Ezer évig tartott a búza nemesítése

A mai Közel-Keleten úgy tízezer évvel ezelőtt az első búzatáblák teremtették meg a mai civilizáció alapjait, és a kutatók sokáig úgy vélték, hogy az első nemesítési kísérletek után nagyon hamar sikerült a vadon termő növényt emberi fogyasztásra különösen alkalmassá tenni.

A botanikus George Willcox és a növénygenetikával foglalkozó Ken-ichi Tanno viszont arra jutott, hogy az első földművelők több mint ezer esztendőn keresztül termesztették a vadgabonát, mielőtt az aratás a maihoz hasonlóan nézett ki. A két kutató csaknem tízezer kalászt vizsgált meg, amelyek négy település ásatásain kerültek felszínre délkelet Törökországban és Szíria északi részén, vagyis azon a tájon, ahol a tudomány mai állása szerint először termesztettek először búzát.

A Science tudományos magazin szerint a kutatók csak 804 esetben tudták teljes biztonsággal megállapítani, hogy a kalászok vadon termettek, vagy már nemesítettek voltak. A trend azonban világosan kirajzolódott: a régebbi településeken sokkal kevesebb volt a nemesített gabona, mint az újabb, ember lakta helyeken. A mintegy 10500 éves törökországi Nevali Cori településen csak a kalászok tíz százaléka volt egyértelműen nemesített, míg kétezer évvel később a szíriai el Kerkh-ben már 36, újabb ezer esztendő múlva pedig egy másik szír településen, Kosak Shamali-ban már 64 százalék ez az arány.

A tanulmány készítőebből arra a következtetésre jutnak, hogy a vadon élő növényeket eleinte csak a mutáció révén keletkezett kultúrnövények váltották fel, és ezeknek a további nemesítése váltotta ki a fejlődést.

Ezt a lehetőséget korábban elsőként felvető Gordon Hillmann londoni botanikus igen meggyőzőnek nevezte a tanulmányt, de a kétkedők is arra hívják fel a figyelmet, hogy több olyan bizonyíték van, amely szerint a fölművesek először vadnövényeket termesztettek, és csak utána kezdtek a nemesítéshez.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)