A zsitvatoroki békével ért véget a 15 éves háború

Háború és/vagy béke

Ekkor a külpolitikai pillanat kedvezőnek tűnt, hiszen a törökök erejét 1578 óta Ázsiában lefoglalták a perzsák (a háború 1590-ig tartott). A Habsburgok és Vasa Zsigmond közötti lengyel trónháború 1587-ben gátat vetett a kezdeményezésnek, és a szultáni fermán is a Báthory-családhoz ragaszkodott mint lengyel trónörökösökhöz. A magyar királyságbeli politikai elit a kiutat a törökök elleni aktív `védelmi kezdeményezésben` látta: 1587-ben Nádasdy Ferenc elfoglalta Koppányt, Zrínyi György és Báthory Boldizsár a dunántúli török várőrségek egyesült seregét győzték le Kanizsa mellett, Rákóczi Zsigmond pedig 1588-ben Szikszónál aratott győzelmet. A két tűzfészek tehát a Magyar Királyság északkeleti és délnyugati része volt. 1590-ben mindezek ellenére sor került a drinápolyi béke megújítására, ám ez a béke sem volt tartós. 1591-ben Haszán boszniai beglerbég még sikertelenül ostromolta Sziszeket, de 1592 tavaszán már elfoglalta Bihácsot.

III. Murád szultán (1574-1595) diplomáciailag tökéletesen előkészítette a háborút: Anglia közvetítésével 1591-ben Lengyelországot kapcsolta ki a keresztény összefogásból, majd Velencét, de Erdélynek is egyértelmű üzeneteket küldött a háborúra nézve. A casus belli 1593. június 23-án a Sziszeket ostromló Haszán pasa Eggenberg és Auersperg császári generálisok általi szétverése volt. A formális hadüzenetet augusztus elején küldték meg Prágába, Szinán pasa vezíri kinevezését követően.

A fordulatot Európában is egy diplomáciai sakkjátszma követte: VIII. Kelemen pápa is egy keresztény liga megvalósításán dolgozott: többek között elérte, hogy Spanyolország csendestárssá avanzsáljon, továbbá Oroszország és Velence semleges maradjon. A "csonka koalíciót" a Szentszék, Toszkána, a német fejedelemségek és Rudolf országai alkották. Újabb, kedvező fordulatot jelentett, hogy az Alfonso Carillo jezsuita atya szellemi befolyása alatt nevelkedett új erdélyi fejedelem, Báthory Zsigmond 1594. augusztus 17-én felmondta a török szövetséget és a Keresztény Ligához csatlakozott. 1595 januárjában a szövetséget Bocskai István (akkor váradi főkapitány) hivatalosan is megkötötte Prágában. Zsigmond ráadásul Moldvát és Havasalföldet és be tudta kapcsolni a szövetségbe.

A következő évtized során Erdélyben kitört uralmi válság a Fejedelemséget tette a háború elsődleges frontjává és célterületévé, így Bocskai első, 1604-es Habsburgok elleni sikereit követően egyből békét ajánlott az osztrákoknak. Ezen szándék és Bocskai hosszabb távú koncepciójának szimbolikus kinyilvánítása, és a Nyugat, valamint a török irányába tett jelzés volt 1605. november 11-e, amikor Bocskai visszautasította a Lalla Mehmed nagyvezír által felajánlott koronát. Az új perzsa háborúk és a Porta belső hatalmi harcai miatt közben a törököknél is a békepárt kerekedett felül.

1606. június 23-án elsőként Bocskai és a Habsburgok kötöttek békét Bécsben. Ebben Lengyelország, Csehország, és a német fejedelemségek garanciájával többek között elismerték Erdély szuverenitását, valamint döntött a béke a török háború mielőbbi lezárásáról is (a bécsi békét Bocskai augusztus 17-én írta alá, Rudolf már augusztus 6-án megerősítette).

1. Pax aeterna?
2. Háború és/vagy béke
3. A modern diplomácia kelet-európai genezise