Politikai allegóriaként értelmezték Vergilius méhekről szóló történetét

(Forrás: Wikipedia / FAL)

A törökországi Ankarai Egyetem kutatója, Rukiye Öztürk az Oannes című folyóiratban közölt tanulmányában a bugónia eredetét és kulturális jelentését elemezte. Az „ökörszületést” jelentő, görög eredetű kifejezés arra az ókori hiedelemre utal, amely szerint elpusztult szarvasmarhák teteméből új méhrajok keletkezhetnek, a szerző pedig amellett érvel, hogy ezt a motívumot nem egy téves természettudományos elképzelésként, hanem a betegség, a halál és az újjászületés kérdéseit feldolgozó vallási és irodalmi szimbolika részeként kell értelmezni.

A tanulmány szerint a bugónia elképzelése Egyiptomból származhat, ahol az emberek megfigyelték, hogy a sivatagban méhek gyűlnek össze az állattetemek körül, és ezt tévesen a rovarok spontán keletkezésének bizonyítékaként értelmezték. Az egyiptomi vallásban a méhek szent állatoknak számítottak, amelyeket Ré napisten könnyeiből eredeztettek, az általuk készített mézet pedig balzsamozáshoz, védelmező varázslatokhoz és temetési szertartásokhoz is használták, míg a méhviasz számos rituális tárgy és túlvilági újjászületést jelképező figura elkészítésében kapott szerepet.

Öztürk tanulmányában bemutatja, hogy a méheket később a görög, majd a római kultúrában is hatalmas tisztelet övezte: Görögországban Artemisz, Apollón és Démétér kultuszához kapcsolták őket, míg Rómában a méhcsalád fegyelmezett rendje egyre inkább az ideális állam, a közösségért végzett munka és a polgári erények jelképévé vált. 

A szakértő elemzése szerint Vergilius a Georgica negyedik könyvében két különböző elbeszélésen keresztül dolgozza fel a bugónia motívumát, amelyek ugyan eltérő műfaji keretben jelennek meg, mégis ugyanazt a gondolati ívet követik. Az első változat egy méhészeti útmutató részeként írja le, hogy egy meggyengült méhcsalád pusztulása után egy feláldozott ökör teteméből új raj születhet, míg a második Arisztaiosz mítoszán keresztül (a legenda szerint Arisztaiosz, miután akaratlanul szerepet játszott Eurüdiké halálában és elveszítette méheit, engesztelő áldozatot mutatott be, majd kilenc nap elteltével a feláldozott állatok teteméből új méhraj született) mutatja be, hogy a méhek elvesztése isteni büntetés, helyreállításuk pedig csak engesztelő áldozatok és az isteni rend elfogadása révén lehetséges. A kutató szerint mindkét történet a pusztulást követő megújulás mintázatára épül, ezért a bugonia nem szó szerinti természeti jelenségként, hanem a halálból fakadó újjászületés allegóriájaként értelmezhető.

A szerző szerint a bugónia motívuma ezért nem pusztán a természet működésének félreértéséről árulkodik, hanem a pusztulást követő megújulás egyetemes allegóriájaként is értelmezhető, amely Vergilius korának történelmi tapasztalataira is reflektál. A kutatás úgy érvel, hogy a Kr. e. 29 körül keletkezett műben a méhek újjászületése a Julius Caesar meggyilkolását követő polgárháborúk után újjászerveződő római állam és Augustus uralmának szimbolikus jelképeként is szolgálhatott. 

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Végvári harcok Magyarországon a török ellen
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A Római Birodalom örökébe kívánt lépni hódításaival II. Mehmed szultán
• Döntő hatással volt Nagy Szulejmán uralkodására kedvenc háremhölgye
• A híres csel előtt már kétszer is bevették Budát Szulejmán seregei
• Páncél helyett ünneplőbe öltözve indult az utolsó rohamra Zrínyi Miklós
• A törökök szerencsenapja: augusztus 29.
• Lefejezett foglyok a hódoltság határvidékéről
• Hétvégi várkalauz: Nagykálló
• Hétvégi várkalauz: Szikszó
• Müezzin hívhatta imára a csókakői janicsárokat