Négyszázhatvanöt éve, 1541. június 26-án halt meg Francisco Pizarro, az inka birodalom meghódítója.
El Dorado bűvöletében
1478-ban született a spanyolországi Trujillóban egy katona törvénytelen fiaként. Neveltetésével senki nem törődött, sem írni, sem olvasni nem tanult meg, csak kondás lett belőle. Az Újvilág felfedezése az ő fantáziáját is lángra lobbantotta, és elindult szerencséjét keresni. 1502-ben Hispaniolára hajózott, számos felfedező és hódító vállalkozásban vett részt, ekkor még kemény, de csöndes és kevéssé becsvágyó embernek írták le. 1513-ban részt vett Balboa expedíciójában, amely kijutott a Csendes-óceánig, részt vett a panamai indiánok elleni hadjáratban, vagyont szerzett és letelepedett Panamában.
Az aztékok kincseit megszerző Hernan Cortes példáján felbuzdulva, a dél-amerikai aranyországról, Biruról (ebből lett Peru) érkező hírek nyomán 1524-ben egy Diego de Almagro nevű kalandorral és egy Hernando de Luque nevű pappal szövetkezett a Panamától délre fekvő földek meghódítására. A mindenki által holdkórosnak minősített vállalkozás elsőre kudarcba fulladt: a nyolcvan embernek a rossz időjárás, az éhínség és az ellenséges indiánok miatt rövid idő múlva vissza kellett fordulnia.
Második, 1526-28-as útjukon a San Juan folyó torkolatáig jutottak, ahol kettéváltak: Almagro visszatért erősítésért, Pizarro pedig nekilátott a felderítésnek. Dél felé hajózva perui bennszülötteket ejtettek foglyul, akiknél az áhított aranyból is találtak. A fellelkesedett Pizarro megtagadta a kormányzó visszatérésre felszólító parancsának teljesítését, kardjával vonalat húzott a földre, mondván: az egyik oldalon van Panama és a szegénység, a másikon Peru, vele a gazdagság és a dicsőség, válasszanak.
Tizenhárman maradtak vele Gorgona szigetén, ahonnan fél év múlva délre hajóztak. A szerencse végre rájuk mosolygott: a perui parton most szíves fogadtatásban részesültek és meggyőződtek a terület hihetetlen gazdaságáról. Az új panamai kormányzó azonban nem engedélyezte az újabb expedíciót, ezért Pizarro Spanyolországba ment és személyesen V. Károly királyhoz fordult. Sikerrel: El Doradóról szóló színes elbeszélései hatására nemessé tették, a meghódításra váró gyarmat kormányzójává nevezték ki. Pizarro 1530. december 27-én négy testvérével, 180 emberrel és 37 lóval, 26 puskával és néhány ágyúval indult az ismeretlen felé.
Egy kegyetlen kor kegyetlen hőse
A Dél-Amerika nyugati partján fekvő, ekkor még alig száz éves inka birodalom mintegy egymillió négyzetkilométerre terjedt ki, kecsua népén a korlátlan hatalmú, isteni származásúnak tartott inka (fejedelem) uralkodott. A spanyolok szerencséjükre épp egy trónviszály közepébe csöppentek: az öt évvel korábban meghalt inka fiai véres polgárháborúba bonyolódtak, amelyből 1532 elején Atahualpa került ki győztesen, aki kivégeztette bátyját. A lakosság a belviszállyal volt elfoglalva, alig szenteltek figyelmet a spanyoloknak, akik szinte akadálytalanul jutottak el a birodalom szívébe.
A fáradalmait kipihenő inka november 16-án Cajamarca fürdővárosban, 4000 bottal felfegyverzett harcosa közt fogadta Pizarrót. A spanyolok felszólították az inkát: legyen kereszténnyé és ismerje el V. Károly uralmát. Amikor ezt visszautasította, Pizarro támadást vezényelt, több ezer indiánt lemészároltak, Atahualpát maga fogta el. Az uralkodó váltságdíjként felajánlotta: két szobát ezüsttel, egyet pedig arannyal töltet meg addig a vonalig, amit egy felemelt karddal húznak a falra. Ő állta a szavát, a teméntelen mennyiségű kincset összehordták, Pizarro azonban nem: az inka fejedelmet testvére meggyilkolása, a spanyolok elleni összeesküvés, többnejűség és bálványimádás címén halálra ítélték és 1533. augusztus 29-én kivégezték. (Atahaualpa már a vérpadon, az utolsó pillanatban felvette a keresztséget, így előbb megfojtották és csak utána égették meg.) Az aranyat és az ezüstöt elosztották, még az egyszerű katonákra is mai áron számolva tízmillió forintnyi összeg jutott.
A Pizarro-ház Trujillo-ban
A spanyolok ezek után harc nélkül foglalták el és rabolták ki az inka főváros Cuzcót, majd a lakosság pacifikálása érdekében megkoronázták Manco Capac-ot, az uralkodócsalád egyik tagját. Pizarro 1535-ben alapította Limát, a mai fővárost, később ezt tartotta élete legnagyobb tettének. Manco Capac hamarosan fellázadt, de vereséget szenvedett, ezzel az inka birodalom története véget ért. A külső veszély elmúltával a hódítók egymás ellen fordultak: a Cuzcót magának követelő Almagro fogságba vettette Pizarro testvéreit, ám hamarosan legyőzték és kivégezték. Almagro hívei összeesküvést szerveztek az egyre arrogánsabb Pizarro ellen, 1541. június 26-án limai palotájában megrohanták és legyilkolták. Utána Almagro fia lett a vezér, akit Castro királyi biztos fogatott el és fejeztetett le, az alkirályként helyébe lépő Gonzalo Pizarrót 1547-ben a világi hatalommal is bíró Gasca püspök végeztette ki.
Pizarro egy kegyetlen kor kegyetlen hőse volt. Társaival hatalmas területet hódított meg, de csak az arany érdekelte őket, magas kultúrákat és egész népeket semmisítettek meg. Minden idők legjobb hadvezérei közé sorolják, de Peruban sokan tartják gonosztevőnek, nemrégiben limai szobrát is áthelyezték a főváros egy kevésbé forgalmas terére.
