozati lovát és kutyáját.

Nézze meg a feltárásról készített képeket!

Női temetkezések is feltárásra kerültek. Az elhunyt nők vállán a korszakra jellemző geometrikus mintakinccsel borított, stilizált állatfejekkel, almadin vagy vörösgránit berakással díszített, bronzból öntött ruhakapcsoló tű, fibula fogta össze a mára már csak lenyomatokban megmaradt halotti ruha szövetét. Többnyire a fej alá vagy a varkocs végéhez közel az öv tájékára, a hajfonat ápolására szolgáló, kétoldalú csontfésűt mellékeltek, míg az övet ezüstberakásos vascsat díszíti. Gyakori melléklet volt a vaskés és a gyűrű is. Az fibulapár egyik tagján korabeli javítás nyoma látszik. Ez jól mutatja ezeknek az ékszereknek az  értékét.

Két női sírt bolygatatlan állapotban tártak fel a szakemberek. Mindkét esetben gazdag melléklettel eltemetett nőről volt szó: az egyiknél nagyon jó állapotban fennmaradt, ezüsthuzalból font karkötő, bronzból készített, plasztikus fejdíszű gomb, és vésett madáralakos gyűrű, a másiknál ezüstfóliával díszített gyöngysor és vascsat került elő.

Az "egymásra rakódott" időszakok házai között az Árpád-kori, 10-11. századi, földbe mélyített típus is jelen van nagyon szép, korongolt kerámiával. Egy Árpád-kori földbe mélyített ház padlója alatt találták meg a település több ezer éves folytonosságának egyik legszebb bizonyítékát. A tapasztott agyagpadló egyik pontján, amelyet egykori tulajdonosa is naponta takarított, egy sima csont villant meg. Hmarosan kiderült, hogy egy emberi koponyacsontról van szó. Az agyagpadló alatt egy 2500 éves, középső bronzkori temetkezés három sírjának egyike lapult látványosan szép edénymellékletekkel és bronz hajkarikával.

A Tiszagyenda határában lévő Gói-tó keleti partján húzódó gátnyomvonal régészeti feltárása igazolta a korábbi sejtéseket: a Tisza-part vízjárta területből kiemelkedő dombjain, magaslatain mindenütt régi településnyomok vannak. A feltárásukkal napvilágra kerülő leletanyag számos eredménnyel gazdagítja a régió és az egész országrész történelmét.